Színház

Hatalmi játszmák

2013.02.04. 13:30
Ajánlom
Bár a szervezők a színház és a zene közti kapcsolatot, a "hangok párbeszédét" tették a kolozsvári Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál vezérgondolatává, egy egészen más vonulatra is felfűzhető a válogatás.

Leltár

Tizenhárom nap szakmai beszélgetésekkel, fiatal színészek számára rendezett workshoppal, koncertekkel, könyvbemutatókkal, operavetítésekkel. Ez volt a harmadik Interferenciák a 220. kolozsvári színházi évben. Bár a mondat második fele sem kis fegyvertény - sőt -, ezúttal essék csak a fesztiválról szó, amelynek előadásait két jól elkülöníthető kategóriába sorolhatjuk.

A Kolozsvári Állami Magyar Színház showcase-nek is beillően játszott saját produkciói - Gianni Schicchi, Julie kisasszony, Leonida Gem Session, Hedda Gabler, Romok igaz menedék, Születésnap - mellett széles a hazai és nemzetközi paletta, amelyen rendezőként megtalálható Heiner Goebbels, Nagy József, Silviu Purcărete, Bodó Viktor, Urbán András, Márton Dávid és Michal Dočekal, a társulatok listáján pedig ott van mások mellett a berlini Volksbühne, a Théâtre Vidy-Lauseanne, a Katona József Színház, a Szputnyik Hajózási Társaság, a nagyszebeni Radu Stanca Nemzeti Színház, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház, a Centre Choréographique National d'Orleans, a prágai Nemzeti Színház, az izraeli Habima Nemzeti Színház, a belgrádi Jugoszláv Drámai Színház és a szarajevói MESS Fesztivál.

A műfajokat tekintve megjelent a hagyományos szövegszínház, a mozgásszínház, a bábszínház, az opera és a jazz is, ám zene és színház sosem külön-külön, hanem egymással együtt járt. Ennek oka, ahogyan Tompa Gábor kolozsvári színház- és fesztiváligazgató fogalmazott: "Amikor összeállítottuk az idei fesztivál műsorát, szem előtt tartottuk, hogy melyek azok a világszerte is kiemelkedő előadások, amelyek olyan művészek keze alatt születtek, akik nem kizárólag színházi emberek, hanem zenei téren is jelentős alkotók. Vagy melyek azok a produkciók, amelyek megkísérlik újrafogalmazni e két, tulajdonképpen mindig is összetartozó művészeti ág viszonyát." A közel két hét alatt rendezőként kétszer is megmutatkozó Tompa, vállalva szubjektivitását, leszögezi azt is, hogy amellett, hogy a "kortárs színházművészet egyik törekvése, hogy a műfajok közötti viszonyokat újraértelmezze", hozzáteszi, hogy "az a fajta színházi struktúra, amit én szeretek, nagyon hasonlít egy zenei mű szerkezetéhez, amennyiben nem a 'mese' a fontos, hanem a partitúra és az előadás módja, mikéntje".

A magam részéről nem is cáfolnám ez a rendezőelvet, de számomra ezen, az esztétikumon túl egy egészen más téma mentén is összekapcsolódtak a programok, ez pedig a fesztivál mindegyik darabjának alapkérdésévé tehető hatalmi, alá-fölé rendeltségi viszony, ami nem csupán politikai-társadalmi töltettel, hanem a magánéletre vonatkoztatva is megjelent az előadásokban.

