Színház

Hol a színpadi valóság mostanában?

2011.11.03. 12:23
Ajánlom
A tíz napig tartó, 21. alkalommal megrendezett bukaresti Román Színházi Fesztivál előadásai közül nehéz olyat választani, aminek nincs magyar vonatkozása.

A dedikált, Csehovíziók címet kapó, Andrei Serban előtt tisztelgő szekció vagy a táncelőadások mellett a "normál" showcase programban is ismerős nevekkel találkozni. A budapesti Nemzeti Színházból érkezett a Három nővér - a napilapok elismerően írnak róla -, a fesztivált nyitó előadás; aztán itt voltak a kolozsváriak külföldet is megjárt előadásaikkal - egészen furcsa érzés az, amikor az ember színész barátját koreai kritikus kolléga szólítja le az utcán, hogy gratuláljon neki az előző estéhez és a Szöulban látottakhoz -; a sepsiszentgyörgyi társulat valószínűleg jobban meglepődik, ha a kora esti bukaresti utcán rájuk köszön a magyar kritikus, mint vice versa; és jönnek még a marosvásárhelyiek meg az M stúdiósok. Ez tulajdonképpen meg is könnyíti a választást, hiszen ezeket az előadásokat szerencsére könnyen - Budapesten, Kisvárdán - már kipipálta. Ám ami ezen felül marad Alice Georgescu művészeti igazgató és fesztiválválogató kínálatából, az sem kevés, így komolyabb módszer helyett rámegy az ember az ismert nevekre, címekre, a fennmaradó szabad időre pedig random választ.

Az első kategóriába, tehát az ismerősök közé tartozik Jurij Kordonszkij, aki az Örkény Színházban Csehov Platonovját Apátlanul címmel vitte színre - aztán a Tóték kapcsán is dolgozott a társulattal -, évekkel ezelőtt pedig a Bulandrában rendezett Kutyaszívvel vendégszerepelt Budapesten. Velük készült az Engem a parketta szegőléce mögé temessetek, Pavel Szanajev azonos című, 1995-ben megjelent önéletrajzi kisregényének adaptációja. A főszereplő Szása Szaveljev két nő, az erős és kemény nagymama, valamint a vele konfliktusos viszonyban levő, ezért a családot otthagyó anya között vergődik. A történet alapvetően a kilencéves kisfiúról szól, ám erre a jelenből néz vissza a felnőtt Szása, és igyekszik legalább utólag a helyére tenni magában az elmúlt éveket. Marian Ralea mindkét életkort hitelesen és elegánsan képes eljátszani. Nem idétlenkedik kiskamaszként, mégis egy-egy gesztussal, testtartással megteremti a figurát, az érett férfit pedig visszafogottan, ám nosztalgiától nem mentesen, töprengőn, de nem tépelődőn mutatja. Mariana Mihout a mindentudó, ellentmondást nem tűrő, a gyerekért tűzbe menő szovjet-orosz mamma, aki ki- és leosztja a filcmamuszférj nagypapát (Claudiu Stanescu), s amikor a Szása szemében a kényszerű feladatokat soha nem adó, légies könnyedségű, a felhőtlen boldogság romantikus tündéreként élő lánya (Andreea Bibiri) elcsábítja tőle unokáját, először meggonoszulva harcol a gyerekért, majd minden méltóságát feladva képes az ajtó előtt halálosan sírva-nyüszítve könyörögni érte.

Atmoszférikus előadás, belengi a melankólia és a gyerekkort illető nosztalgia. Az üres tér fokozatosan telik meg bútorokkal és egyéb apró tárgyakkal, s ezek hirtelen tűnnek el a közel négy óra hosszú előadás végén, hogy ne maradjon semmi más a színen, mint egy ajtókeret, belógatott faágak, egy esernyő, szél(gép) befútta újságpapírok és a nagy orosz telek fehér konfettije, ami a nézőkre is hull bőségesen. A játékos csodák - zsinórpadlásról beeresztett hűtő, a szekrényekre krétával rajzolt tévé, a forgószínpad segítségével megteremtet siklás a jégen - után édes és szirupos a vég, de a színészek miatt mindent megbocsátunk a rendezőnek, és köszönjük neki a lélekkomkortosító szívmasszázst.

