Színház

Hitler után Sztálin – a Vígszínház újabb előadási

2018.11.23. 16:05
Ajánlom
Ha már ebben az évadban két színházi előadást is láthattunk Hitlerről, éppen itt volt az ideje, hogy Sztálin is sorra kerüljön. Méghozzá éppen a Vígszínház műhelyében, ahol nemrég Chaplin Diktátora citálta színpadra a német Führert. Szovjet ellenfelének a Pesti Színházban jutott hely. A Házi Színpadon pedig új magyar darab, a Vándorkutya került színre.

Közismert Mihail Bulgakov furcsa kapcsolata Sztálinnal. Az történt ugyanis, hogy a vezér, a diktátor személyesen hívta föl telefonon, mivel írásai már évek óta nem jelenhettek meg, így jövedelme sem volt, és ezért azzal a panasszal, illetve kéréssel fordult a szovjet kormányhoz, hogy

vagy hagyjak dolgozni, vagy engedjék külföldre távozni.

Ez 1930-ban, nem sokkal Majakovszkij öngyilkossága után történt, így ezt a gesztust annak szokás tulajdonítani, hogy Sztálin tartott egy újabb botránytól. Ez a beszélgetés azzal az eredménnyel járt, hogy Bulgakov munkát kapott, jövedelme biztosítva volt, de szellemi termékeit továbbra sem publikálták. Lényegében dramaturgi és rendezőasszisztensi munkát végzett a munkásifjúság központi színházában, aztán a Művészszínházban, később a moszkvai Nagyszínházban.

biborsziget_ea_01_domolky_daniel_print_003_rb_1000x800-145304.jpg

Bíborsziget (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel / Vígszínház)

A Bíborsziget mind e viszontagságok előtt, 1927-ben született, és 1928-ban be is mutatták Moszkvában. Ekkor még számtalan írása jelent meg, közöttük a Fehér gárda című nagyszerű regény, amelynek színpadi változata lett a Turbin család napjai. Ezt állítólag Sztálin tizenhétszer nézte meg, rossz nyelvek szerint ugyan főképp a cári hadsereg egyenruhái vonzották, a parolik, amelyeket aztán a második világháború idején visszaállított a Vörös Hadseregben is. Az 1930-as telefonhívás motívumai közt ez is közrejátszhatott.

A Bíborsziget sok rétegű mű. Derűs, de könyörtelen szatíra is, paródia is, könnyeden mulatságos vígjáték is. Akkurátus és kellően szőrös szívű kritikusnak illenék is mindezt számonkérni az előadáson, tekintet nélkül arra, hogy mindennek a megvalósítása lehetséges-e egyáltalán színpadon. És azt is szemére vethetnénk Hegedűs D. Géza rendezőnek, hogy a véresen komoly szatíra túlságosan mulatságossá válik színészei száján, nem is beszélve Gadus Erika vicces díszletéről a betört orrú Sztálinnal és mulatságos bennszülött jelmezeiről, valamint Márkos Albert ironikusan szórakoztató zenéjéről. De hát nem lehet elégszer ismételni a híres marxi mondatot, miszerint az emberiség nevetve búcsúzik a múltjától. És hát mindig ott van az a kérdés is, hogy vajon tényleg múlt-e, ami elmúlt. Mint tudjuk, a színházban csak jelen van.

biborsziget_ea_01_domolky_daniel_print_010_rb_1000x800-145304.jpg

Bíborsziget (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel / Vígszínház)

Ha nem válik a mienkké bármily régi történet, semmit sem ér az egész.