Magánélet, közélet

Néhány éve a Trafóban vendégszerepelt Hand Stories egy Franciaországba emigrált kínai bábos svájci színházban létrehozott produkciója, amelyben az előadó, Yeung Fai kesztyűsbábbal, az európai és a kínai hagyományokat összekapcsolva meséli el családja öt generációra visszamenő történetét. A Danilo Kiš A holtak enciklopédiája című szövegéből kiinduló, jó négy éve készült szabadkai Turbo Paradiso látszólagos érzelemmentességgel, a szavakban rejlő erővel és az infantilizmus bátor bizarrságával  dolgozza fel a közelmúlt háborús traumáját, s marad a tévében látható, a világ szinte minden részén nap mint nap zajló háborúk miatt még mindig aktuális. A budapesti Anamnesis egészen világosan reflektál a magyar egészségügy jelenkori problémáira, de a kórházi ismeretlenben keringő kvázi-Josef K. mellett azt is markánsan végigviszi, mit gondolunk halandó emberként  betegségről és a halálról. (Az Anamnesis hatalmas sikert aratott Kolozsváron, köszönhetően az esztetizálóan elemelt és a földhözragadtan profán pontosan adagolt elegyének. Bevallom, a bemutatón nem rajongtam az előadásért, de azóta kivettek belőle és tettek hozzá, finomhangolták a struktúrát, ennek köszönhetően mostanra tökéletesen összeért.) Annak ellenére, hogy a Jugoszláv Drámai Színház és a MESS Fesztivál koprodukciójában készült Illés próféta széke technikai problémák miatt végig munkafényben került a nézők elé - a produkcióhoz komponált fények jelentős részét képezik az előadásnak, így a nézői élmény objektív okok miatt nem tudott teljes lenni -, a Szarajevó ostroma inspirálta, végeredményben két háborút átívelő identitáskereső dráma emberi története és tragédiája így is nyilvánvalóvá vált.

Míg az előző két előadásban magán- és közéleti reflexiók finoman egymásba fonódtak, a tavaly 100 éve elhunyt "Caragiale nyomán szabadesésben" készült Leonida Gem Session az előbbieknél jóval nyíltabban fogalmazó, közelmúlt-feldolgozó politikai színház, akkora mennyiségű helyi relevanciával, hogy felteszem, azt a messziről jött, a magyar és román szöveget csak az angol feliratból értő néző számára szinte lehetetlen követni. Az én értésemet szerencsére megkönnyítették a helyi kritikák, illetve Könczei Csilla Szekusblogja, Carmencita Brojboiu díszlete azonban, a letűnt hatalom sterilitást és nagyravágyást nem, ízlést azonban meglehetősen nélkülöző márványpalotái, fölötte a lakótelepek egymásra zsúfolt tömbházainak személytelen sziluettjei rozsdás régi és új antennákkal, a lehallgatás és a "világvevés" eszközeivel, ismerős érzetet kelt. A jelmez, a hosszú fekete bőrkabáthoz viselt fehér paróka, a fekete napszemüveg és a hangszertok ügynöktől bérgyilkosig, anakronisztikus öltözetű, kiöregedett muzsikustól retróban utazó trendi zenészig szintén többféle asszociációt kelt, az egyenruhaság viszont egyfelé, a jellemnélküliség és jellemtelenség felé mutat.

Múlt és félmúlt átjárható: a térben álló szekrény időgépként is funkcionál. (Felteszem, a jelenre is van kijárata, de lehet, hogy ott sem találunk az előzőektől nagy eltéréseket.) Az előadás szövege a Securitate egyik megfigyelési dossziéjából, illetve - (rém)álomszerű betétként - Caragiale Leonida naccsásúr a forradalomban című egyfelvonásos bohózatából áll össze. Több idősík, valóság és fikció, verbatim színház és "megírt színdarab" olvad össze, a közös nevező pedig Vasile Şirli zenéje, amelyet a szereplők élőben játszanak különb-különb  hangszereken, és - a jazzimprovizációkhoz hasonlóan - nem illusztrál, hanem atmoszférát teremt, a félelmetes összhang hangulatát adja vissza. Egyszerre riasztó és röhejes ez a világ, függetlenül attól, hogy a budiszerűen kivágott ülőkéjű székre téved a tekintetünk, vagy egy olyan jelentést hallunk, ami egy teljesen banális nap érdektelen eseményeit listázza. A veszélyt, Caragiale, Tompa Gábor és az előadásszöveg létrehozásában közreműködő Visky András szerint a kipusztíthatatlan, pitiáner, sekélyes, elveit a mindenkori hatalomtól odavetett legkisebb kedvezményekért is könnyedén feladó tömegek jelentik. Nekik a forradalmak - környékünkön oly ismerős - középen kivágott zászlója sem nemes anyag, hanem egy kilyukadt rongy, egy takarítónő elhasznált munkaeszköze. Akit és amit aztán befóliáznak, és vihetik valami múzeumba. Jobb esetben. Rosszabb - és egyre reálisabbnak tűnő - esetben pedig mehet a raktárba, avatott és avatatlan szemek elől is elzárva, elfelejtve vagy felsőbb utasításra tudatosan elfelejtetve.

