Három nap, három bemutató – A Katona repertoárja ismét osztódva szaporodik

Ahogy azt már megszokhattuk a Petőfi Sándor utcai színháznál, az alkotógárda ismét háromfelé oszlott, és így dolgozott heteken keresztül, amelynek eredményeként ismét három előadással bővül a Katona József Színház kínálata.

Mint arról korábban hírt adtunk, Tarnóczi Jakab az előzetes tervek szerint az Istenek alkonyát állította volna színpadra egy nagyszabású előadásban, erről azonban a színháznak pénzhiány miatt le kellett mondani. Ezt követően esett a választás Csehov klasszikus darabjára, a Cseresznyéskertre, amit Morcsányi Géza fordítása alapján játszanak. „A Cseresznyéskert egy tizenkét szólamú, kegyetlen szimfónia. Szimfónia az elmúlt idők traumáiról; a jelen nehézségeiről és tehetetlenségéről; a jövő kérdéseiről, egy korszak végéről” – olvasható az előadás színlapján. A bemutató a Fidelio szubjektív áprilisi premierajánlásai között is szerepel. 

Rezes Judit és Elek Ferenc a Cseresznyéskert olvasópróbáján (Fotó/Forrás: Horváth Judit / Katona József Színház)

Zsótér Sándor rendező a Vízityúk olvasópróbáján (Fotó/Forrás: Horváth Máté / Katona József Színház)

Zsótér Sándor „szférikus tragédiaként” állítja színpadra a lengyel szerző, Stanisław Ignacy Witkiewicz Vízityúk című darabját a Kamrában. „A lengyel drámaírók nagyon lengyelek (a lengyel történelemben, életben gyökerezettek) és közben egyetemesek, vagyis a világra nyitottak. És egymással gömbszerkezetet alkotnak, ahogy a Vízityúk műfaja szférikus tragédia, vagyis gömbszerű, önmagába zárt és tökéletes, megfoghatatlan, sima és lecsúszol róla, és az egész világot jelenti: földgömb, égbolt…” – magyarázza a rendező a különös műfaji megjelölést. 

Majd részletesebben is kifejti: „A Vízityúk expresszív, szürreális, későbbi fogalommal abszurd, miközben teljesen hétköznapi. Könnyed és szellemes, a mélyértelműnek hitt gondolatokat lerántja a földre. Nagyon kis csodálkozással elfogadják a realizmus felől nézve legképtelenebb dolgokat. Csúfondáros és szomorú.

De nem komolykodva, és ettől az élet közhelyei, közhelyszerű mondatai más megvilágításba kerülnek, más fénytörésbe. Rémes, de nincs értelme komolyan venni. Mármint az életet. Színes az egész, hiszen festő és fotográfus is. A semmiből előtűnő gyerek, aki álmodik és fest és néha felébred. De egy hétköznapi gyerek, aki apára, anyára, nagyapára vágyik, és nem érdekli, hogy vérszerinti-e, már csak azért sem, mert azt se tudjuk, hogy ő van-e”.

A három bemutató közül a legőrültebbnek a német Wolfram Lotz tollából született és Dohy Balázs által színpadra vitt A politikusok című előadás tűnik. Az előadás a Sufni-projekt mentorprogram része: a fiatal színházi alkotó Zsámbéki Gábor szakmai iránymutatása mellett dolgozott.

Visszatérve az „őrültségre”: „Ha a világ zagyvasággal van tele, akkor a színház is legyen zagyva. Post-truth világhoz post-truth színház dukál. Nem érteni, érezni (gyomorból).

– kezdi a rendező az előadásra való hangolást és érzékenyítést.

Doha Balázs rendező A politikusok olvasópróbáján (Fotó/Forrás: Horváth Máté / Katona József Színház)

Majd így folytatja: „Wolfram Lotz az egyik legjelentősebb kortárs német színházi szerző. A politikusok című posztdramatikus szövege egy asszociációk mentén épülő gondolatfutam: szavak, mondattöredékek ritmikus ismételgetésével néhol hipnotikus, néhol humoros hatású, máskor hirtelen egészen tragikus fordulatokat megképző szódarálás. Elképesztő zagyvaság? Zaj?

Fejléckép: Tarnóczi Jakab rendező (középen) a Cseresznyéskert olvasópróbáján (fotó/forrás: Horváth Judit/Katona József Színház)