Ioana Paun az említett két kategóriából a másodikba tartozik. 1984-ben született, Romániában és Nagy-Britanniában dolgozik, több olyan interdiszciplináris projektben vesz részt, ahol a színház, a zene, a mozgásszínház, a vizuális kultúra és a szociológia területe találkozik. A Iasi Nemzeti Színházban készített Tévé hülyéknek témáját a cím tökéletesen összefoglalja.

A Iasi-ba helyezett történet szereplői mind antiszociálisak: az egyedülálló, elfoglalt üzletasszony anya, aki különóráról különórára járatja lányát, de különösebben nem foglalkozik vele, az iskolában kiközösített kislány, aki inkább ragaszkodna az anyukához, mint a teniszhez vagy a némethez, a kizárólag teleshoppingot és latin-amerikai szappanoperákat bámuló, pletykaéhes és ostoba szomszédasszony, a pedofiloknak gyerekeket felhajtó, róluk filmet készítő, hangszigetelt lakásban élő huszonéves fiú, az agresszív, ék egyszerűségében is manipulatív tévés riporter. Egy ilyen listából, feltételezem, nem nehéz összerakni, hogy a sztoriban a kislány elmegy otthonról, a szomszéd fiú felviszi magához, az eltűnt gyereket keresni kezdik, a kereskedelmi média mindenkit megtalál és az emberek szájába adja a hamis szavakat is, az anyát kiáltják ki bűnösnek, az öngyilkosságot követ el, a szomszéd fiú pedig az ő egyenesben közvetített halálából nem tud pénzt húzni, mert azt a botrányt és szívszorító - konstruált - történetet már felülírta az élet, egy újabb botrány és szívszorító - konstruált - történet. Amire azonban nem számítunk dramaturgiailag, az az, hogy a szerzők szerint egyetlen bűnöst, a médiamunkást a nézők előtt és által jól megbüntetik.

És itt válik fontossá az alcím: "előadás száz távirányítóra".  A bejáratnál ugyanis távirányítókat kapunk, és azok segítségével válaszolunk eldöntendő kérdésekre. Ezek közül az első az: Szereti ön az erőszakot? Természetesen elsöprő többséget kap a nem. Aztán jön néhány (ál)kérdés, nyomkodjuk a gombokat, s elérünk oda, hogy a riportert játszó színésznőt egy panellel választják el a nézőktől, kérnek egy önkéntest, aki videózná az egészet, és arról kell döntenünk, hogy a kék plasztikköpenybe öltözött közreműködők vajon lekötözzék-e kollégájukat, betömjék-e a száját, tegyenek-e kukacokat a mellkasára. A nézőtársak kéjjel és röhögve, teljes természetességgel nyomják az igen lehetőséget. Hiszen színházban vagyunk, ez pedig a produkció része. Amikor kétségbeesetten kéri a közönségtől a lekötözött színésznő az eloldozást, nehezen reagál a társaság, végül valaki csak megmozdul, elvágja a szigetelőszalagot.

A játékkeret tehát létező problémákra reflektáló, igazán kortárs, izgalmas, pontosan definiált, az azonban, ahogyan megtöltik, nehézkes és mesterkélt. A technika ördöge működésbe lép, egy rövid időre felmondja a szolgálatot a projektor. A távirányító túl sokáig van használaton kívül, döntően nem tudunk beavatkozni a folyamatokba, a működést jelző lámpák nem nagyon villannak fel az eszközön, ráadásul sikerült olyan rossz helyre ülnöm, hogy egyértelművé vált, bármit is nyomjon a közönség, itt a véletlennek és a napi diszpozíciónak nincs szerepe. Álhelyzetekben vannak a színészek, sok az üresjárat, az ide-oda járkálás, a pakolászás, amit kellemetlen frekvenciájú elektronikus zene fest alá. Így elveszik a jelentősége annak a választásnak, hogy amit láttunk, vajon igazából megtörtént, vagy csak egy hamisítvány volt, az utolsó, az elsőt ismétlő kérdés pedig - Szereti ön az erőszakot? - nem szembesít semmivel.