És hát a Bíborszigetnek csak az egyik fele az a bájos-bumfordi küzdelem, amit egy színház művészei igazgatótól a kellékesig, írótól a díszítőig, zenésztől a színészekig folytatnak az előadásért. A küzdelem nehezebb része akkor kezdődik, amikor mindez már meglenne. Akkor jön a cenzor. Az ideológiai ellenőr, aki az éppen aktuális vonal betartására ügyel. És persze hatalma tudatában szerénykedik, miközben feltételeket szab. A művészek számára az ő nyaralása akkor is a legfőbb szempont, ha ő erről egy szót sem szól. A diktatúra nem működik, hanem benne van a levegőben. És főképp a lelkekben. Fesztbaum Béla nem pöffeszkedő, hatalmaskodó diktátor. Éppen az ellenkezője. Szerénykedik, udvariaskodik, tudja, hogy hatalmát nem szükséges mutogatnia, viselkedésében akár lehet demokrata is. De azért megenged magának egy kis macska-egér játékot, amikor döntését közli. Kategorikus nemet mond, mielőtt kifogásait tudatja. Nem fiókdiktátor, hanem ő maga a legfőbb hatalom, maga Sztálin.

biborsziget_ea_01_domolky_daniel_print_005_rb_1000x800-145304.jpg

Hegyi Barbara, Kern András - Bíborsziget (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel / Vígszínház)

Bulgakov azonban a szánalmasságában is heroikus színházi küzdelem, a cenzúra, a lehetetlen anyagi körülmények és a lépten-nyomon felbukkanó tehetségtelenség, félénkség sokszoros szorításában folyó szüntelen harcon túl még egyet fordít a cselekményen. A művészet, a fikció világából átlép az élet, a társadalom valóságába. Szünet után a színészek az angol arisztokrácia tagjaivá változnak át, akik elrabolták a gyöngyöket a Csendes-óceáni bennszülöttektől. A verne-i kalandregényből kibukkan a kapitalista kizsákmányolást leleplező realizmus. A kritikai realizmus – ahogyan egykor tanultuk. A színigazgatóból sir, az idősödő dívából lady lesz. A színészeknek megannyi hálás feladat, nemcsak jó színes szerepeket kapnak, de összecsengések és eltérések garmadáját mutathatják fel. Kern András, Hegyi Barbara, Borbiczki Ferenc mindezt nagy élvezettel ki is használja. Csapó Attila a megoldhatatlan feladatokban élvezkedve szenvedő ügyelőként és egy papagáj szinkronhangjaként egyként roppant rokonszenvesen szórakoztató. Orosz Ákos pedig a műve sorsát nagy aggodalommal megkínlódó szerző szerepében kiválóan asszisztálja végig az előadást egy halom szövegkönyvvel a kezében.

A Házi Színpadon Pass Andrea darabját mutatták be, A vándorkutyát.

A mű a sültrealizmus és a fantáziálás sajátos keveréke.

43131008_2281875005160292_405694905608830976_o-145812.jpg

A vándorkutya (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel / Vígszínház)

Középkorú házaspárok meglehetősen kuszált életébe csöppen bele egy szenilis anyuka és egy különös képességű plüsskutya. Ez által kerekedik az amúgy igencsak banális eseményekből, élethelyzetekből aránylag érdekes, helyenként mulatságos jelentsor, keresztmeszet a mai értelmiség morális állapotáról. Vagy inkább a morál hiányáról. E hiány felmutatása azonban nem értékítélet, csak ténymegállapítás. A rutinszerűen folyó köznapokhoz talán nem is szükséges morális tartás. A darab hősei jól elvannak nélküle. Bajaik legalábbis nem e hiányból fakadnak.

A szöveg, de nevezhetjük cselekménynek is, három sík között szökdécsel. A realitás, azaz a tényleges események, a szereplők fantáziálási és a valóságos képtelenségek között. Ez az átjárkálás a különféle tudatállapotok között többnyire követhető, de korántsem mindig. Ez pedig el is bizonytalanítja a nézőt, sose tudhatja, nem benne van-e a hiba. Persze az sem kizárt, sőt igen valószínű, hogy a hiba nem az íróban, és nem is a nézőben van, hanem magában az életben gyökerezik. Bár a néző legalább annyit szeretne biztosan tudni, hogy mikor hol.

