A német Kleist-év keretében a Collegium Hungaricum (CHB) szorosan együttműködik a németországi emlékév hivatalos szervezőivel, a Kleist Társasággal, az Odera menti Frankfurt Kleist Múzeumával, valamint a berlini Maxim Gorkij Színházzal. A berlini magyar kulturális intézet közvetlen szomszédságában lévő Gorkij Színház az évforduló alkalmából Kleist összes színpadi művét bemutatja egy kéthetes intenzív előadás-sorozat keretében. A különleges Kleist-fesztivál 2011. november 21-én az író halálának évfordulóján zárul.
A CHB a hét végétől több szálon is csatlakozik a kezdeményezéshez, és a színház Kleist-fesztiváljához. Az intézet a CHB épületének teljes homlokzatát elfoglaló, az utcával, a várossal élő kapcsolatban álló mozgóképes, hangos vetítéssel hívja fel a figyelmet a szomszédos színházban, valamint az épületben zajló eseményekre. A Kleist-év alkalmából az intézetben a többi között multimédiás kiállításra, irodalmi estre, filmvetítésre és konferenciára kerül sor.
Bernd Heinrich Wilhelm von Kleist 1777. október 18-án született az Odera menti Frankfurtban. Drámaíróként, novellaszerzőként és publicistaként is jelentős életművet alkotott. A családi tradíciót követve belépett a hadseregbe, de magánúton matematikai és filozófiai tanulmányokat folytatott, majd a katonai pályát feladva szülővárosának egyetemére iratkozott be. Kezdetben különösen a természettudományok érdekelték, ám hamarosan elfordult azoktól. Járt Párizsban, Svájcban egy rövid ideig földműveléssel foglalkozott, majd visszatért Németországba, és ismét állami hivatalnoki - ezúttal diplomáciai - szolgálatot vállalt. 1807-ben francia hatóságok kémkedés vádjával letartóztatták. Több folyóiratot tervezett és indított, melyek művészetiek és közéletiek voltak, a Phöbus mellékleteként jelent meg a Pentheszileia, míg a Berliner Abendblätter azzal lett népszerű, hogy rendőrségi híreket is közölt. A cenzúra azonban nem nézte jó szemmel működését, Kleist elszegényedett, és az öngyilkosságot látta egyetlen kiútnak. Társat keresett tettéhez, akit egy gyógyíthatatlan rákos beteg, Henriette Vogel személyében talált meg. Először lelőtte a nőt, majd magával is végzett 1811. november 21-én.
A Kleist-drámák hőseit szélsőséges érzelmek és idegállapotok, (ön)pusztító felelősségtudat és fegyelem jellemzik, szerelem, hatalom, háború és politika szőtte hálóban vergődnek. Hatottak rá Schiller művei és a lovagdrámák. Első bemutatott darabja a shakespeare-i mintát követő Schroffenstein család volt (1802-3), ezt követte a Moliére inspirálta Amphitryon és az Euripidész hatására írt Pentheszileia, majd a Hermann csatája. 1808-ban keletkezett A heilbronni Katica avagy a tűzpróba, majd egy vígjáték, Az eltört korsó, míg talán legnépszerűbb műve, a Homburg hercege 1821-ben, a hátrahagyott írásai között jelent meg csakúgy, mint a sokakat - köztük Sütő Andrást és Tasnádi István- megihlető Kolhaas Mihály című elbeszélés. Kleist kortársai nem értékelték drámáit, hol a közönség, hol a kritikusok - különösen Goethe - támadták: némelyiket hosszúnak, a túl sok helyszín és szereplő miatt előadhatatlannak tartották, a szerzőt és karaktereit túl szkeptikusnak érezték.
Ebben az évadban a Kecskeméti Katona József Színház mutat be Kleist-művet (Az eltört korsó), a Nemzeti Színházban pedig decembertől látható az Egy lócsiszár virágvasárnapja című Kleist inspirálta Sütő András-dráma.
hírlevél
