Vasvári Csaba

- Hogyan jött az ötlet, hogy az Arany-balladákat Dvořák, Gounod, Mozart, Puccini, Rossini és Verdi operaáriákkal párba állítva adják elő?

- Én a balladát nagyon dramatikus műfajnak tartom, ami ordít a színpadi megjelenítés után. Sűrített cselekmény, kiélezett helyzetek jellemzik, ahol a homályban tartott részletekkel együtt is egy kerek történet rajzolódik ki.

A ballada abból a szempontból rokon műfaj az áriákkal, hogy ott is egy érzelmi krízishelyzet rögzül egy időpillanattá.

Az ária az opera cselekményéből kiragadott sűrített szólisztikus helyzet, és pódiumon előadva véleményem szerint a színpadi, dramatikus műfaj felől közelít a lírához, miközben a líra műnemébe sorolt ballada pódiumon előadva közelít a színpadi műfajhoz. Tehát előadás közben ez a két, látszólag egymástól távoli műfaj találkozik.

A másik kiindulópontot az operák és a balladák cselekménye közti párhuzamok adták. Zeneakadémista feleségem mindig elmondta az operák cselekményét, mielőtt operába mentünk. Akkor vettem észre, hogy ezek a történetek is összesűríthetőek balladai tömörségbe. A balladákban és az áriákban összpontosuló érzelmi csúcspontok pedig rokonok egymással.

- Konkrét párhuzamokat is keresett a balladák és az operák cselekménye között a szerkesztés során?

- Kifejezetten ez volt a szándékom. Mondok egy példát: Verdi Simon Boccanegra című operájának Fiescó áriájához – ahol egy lányát gyászoló apát látunk – a Tetemre hívást illesztettük, ahol a rejtélyesen elhunyt fiú gyilkosa után nyomoz az apa. A Varázsfuvola Sarasto áriája pedig – amiben egy fiatal párra áldást kér az apa – a Tengeri hántás című Arany balladával kerül párba. Itt egy éles kontrasztot látunk, hogy milyen, amikor egy fiatal pár közös élete egy áldott pillanatban indul el, és milyen, amikor nem ezzel az áldással indulnak el, és feltehetőleg a kapcsolat kimenetele is más lesz. Tehát az opera teljes cselekményét, vagy az áriában sűrűsödő alaphelyzetet támogatjuk meg egy analógiával, vagy pedig mutatjuk meg azt egy másik fénytörésben ellentételezéssel.

Így a nézőt egy különleges gondolatkísérletre invitáljuk, amiben azt boncolgatjuk, milyen véget érhet egy banálisnak tűnő történet, ha csavarunk rajta egyet.

Györgyi Anna (Fotó/Forrás: Szentendrei Teátrum)

- Az Arany-balladák közül a közismertek közül válogatott. Miért?

- Jelenleg a világ legnagyobb múzeumai és kiállítótermei készítenek kiállításokat azzal a módszerrel, hogy egy egységesnek tűnő kulturális kontextust bontanak meg látszólag oda nem illő, hangsúlyozottan másfajta kultúrkörből származó tárgyakkal. Például antik görög kőszobrok közé raknak be afrikai fafaragásokat. Ezzel a módszerrel meglepően új színben tűnnek fel a már unásig ismert művek is.

- Az operaáriák viszont kevéssé képzik az átlag néző alapismeretinek részét. Szükséges az előadás teljes körű élvezetéhez az operaáriákhoz tartozó cselekmény beható ismerete?

- Pár felvezető mondatban ezeket el fogom mondani az est elején, de abban bízom, hogy

az operaénekeseken átsugárzó érzelmi töltettel együtt a néző egybe tudja érlelni az operaáriák adta élményt a balladák drámaiságával.

Nem szeretnék szájbarágósan operatörténeti keresztmetszeteket, vagy balladaelemzéseket taglalni, hiszen ez nem egy irodalmi, vagy zenetörténeti ismeretterjesztő műsor. Aki jobban ismeri az operák cselekményét, annak természetesen mást fog mondani ez az est, mint annak, aki a zene hangulatokat érzékeli és mellette a balladát értelmezi. Ugyanakkor reményeim szerint a nézők szíve mélyén találkoznak majd ezek a tapasztalatok, és létrehozzák azt az interferenciát, amire én számítok.

- Milyen előadókat hívott meg ehhez a különleges esthez?

- Mazalin Wanda zongoraművész kíséretével Fodor Beatrix és Palerdi András operaénekesek tolmácsolják majd az áriákat, a balladákat pedig Györgyi Anna és jómagam adjuk majd elő. Mivel soha nem állt még egy színpadon ez a két műfaj, különleges határterületen szerezhet élményeket a néző-hallgató.