Hát miért ne legyek makacs? – beszélgetés Schneider Zoltánnal

A darab az 1991-es Gorbacsov elleni puccsról szól, amely a világtól elvágott, családjával együtt a nyaralójában fogságba ejtett elnököt próbálta megfosztani hatalmától. Történelmi dokudráma és emberi játszmák története. A történelem vagy a lélektani szál volt izgalmasabb?

Szinte semmit nem tudtam a darabról, beleugrottam, rám gondoltak, hívott a Rózsavölgyi Szalon, hogy nagyon nekem való szerep. Talán azért, mert emberileg több derül ki Gorbacsovról, mint hogy egy hideg, száraz államférfi. Az, hogy nem átlagpolitikus, az elnöksége idején is megmutatkozott. Az író, Penny Gold, Raisza Gorbacsova naplóját vette alapul, amely hivatalosan sosem jelent meg, részleteket lehetett csak olvasni belőle.

Azt hiszem, Raisza a háttérből sok mindent sugallhatott, a kirakatban meg Gorbacsov volt. A darab ezt a három napot kíséri végig, hogy mi történt odabent, a nyaralóban.

Söptei Andrea és Schneider Zoltán Az elnök szabadsága című előadásban (Fotó/Forrás: Kallus György / Rózsavölgyi Szalon)

Hogy mi történt nemcsak fizikailag odabent, hanem hogy az egyes emberek legbelül hogyan élték meg. A drámaiságát is ezek a belső történések adhatják. Mi minden játszódik le belül, a félelem, a család, a hatalom féltése?

Az érzelmek, a belső küzdelmek csak foszlányaiban jelennek meg a szövegkönyvben, sokat kísérleteztünk, hogyan lehetne ezt erősebben színpadra vinni. Sztarenki Pál rendezővel, aki játszik is az előadásban, arra törekedtünk, hogy az elszigeteltség, a tehetetlenség stációit érzékeltessük. Különös pikantéria, hogy a Covid alatt mindannyian átéltük a bezártság szorongató érzését. Kíváncsi volnék, ha Gorbacsov végig tudta volna vinni a reformjait, mi történik a Szovjetunióval. Tényleg fellendült volna a gazdaság, valóban együtt maradtak volna a tagállamok? Örök titok marad.

Érdekesen cseng össze a Spinoza Mózes és Jézus Pesten című előadásának ön által megformált Mózesével, aki szintén megéli ezt a „mi lett volna”-érzést, hogy akik hittek benne, elfordulnak.

Erre még rásegített, hogy egyszerre próbáltuk a két előadást. A Mózes és Jézusban nem mentünk bele a történelmi mélységekbe, s bár műfajában politikai kabaré, az vékonyabb szál maradt. De tényleg sok közös van bennük. Utólag visszagondolva a Gorbacsov-puccsra, az is érdekes, mennyire keveset tudtunk mindarról, ami történt – elmaszatolták. Főiskolás voltam, a hírértékén túl annyira nem izgatott.

Schneider Zoltán Az elnök szabadsága című előadásban (Fotó/Forrás: Kallus György / Rózsavölgyi Szalon)

Nehezebb egy még élő, ismert, jelen idejű, személyt megformálni?

Külső jegyekben nem törekedtünk a hitelességre, nem az volt fontos, sokkal inkább az, hogy az embert mutassuk meg, hogyan élte meg, mibe kapaszkodhatott, milyen támaszai voltak a válságos napokban. Itt válik fontossá a darabban a családja – felesége, gyereke, unokái –, hogyan vészelik át közösen. Mindenki túlozva éli meg a puccsot, Gorbacsov tehetetlen, a felesége képes leginkább higgadt maradni. Párbeszédük izgalmasan alakul az előadás folyamán. Egyébként nem hiszem, hogy másként álltam a figurához, mint bármelyik másik szerepemhez.

Az esendősége miatt?

