Furcsa világban élünk: miközben egyre divatosabbá válnak a különböző szépészeti beavatkozások, az elmagányosodás, az emberkerülés is általános jelenség lett. Elérhető az állandó tökéletesedés, de az is, hogy akár a négy fal között is menedzselni tudjuk az életünket. Shelia és Marueen egy olyan testvérpárt alkot, akik pont ezt a két végletet képviselik. Míg Sheila a jól menő és jóképű ügyvéd férjének, Kyle-nak megfelelni akarásában rendszeresen befekszik Dr. Dee kése alá, addig Marueen látszólag nincs igénnyel sem magára, sem környezetére. Sheila elhatározza, hogy kirángatja fogászati asszisztens húgát a tetszhalott állapotból, ezért Kyle-t is bevonva vakrandit szerveznek neki a szerethető balek Joe Spinellivel.
Marjai Virág és Dobó Kata a Centiről centire című előadásban (Fotó/Forrás: Molnár Miklós / Rózsavölgyi Szalon)
Jon Lonoff darabja – melyet Dávid Judit fordításában és Karácsony Ágnes dramaturgi munkája nyomán láthat a hazai közönség –
könnyedsége ellenére nem átlagos komédia, nevettetően, de kritikusan elbánik a New York-iak felszínességével, a városra jellemző kíméletlen hajtással.
Marueennak megvan a maga előtörténete, ám fájdalmát egyetlen páncélja, a humora mögé rejti, úgy tesz, mintha fittyet hányna az elvárásokra, ezért habzsol naphosszat paradicsomszószt mogyoróvajjal, pizzát a kínai gyorskajával. Holott vágyik a szeretetre, és annál már elsőre összetettebb személyiségnek tűnik, hogy mindezt csak az evésen keresztül találja meg. A bombanő Sheila képtelen elhinni, hogy Kyle kollagéninjekciók nélkül is szeretheti, büszke férjére, mégis eszelősen féltékeny, azt szeretné, hogy hűséges legyen, bár ha valakit a felesége James Bondnak hív, mi más lenne, mint macsó? Pedig Kyle tökéletesen elégedett lenne életével, ha a nő, akit szeret, végre valóban beszélgetne vele. A randira beszervezett Joe olasz famíliájában mindenki révbe ért már, csak ő adós a feleség-gyerekek csomaggal, mindezt próbálja teljesíteni, de valamiért az élet soha nem az egyenes út felé tereli. Vonza minden, ami szokatlan, így talán pont az olyan szabálytalan szépségek is, mint az élesnyelvű Maureen.
Marjai Virág a Centiről centire című előadásban (Fotó/Forrás: Molnár Miklós / Rózsavölgyi Szalon)
A Centiről centire négy szereplője közül senki sincs rendben, de leginkább Maureenért izgul a néző. Marjai Virág lenyűgözően hozza ezt a Bridget Jones-ra hajazó karaktert, játéka egyszerre mélyen emberi és szórakoztató: könnyedén vált a szarkasztikus humor és a sebezhetőség között. A Joe-t alakító Hajdu Steve remek partnere, van köztük kémia, kettőjük dinamikája az előadás érzelmi magját képezi. Hajdu Steve, aki alapvetően komikus alkat, itt árnyaltabb oldalát mutathatja meg, amire a Rózsavölgyi intim tere kiválóan alkalmas. Ez a közeg a nővért alakító Dobó Katából is a legjobbat hozza ki: jó humorral dolgozik, váratlan, fáziskéséses, hisztérikus reakciói nagyon szerethetőek. A Kyle-t játszó és a rendezést is jegyző Őze Áron pedig egészen váratlanul kerül rezonőrszerepbe, feleségével való egymásra találásuk megható, és végül ő lesz az, aki képes kimondani, hogy a testi tökéletesedés nem egyenlő a boldogsággal. Ha valaki már eleve személyre szabott, minek alakítsa tovább magát?
A Centiről centire tökéletes példa arra, mitől működhet jobban egy vígjáték ilyen bensőséges közegben.
A produkció egyik legnagyobb erénye, hogy minden színésznek lehetőséget ad a kibontakozásra, és szinte tapintható, mennyire örülnek ők ennek – így örülünk mi is.
Dobó Kata, Marjai Virág, Őze Áron és Hajdu Steve a Centiről centire című előadásban (Fotó/Forrás: Molnár Miklós / Rózsavölgyi Szalon)
Jó választás az időnként felcsendülő James Bond-filmzene, ami megmutatja, valójában mennyire messze vagyunk a filmes ideáloktól, és milyen röhejes, ha rájuk akarunk hasonlítani. Az előadásban megvan ez a jóleső, természetes gúny is, amely nevetség tárgyává teszi ezeket a külsőséges elvárásokat. Ezzel szemben az esendőség, minden kis egyéni rigolya tetszetőssé válik. Van Maureennak egy házioltára, rajta saját kis szentjeivel, a sokat emlegetett 007-es ügynökkel, integető szerencsemacskával, E.T.-vel, valamint Szent Apollóniával, a fogorvosok és a fogbetegek védőszentjével. Velük osztja meg minden gondját, baját, és imádkozik is hozzájuk. Hát lehet egy ilyen nőbe nem beleszeretni?
A Centiről centire szellemesen és vígjátéki lendülettel beszél az emberi sebezhetőségről és az egyéniség olyan bájáról, ami kenterbe ver bármilyen plasztikai beavatkozást.
Fejléckép: Marjai Virág és Hajdu Steve a Centiről centire című előadásban (fotó/forrás: Molnár Miklós / Rózsavölgyi Szalon)
hírlevél
