Mintegy 32 társulat tagjai választották ki szavazataikkal a három idei jelöltet, Harsányi Attilát (Miskolci Nemzeti Színház és Aradi Kamaraszínház), Király Attilát (Jászai Mari Színház és Szkéné Színház) és Orosz Ákost (Vígszínház). A közönség voksai alapján kerül ki majd a győztes.

Villáminterjú a jelöltekkel

Mit gondol, mitől lesz egy színházi társulat jól működő?

Harsányi Attila: Egy társulat az emberi és szakmai egymásra figyeléstől válik közösséggé. Ha ez nem működik, akkor csak fűtött helyen dolgozó emberek csoportja.

Király Attila: Ha biztosan tudnám a választ, akkor színházat akarnék vezetni, de ilyesmi eszembe sem jut. Azt gondolom, szeretni kell a színházat, akarni kell valamit mondani, és csapatjátékosnak kell lenni. Tudomásul kell venni, hogy nem mindig én vagyok az ék eleje. Ha jól szolgálom az adott előadást, az örömmel tölt el. Ha sok ilyen ember találkozik, akkor talán jól működik a társulat.

Orosz Ákos: Egy társulatot szerintem az elvégzett munka kovácsol össze igazán. Nincs az a csapatépítés, buli, szabadidős tevékenység, ami felérne egy próbafolyamattal. Azt hiszem, egy társulat akkor működik jól, ha mindenkit elsősorban az érdekel, ami a színpadon történik, és mindenki képes betenni a közösbe a tehetségét, energiáját, emberségét, de olykor mer semminek, aprónak, jelentéktelennek látszani a többiek érdekében. És persze kell a humor. Az elengedhetetlen.

Harsányi Attila és Király Attila (Fotó/Forrás: Kaszás Attila-díj)

Miként emlékszik Kaszás Attilára?

Harsányi Attila: Kaszás Attila emberszeretetét és közösségépítő erejét magam is megtapasztalhattam a Háry János próbafolyamata alatt Szegeden. Esténként pedig csak hegedült és mosolygott, hegedült és mosolygott, és csak hegedült, hegedült, hegedült…

Király Attila: Őrzök tőle egy könyvet, premierajándékot. Amibe azt írta, örök haveromnak. Nem voltunk barátok, de azt hiszem, közel álltunk egymáshoz. Sok minden ugrik be, ha rá gondolok, játszottunk barátokat, ellenségeket, koreografáltam őt, de a legerősebb emlék, mikor a Holdbeli csónakos nélküle ment le, csak a hangja szólt. Hiányzik.

Orosz Ákos: Kaszás Attilával gyerekként találkoztam először, fel is léptem vele több alkalommal, mivel gyerekszereplőként részt vettem egy olyan gálaműsorban, amelynek az egyik főszereplője ő volt. Közvetlennek, végtelenül emberinek ismertem meg, aki velünk, gyerekekkel is nagyon kedves, és elképesztően jól énekelt.

Orosz Ákos (Fotó/Forrás: Juhász Éva)

Van szerepálma?

Harsányi Attila: A Platonov volt az szerepálmom, de amióta Orosz Ákos kiválóan eljátszotta, azóta más szerepálom után kell néznem. Még nem találtam meg az újat!

Király Attila: Fiatal színész koromban, már nem emlékszem kitől, azt hallottam, hogy a szerepálom csak arra jó, hogy elmenjen az ember mellett. Szóval nincsen. 

Orosz Ákos: Az All that jazz című filmben szívesen játszanám a főszerepet, ha tudnék úgy mozogni, énekelni, és nem forgatták volna már le 40 éve. Ezen kívül most hirtelen nem jut egy konkrét szerep az eszembe.

Az interjú és a fejléckép forrása: Kaszás Attila-díj