Heinrich Böll 1974-es regénye, a Katharina Blum elvesztett tisztessége után most egy nálunk egyelőre alig ismert kortárs műből, a Pulitzer-díjas Annie Baker 2015-ben írt színdarabjából rendezel előadást Budaörsön, amelynek ez lesz a magyarországi ősbemutatója. Hogyan találtál erre a darabra, és miért éppen rá esett a választásod?
Sok darab olvasása után – egyiket sem találtam különösen vonzónak – épp az Eprésző kislány előadásán ültünk Török Tamarával, a Katona József Színház dramaturgjával, akivel már évek óta dolgozom együtt, és a szünetben kérdezte, tudom-e már, mit fogok rendezni Budaörsön. Egy nap múlva átküldött két drámát a gépemre, az egyik a John volt. Az írta Tamara, biztosan nem fog tetszeni, de azért átküldi, hátha...
Mitől különleges számodra a John, mi az, ami a leginkább megfogott benne?
Mindig is vonzódtam a kortárs darabokhoz.
Szeretem az olyan műveket, amelyek lehetőséget adnak a színészekkel való elmélyült munkára. A John négy nagyszerű szerepet kínál a színészeknek. A szónak abban az értelmében is, hogy a szerepek olyanná válhatnak, amilyenekké a színészek teremtik őket. Szabadon dolgozhatunk majd ezzel az anyaggal. Ugyanakkor az írónő nagyon bátran használ váratlan színpadi ötleteket. Igazi meglepetésekkel szolgál majd a budaörsi nézőknek is.
Mi az, amit meg akarsz mutatni a készülő előadással?
Sokszor előfordult már velem, hogy magam számára nagyon határozottan megfogalmazok valamit a készülő előadásaimmal kapcsolatban, de a munka során más kerül előtérbe, és szívesebben bontok ki egyebet, mint amit eredetileg elképzeltem.
Ez a dráma számomra elsősorban a hétköznapi küzdelmeinkről szól,
arról, hogy megpróbálunk a számunkra megadatott lehetőségeinkből valami maximálisat kihozni. Legyen az valamilyen szenvedély, karrier vagy akár – mint a John esetében – szerelmi viszony. Egy fiatal pár története áll a középpontban, akik megpróbálnak megoldást találni az egymás mellett maradás vagy a különválás dilemmájában.
A Katharina Blum elvesztett tisztessége egy sok szereplőt mozgató, látványos előadás. Ezzel szemben a John egy négyszereplős kamaradarab, de lényegében mindkét mű fókuszában a magány áll, jól látom?
Őszintén szólva a Katharina kapcsán semmiképpen sem a magány érzésével foglalkoztam, sokkal inkább a sajtó, a politika és az egyén problémájára figyeltem. Más kérdés, hogy Hartai Petra alakításából joggal érezhette a néző ezt az állapotot. Egyelőre
a John című színműben is sokkal inkább érdekel a párkapcsolati problémakör, amelynek persze az eredménye valószínűsíthetően megint csak a magány lesz.
Most, hogy elkezdődtek az előadás próbái, látod-e már, mi jelenti majd a legnagyobb kihívást számodra a John színrevitelében?
A szerző nagyon pontosan meghatározza a színpadi látványt, egyelőre azt találom a legnagyobb nehézségnek, hogy az általa részletesen leírt színpadi teret hogyan tudjuk majd a legaprólékosabban megjeleníteni.
Négy nagyszerű színésszel dolgozol együtt, akik közül hárman (Böröndi Bence, Hartai Petra és Takács Katalin) a Katharinában is játszanak. Hozzájuk csatlakozott most Bánsági Ildikó. Hogyan, milyen elvárásokkal készülsz erre a nagyon izgalmas színésznégyesre?
Bánsági Ildikóval többször dolgoztam a rádióban rendezőként, és színészi partnere is lehettem. Volt pár tévéjáték és film, amikben szerencsére egymáshoz tartozó nő és férfi voltunk. Életem egyetlen általam rendezett tévéjátékának, Strindberg Az erősebb című színművéből készült kétszereplős egyfelvonásosnak is ő játszotta az egyik szerepét, nem mellesleg Takács Kati mellett. Egy alkalommal pedig a gyermeket váró Básti Juli szerepét vette át a Katona József Színházban Örkény Kulcskeresők című groteszkjében, amit szintén én rendeztem. Nem mellékes, hogy a Katharina Blumban végre találkozhattam Takács Katival, akihez régi szakmai és emberi kapcsolat fűz. Hartai Petra alakítása, a vele való munka megkerülhetetlenné tette, hogy a legközelebbi budaörsi produkcióban ismét dolgozzak vele. Böröndi Bencét pedig még a Színművészetiről ismerem, ahol egy kurzust tartottam az osztályuknak, így volt alkalmam megismerni kreativitását, színészi fantáziájának határtalanságát és hallatlan teátrális érzékét. El lehet képzelni, mekkora bennem a várakozás mindezek után!
Szerző: Zsigmond Nóra
Annie Baker:
John
Fiatal pár érkezik egy kisvárosi panzióba. A házinéni nagyon kedves. A beteg férjét ápolja, akit sose látni, állítólag a ház másik szárnyában lakik. A szobák az amerikai polgárháború hőseiről kapták a nevüket, de különös módon néha lakhatatlanná válnak. A lépcsőfordulóban egy félelmetes baba ül karosszékben. Mintha bámulná a vendégeket. Van, hogy a lámpák csak úgy maguktól lekapcsolódnak. Aztán megjelenik a szállásadó nyolcvankét éves vak barátnője, aki azt állítja, hogy korábban elmebeteg volt, de nem kell aggódni, mert már nem az. Valahogy így kezdődik minden rendes horrorsztori.
A fiatal párról hamarosan kiderül, hogy veszélyben a kapcsolatuk, mégpedig egy John nevű harmadik miatt. És hiába az utazgatás, a szándék, az együtt töltött idő; beszélgetéseikből, pontosabban arra tett kísérleteikből szép lassan kirajzolódik minden horror kötelező eleme, egy tükör. Vigyázva kell belenézni, mert könnyen megláthatjuk benne saját magunk. Ahogy a rettegett magány elől menekülve mindig a saját lábunkba botlunk, jé, mi is pont ilyenek vagyunk.
Annie Baker fiatal amerikai drámaírónő 2014-ben Pulitzer-díjat kapott The Flick című darabjáért. A John 2015-ben debütált New Yorkban, a Signature Theatre Company előadásában, és azonnal hangos sikert aratott. A Time Out magazin 2019-ben Az 50 legjobb valaha megírt dráma közé választotta a darabot, ami a New York Times szerint „kísérteties meditáció azokról a témákról, amik a szerzőt leginkább jellemzik; a magány állandó jelenléte az ember életében, valamint a szeretet és a jelentőségteljes kapcsolatok utáni zaklatott kutatás.” Magyarországon először a Budaörsi Latinovits Színházban láthatja a közönség.
Szereplők:
- Böröndi Bence
- Hartai Petra
- Takács Katalin
- Bánsági Ildikó
Rendező: Máté Gábor
Bemutató: 2023. október 6.
További információ és jegyvásárlás ide kattintva! >>>
Támogatott tartalom.



hírlevél