Nagyon emberi, sok közös dolgot találtam közte és köztem. Érdekesek a Plehanovval, Gorbacsov biztonsági emberével, a puccs vezetőjével közös jeleneteik. Gorbacsov észérvekkel próbálja meggyőzni Plehanovot, kiutat keres, makacsul hisz abban, hogy reformjai előre viszik az országot. Megrendíti, hogy volt bizalmasa fordul ellene. Vívódik, hogy tényleg volt-e valaha is bizalom, barátság kettőjük között. Ezek adják az előadás drámaiságát is. Próbáltuk elemelni a darabot a jelentől, Pali egy szándékoltan csehovi környezetbe rendezte az előadást, hogy megidézze az orosz miliőt, a lassúságot. Kezdetben kérdéses volt, hogyan lehet jól bemutatni a jelennel párhuzamosan futó, Miklós cárnak és családjának az elfogását és kivégzését leíró elbeszélést. Gorbacsov felesége egy erről szóló könyvet olvas, beszélgetnek róla, így folyamatosan ott lebeg a szörnyű előkép. Először hangjáték-formában gondolkodtunk, végül ez is a színpadon jelenik meg, folyamatosan lebegtetve a párhuzam, a „B” terv lehetőségét. Ez még feszültebbé teszi az előadást.

Schneider Zoltán Az elnök szabadsága című előadásban (Fotó/Forrás: Kallus György / Rózsavölgyi Szalon)

Székely Csaba Semmit se bánok című darabjában – szintén a Szalonban – egy szekuritátés volt tisztet alakít, Dominiket. Ő saját magát „zárta be” a maga világába. Emberi sorsokon, személyes nézőpontokon keresztül láttatja diktatúrák, hatalmak működését, s benne a személyes drámákat.

Dominik a hatalom kiszolgálójaként ölt, kínzott egykor, mégis a néző az előadás végére talán együtt érez vele. Fanatikus meggyőződésből, hitből végezte piszkos dolgait, szolgálta a hatalmat. A múltjával nem tudok azonosulni, de az emberrel igen. Mózes, Gorbacsov és Dominik is makacsul hisz a maga rendszerében, de ezek csak a saját koordinátáikban működőképesek. Azt hiszem, a makacsságuk nagyon közös, Mózes a törvényekben, Gorbacsov a peresztrojkában, Dominik a múltja érvényességében hisz.

Mintha az elmúlt időszakban megsűrűsödtek volna az egykori hatalmi rendszerekben játszódó, az egyéni döntéseket, felelősségeket boncoló előadások. A mára is tükröt tartanak?

Gorbacsov azt mondja a darabban, olyan országban élünk, ahol az emberek félnek kinyitni a szájukat, hogy változtassanak. Ez most is így van, miközben szeretnénk, hogy legyen beleszólásunk a dolgokba. Talán ezért is népszerűek ezek a darabok.

A Radnóti sem nagy tér, a Rózsavölgyi és a Spinoza még kisebb színpad. Más eszközökkel kell dolgozni, mint egy nagyszínpadon. Az nem hiányzik?

Egyre jobban szeretem a kisszínházakat, ahol annyira közel van a néző, hogy minden rezdülésüket látjuk. Itt a közönség is máshogy vesz részt az előadásban, erősebben van jelen.

Schneider Zoltán Az elnök szabadsága című előadásban (Fotó/Forrás: Kallus György / Rózsavölgyi Szalon)

Mikor van az, amikor egy szerep már otthonos, összeér magával. Amikor elégedettség van.

Az elégedettség – örök harc, azért minden nap meg kell melózni. Szerintem ezzel mindenki így van, nálam lehet, hogy kicsit erősebb. Nagyon változó, hol találkozom én a szereppel. Például a Semmit se bánoknál vagy Antal Nimród A Viszkis című filmjében ez azonnal megvolt, rögtön éreztem, hogy jóban leszünk egymással. És vannak fáradságos munkák, a Gorbacsov ilyen volt, hogy megtaláljuk egymást. De éppen az a jó benne, hogy nem adják olcsón!

Hosszú ideje tagja a Radnótinak, más színházakban játszani új kihívásokat jelent, kellenek olykor a „kilépések”?

Hosszú évekkel ezelőtt Valló Péter rendezésében játszottuk Für Anikóval A pasi a szomszéd sír mellől című darabot, az volt a Rózsavölgyiben az első szerepem. Szeretem, jól sikerült, megszerettük egymást, második otthonom lett, ahová jó mindig visszamenni.

Támogatott tartalom.