43180722_2281875115160281_4337555573231845376_o-145813.jpg

Halász Judit - A vándorkutya (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel / Vígszínház)

Így aztán a szerzővel rokonszenvező, korábbi munkáit becsülő kritikus vegyes érzelmekkel jön ki az előadásról. Szívesen emlékszik sok telitalálatra, és zavarja nem kevés közhelyesnek, kopottnak érzett megoldás. Vigasztalják viszont a szinte mindig erősnek érzett színészi megoldások. A névsor nem olyan hosszú, hogy ide ne másolhatnám: Hirtling István, Petrik Andrea, Tar Renáta, Karácsonyi Zoltán, Majsai-Nyilas Tünde, Jászberényi Gábor és Gilicze Márta egyaránt magas szinten adja szerepét. De a főszerep Halász Judité, aki a tompult tudatú öregasszony csodálkozó értetlenségével toporog mai világunkban. Küzd a megértésért, és ámul azon, amit látnia kell.

Fejléckép: Karácsonyi Zoltán A vándorkutyában (fotó: Dömölky Dániel / Vígszínház)

Lehet valami a levegőben – diktátortörténetek a Nemzetiben és a Vígben

Kapcsolódó

Lehet valami a levegőben – diktátortörténetek a Nemzetiben és a Vígben

Néhány hónapon belül két előadást is bemutattak Budapesten Hitlerről és vele a fasizmus születéséről, rohamos térnyeréséről és végül uralomra jutásáról. Vajon véletlen?

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Ki milyen jövőt képzel el a Szabad Tér Színháznak? – Az aspiránsokat kérdeztük

Hárman adtak be pályázatot a Szabad Tér Színház vezetésére: Bán Teodóra jelenlegi ügyvezető mellett Benkő Nóra színművész és Somogyi Szilárd rendező. Lapunk megszólaltatta a három jelöltet.
Zenés színház

Apukák, korhelyek, Alberich, gonosz vagy borvirágos pasik

Nem is igazi basszus, inkább bariton, mondja magáról. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a legjelentősebb operajátszó helyekre hívják. Pünkösdkor például Salzburgba, de az alábbi beszélgetéshez is Párizsba telefonáltunk. Márciusban A Mester és Margarita premierjén láthatjuk színpadon.
Vizuál

Női vámpír, vérszívó zenetanár és magyar Drakula – 10 érdekesség a vámpírokról

Mi a retró vámpír film rendezőjének kedvenc vérszívó fun fact-je? Mi az, ami nem fért már be Nagy Zsolt és Walters Lili figurájába? A Drakulics elvtárs rendezőjével összegyűjtöttünk tíz meglepő infót a vámpírokról.
Klasszikus

Richter, Ojsztrah és Rosztropovics közös Beethoven-felvétele, ami borzalmasan sikerült

Maga Richter is azt mondta rá, nem hajlandó vállalni, de nem volt mit tenni, az EMI klasszikus zenei supergroup-ot álmodott magának.
Zenés színház

Vitray Tamás Händel-operában lép színpadra

Nem mindennapi operabemutatóval készül idei évadára a Szegedi Szabadtéri. Händel vígoperai jellegű művében, az Agrippinában Mester Viktória és Ludovik Kendi mellett Vitray Tamás is színpadra lép.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház hír

Házastársi pingpong a Belvárosi Színházban

Stefan Vögel fordulatokban gazdag párkapcsolati vígjátéka Rába Roland rendezésében, Debreczeny Csaba, Szávai Viktória, Mészáros Máté és Járó Zsuzsa előadásában látható február 19-től.
Színház interjú

Ki milyen jövőt képzel el a Szabad Tér Színháznak? – Az aspiránsokat kérdeztük

Hárman adtak be pályázatot a Szabad Tér Színház vezetésére: Bán Teodóra jelenlegi ügyvezető mellett Benkő Nóra színművész és Somogyi Szilárd rendező. Lapunk megszólaltatta a három jelöltet.
Színház hír

Tom Stoppard utolsó színművét díjazza a PEN

Tom Stoppard brit színműírót is kitünteti márciusban a PEN America irodalmi és emberi jogi szervezet.
Színház hír

Benkő Nóra a Szabad Tér Színház harmadik pályázója

A Pesti Magyar Színház színművésze is beadta pályázatát a Szabad Tér Színház vezetésére.
Színház kritika

A vágy titokzatos trágya

Sötét. Sötét. Még mindig sötét. Alföldi Róbert rendező ilyen abszurdan mulatságosan még nem kezdett előadást. (Megjegyzés: A címben nincs elírás!)