Sardar Tagirovsky elmondta, hogy azért választotta Anton Pavlovics Csehov novelláját, mert mélyen megérintette még gyerekkorában, és azóta benne élt. Mint mondta, a művel már korábban is foglalkozott vizsgaként a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen, ahol jelenleg negyedéves rendezőhallgató Bocsárdi László osztályában.

A rendező, aki az oroszországi Kazanyban született 1985-ben, és az 1990-es évek óta él Magyarországon, az egyetem előtt az alternatív színházi közegben dolgozott. Mint mondta, olyan helyeken kísérletezett, kereste a színházcsinálás lehetőségeit, mint a budapesti Zöld Macska vagy a Sirály. Első hivatalos színházi munkája, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színházban rendezett Meggyeskert című előadás volt, majd Nagyváradon és Gyergyószentmiklóson is dolgozott.

Nemzeti színházbeli munkájáról szólva úgy fogalmazott, hogy a próbafolyamat minden nehézsége ellenére úgy érzi, hasznos és mély munkát végeztek a héthetes időszak alatt. Annak kapcsán, hogy egy majdnem 5 órás előadást hoztak létre, kiemelte: mivel úgy érzi, hogy a színészeknek végig kell élniük a szereplők útját, az egyes stációkat, nem akarta begyorsítani a folyamatot, csak ott, ahol szükség van erre. "Hétórás helyett így is ötórás előadást csinálunk, de úgy érzem, ez az idő kell ahhoz, hogy benne legyünk a dologban, hogy ez egy eseménnyé tudjon válni" - fogalmazott.

Leginkább a halhatatlanság témája foglalkoztatta, az, hogy mennyire kapaszkodunk ebbe a gondolatba.

"A hétköznapjainkat úgy éljük le, hogy azt hisszük, örökké élünk, és elfelejtjük a kapcsolódást az élettel, az emberekkel. A problémáinknak adjuk át magunkat és nem egymásnak" - hangsúlyozta a rendező, hozzátéve: az ember halálhoz fűződő viszonya az érdekes számára, hogy miért akarunk hirtelen egy veszély hatására jobb emberekké válni, miért gondoljuk, hogy addig rossz emberek voltunk.

Fontos, hogy mindannyian átéljük a színház valódiságát,

hogy azért találkozunk a színházban, mert közösen megérezhetjük, hogy itt és most még élünk, de holnap majd lehet, hogy elveszítjük egymást

- mondta, hozzáfűzve, hogy ez a lényege számára az előadásnak, ezért akar öt órát eltölteni az emberekkel.

Az előadás első részében magát a Csehov-novellát mondják el a színészek, a további részekben pedig improvizációra és a Benedek Zsolt dramaturg által írt szövegre épül az előadás, amelyben a történet és Csehov szellemisége végig jelen van. Egy-két helyen finoman megjelennek más szerzőkre való utalások is. Például egy Hamlet-kép is van az előadásban - jegyezte meg, kiemelve, hogy Csehov nagyon tisztelte Shakespeare-t.

Az előadás címéről szólva úgy vélte, hogy az egy kicsit keményebb a novella címénél, nincsen semmi magyarázat benne csak egy szám: 6. "Mintha a kórterem ajtaján állna a 6-os, mi belépünk a szobába, és nem kell mást tudnunk. Végtére hatan lesznek bent a betegek".

A színpadon mandolin, gitár, zongora, operaária, gépzene hallható, különböző mozgások, fények hatnak a közönségre. Az előadás világítástervezője Bányai Tamás, a zeneszerző Bartók György, a díszlet és a jelmez Dobre-Kóthay Judit munkája.

Az előadásban többek között Bartók György, Bánsági Ildikó, Beczásy Áron, Béres Miklós, Farkas Dénes, Horváth Lajos Ottó, Katona Dávid, Lukács András, Tóth László és Varga József játszik.