Apolitika

A hatalom nem csupán a politikai hatalmat jelent, a manipulációs és egyéb játszmák a privát szférában is megjelennek.

Annak ellenére, hogy a társadalmi osztályok különbsége is mozgatórugója a Julie kisasszonynak (rendező: Felix Alexa), valamint a 2012-es POSZT versenyprogramjában is szereplő, a középszerűséggel mindenáron dacolni akaró címszereplőjű Ibsen-drámának, a Hedda Gablernek (rendező: Andrei Şerban), a darabbeli konfliktusokra aktuálpolitikai üzenet csak erőltetetten húzható. A vidéki udvarház konyhájában sajátosan keveredik az amortizált, de továbbélő múlt a mával, ahogyan a Strindberg-drámát szinte naturalista környezetben és hatásokkal játsszák, miközben a tárgyak, kellékek szimbolikus jelentőséget is kapnak. Az előadás nem rukkol ki értelmezési újdonsággal, súlyosságot a három színésztől, Pethő Anikó (Julie kisasszony), Bogdán Zsolt (Jean) és Kató Emőke (Kristin) élményszámba menő összhangú játékától kap.

Ahogyan a fesztiválra felújított kolozsvári Gianni Schicchivel Silviu Purcărete nem tévedt politikai-társadalmi vizekre, úgy a Les Arts et Mouvants társulatával létrehozott A király halódik is megmaradt a magánszféra és a színház falain belül. Ionesco drámája ebben az olvasatban nem egy, valamiféle tekintéllyel mindenféleképp rendelkező, hatalommal bíró, attól szabadulni nem tudó és akaró király, azaz közember halódása, hanem a királyi szerepet egyáltalán nem mutató (viselni nem tudó? viselni nem akaró?) átlagember nem kevés szentimentalizmussal átitatott nyűglődése. Az esztétikum szintjén maradnak meg a jelek és gesztusok, melyek úgy elillannak, mint az előadásban sűrűn alkalmazott por és homok.

A berlini Volksbühnéről érkezett, Márton Dávid rendezte Wozzeck Berg és Büchner nyomán készült, fő szervező eleme - nem meglepő módon - a zene, ám nem primer módon az opera, hanem a szöveg muzikalitása, az ebből kiinduló és erre épülő zajok, zörejek, sokféle műfajból merítő ritmusok és dallamok játéka (élőben játssza Sir Henry), amit a Caroline Rössle Harper tervezte látvány, a hátsó zárt stúdiótér és a kifutószerű előszínpad is erősít. A széles palettájú játékmód az előbbiekre tökéletesen rímel, számomra azonban ez a széttartás inkább tűnt kísérletező, organikusan alakuló műhelymunkának vagy bemutatónak a stílusgyakorlatok tárházából. Hogy törekvést láttunk a totális színházra, az egyértelmű, a fizikai hatáselemek mind megvoltak, számomra azonban a legfontosabb, Woyzeck és Marie tragédiája maradt felfedezhetetlen és átélhetetlen.

Privát utóirat

(Összefüggések nélkül, csak a papírfecnikre írtakat egymás alá gépelve.)