Román Színházi Fesztivál - 2011. október 28.-november 6., Bukarest

Engem a parketta szegőléce mögé temessetek - Bulandra Színház, Bukarest

Rendező: Jurij Kordonszkij

Tévé hülyéknek - Iasi Nemzeti Színház

Rendező: Ioana Paun

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

A legendák köztünk élnek – Búcsú Orczi Géza előadóművésztől

Az Artisjus-díjas ütő- és pengetős hangszeres művész április 9-én, 65 éves korában hunyt el. Orczi Géza hangszerkészítő mesterként és restaurátorként is tevékenykedett, halálával kifejezhetetlen űrt hagy maga után.
Könyv

Szállj költemény – Kortárs költemények, katonás színészek előadásában

A Katona öt színművésze, Ónodi Eszter, Pálmai Anna, Rezes Judit, Tasnádi Bence és Vizi Dávid mondják el kedvenc kortárs költőik egy-egy versét a költészet napja alkalmából.
Színház

Egy olasz művész életre kelti a szobrokat – így nézhetett ki az egyik legismertebb ókori drámaíró

Az ókor nagy költői és énekmondói ma már csak fehér márványszobrokról és stilizált képekről néznek vissza ránk üveges szemmel, és elképzelni is nehéz, hogy egykor ők is homlokráncoló, keményen dolgozó, vagy éppen kocsmákban mulatozó, élvezeteket hajszoló emberek voltak.
Vizuál

A nomádok földjén - Chloé Zhao történelmet ír

A fiatal kínai-amerikai rendezőnő rekordok sorát dönti meg harmadik játékfilmjével, A nomádok földjével. Április végén az is kiderül, hogy hat jelölésből hányat vált díjra az Oscar versenyében. Bemutatjuk Chloé Zhaót.
Vizuál

A nomádok földje kapta a BAFTA fődíjait

Chloe Zhao drámája hét díjra volt esélyes a Brit Film- és Televíziós Művészeti Akadémia (BAFTA) vasárnap esti londoni díjkiosztóján, amelyből négyet el is hozott.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház hír

Júniusban nyit a Margitszigeti Színház

Derűvel és optimistán várja a korlátozások feloldását a Margitszigeti Színház, amely szabadtéri és ültetett nézőterű játszóhelyként az egyik legbiztonságosabb közösségi helyszínnek számít. A színház vezetősége reméli, hogy a járványügyi intézkedések lehetővé teszik a mielőbbi nyitást, és a nézők – a mindenkori szabályok betartása mellett – júniustól újból élőben élvezhetik a színházi előadásokat.
Színház ajánló

Shakespeare újragondolva

A Webszínház 2021-ben újragondolja Shakespeare drámáit, és az avantgárd szellemű Dogma-filmekből inspirálódva a 21. századba helyezi a műveket. 37 ismert magyar dráma- és prózaíró, illetve költő írt 20 perces etűdöket a reneszánsz mester darabjai nyomán.
Színház magazin

Egy olasz művész életre kelti a szobrokat – így nézhetett ki az egyik legismertebb ókori drámaíró

Az ókor nagy költői és énekmondói ma már csak fehér márványszobrokról és stilizált képekről néznek vissza ránk üveges szemmel, és elképzelni is nehéz, hogy egykor ők is homlokráncoló, keményen dolgozó, vagy éppen kocsmákban mulatozó, élvezeteket hajszoló emberek voltak.
Színház szfe

Az SZFE szerint szabályt szegve zárhatták ki őket az Európai Színházi Iskolák és Akadémiák Uniójából

Az E:UTSE márciusban úgy határozott, hogy kizárja tagjai közül a Színház- és Filmművészeti Egyetemet. Döntésüket azzal indokolták, hogy a vezetőtestületben történt jelentős változások miatt az egyetem már nem tekinthető ugyanannak az intézménynek, melyet korábban felvettek. Az SZFE szerint a kizárás szabályellenes.
Színház hír

Stumpf István: Az SZFE ügye bizonyos értelemben baleset volt

A felsőoktatási modellváltás koordinációjáért felelős kormánybiztos is megszólalt a Színház- és Filmművészeti Egyetem körül kialakult helyzet kapcsán, egyfajta balesetnek titulálva a modellváltás körüli ellenállást. Stumpf István reményét fejezte ki aziránt is, hogy a többi modellváltó egyetemen ilyen nem fog előfordulni.