Egy fesztiválból lemérhető-e a színház fontossága az adott városban? a) Igen, mert már a fesztivál léte azt jelenti, ezt a szervezők egyfajta közös ügyként kezelik. b) Nem, mert ismerjük az ilyenkor a nézők nagy többségét kitevő szakmai érdeklődőket, továbbá a fesztiválturista sajátos állatfaját, amelynek példányaival az anyagilag és térbelileg elérhető helyszíneken hasonló eseményeken össze-összefutunk. (Nyilván meg kéne tudni, milyenek a kolozsvári színházi hétköznapok.)

Ha annyira hiányzik a szakmának a nemzetközi fesztivál, akkor az elérhető távolságon és megfizethető útiköltségen belül levő Kolozsvár miért nem vonzott különösebb határon inneni érdeklődést?

A szállás kapcsán fő kontaktként Dimény Áront adják meg, a vonatnál pedig Bodolai Balázs vár. Flash.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Így telt Vásáry Tamás 85. születésnapja

A torta egy zongorát mintázott, számtalan zenerajongó köszöntötte, este pedig a Fővárosi Nagycirkusz is meglátogatta. Vásáry Tamás augusztus 11-én ünnepelte a 85. születésnapját.
Tánc

Elhunyt Fenyves Márk mozdulatművész

A táncos-koreográfus, a magyar mozdulatművészet jelenkori képviselőinek egyike 45 évesen tragikusan fiatalon távozott. Úttörő munkásságával és az Orkesztika Alapítvánnyal élő örökséget hagyott maga után.
Zenés színház

Decemberig nem lesz opera az Operában, de azért vannak jó híreink is

Szeptemberben Billy Elliotot játszanak az Erkel Színházban, a társulat vidéken, Székelyföldön, New Yorkban turnézik. Kihirdették a 2019/20-as évadot. Alighanem az Erkel Színház is be fog zárni két évre. Mutatunk néhány fotót az Eiffel Műhelyház és az Ybl-palota felújításáról is.
Jazz/World

Ezeket a jazzlemezeket hallgasd meg augusztusban!

Júliusban indult sorozatunkban havonta ajánlunk hallgatásra érdemes lemezeket a frissen megjelent vagy megjelenés előtt álló magyar és külföldi kiadványok közül. Augusztusi válogatásunk már jellemzően az őszi hangulatra készít fel bennünket.
Jazz/World

Elhunyt Aretha Franklin

76 éves korában elhunyt Aretha Franklin, a soul legendás királynője, akinél nyolc éve állapítottak meg rákot.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház interjú

„Egy fantasztikus korszaknak bukkantam a nyomára” – interjú Szikora Jánossal

Idén már hatodik alaklommal rendezi meg a Koronázási Szertartásjátékot a Vörösmarty Színház igazgatója. Az augusztus 18-i bemutató apropóján Szikora János beszélt a kezdetekről, az idei év újdonságairól és a darab nemzeti öntudatformáló szerepéről.
Színház börtönszínház

Újra börtönszínházi társulatoké a József Attila Színház színpada

A produkciókat a színjátszó fogvatartottak hozzátartozói is megtekinthetik.
Színház vidék

Vidéki előadások Budapesten

A Thália Színház szervezésében a Pesti Magyar Színház épületében rendezik meg idén szeptember 3–9. között a népszerű színházi fesztivált, amelyen hét nap alatt nyolc előadás várja majd a közönséget.
Színház ajánló

„A betyárromantika örök” – Bonnie&Clyde a Városmajorban

A nyáron bemutatott musical augusztus 28-án és 29-én ismét látható lesz a Városmajori Szabadtéri Színpadon.
Színház nemzeti színház

Cserhalmi György marad a rendezésnél

A Nemzeti Színház új évadában Örkény István Macskajátékát állítja színpadra Udvaros Dorottya és Bánsági Ildikó főszereplésével jövő tavasszal. Színészként viszont továbbra sem találkozunk vele.