Mint tudjuk, megújulóban van a POSZT. Bizottság is alakult az új koncepció kidolgozására. Bár az nyilván fontos elvi, művészeti kérdésekkel foglalkozik majd. Mint például a válogatás rendszere, szempontjai, a válogatók kiválasztóinak kiválasztása. Az idén viszont még csak praktikus változásokkal szembesülhettünk. Ilyen a Zsolnay-negyed erős bevonása a programba. Ami nagyon helyes törekvés. Remek helyszín egy fesztiválhoz az egykori kerámiagyárból lett kulturális központ. Csak éppen az ötlethez tartalom is szükségeltetne. A tartalomhoz meg szervezeti rendszer.

POSZT 2016 (Fotó/Forrás: Lightfilm Studio)

Ezek még enyhén szólva kiforratlanok. Ha egy fesztiválnak két helyszíne van, alapvető kérdés a közöttük lévő közlekedés megoldása. Ígérték a városnéző kisvonatot és fesztiválbuszt. Ez utóbbit egyáltalán nem láttam, a kisvasutat kétszer láttam délutáni előadás után a színház előtt várakozni. Indulását nem sikerült kivárnom. Ez nyilván az én hibám, türelmesebbnek kellett volna lennem. Találkoztam vele ugyanis, amint visszafelé jött. Én meg hólyagosra jártam a lábam.

POSZT 2016 (Fotó/Forrás: Lightfilm Studio)

Az utolsó napokban vettem észre előadásról kijövet a nagyszínházban a menetrendet. Csak az tudhatta meg tehát, hogyan juthat a kiegészítő programokhoz, aki a főműsorra volt kíváncsi. A járatszám sűrűnek nem volt mondható. Ez is érthető, üresen nem akarták járatni. Igazán rendszeres közlekedtetéséhez meg bizonyára sokkal több fesztiválvendégre lett volna szükség. Ahhoz meg sokkal sűrűbb és izgalmasabb programra. Szóval visszaértünk a tartalomhoz. Amely csak jövőre, vagy inkább csak azután fog igazán megújulni. És akkor is talán csak a versenyprogram. Márpedig a gond éppen az egykori off-programokkal van.

Az idén nem tudták kitölteni a Zsolnay tereit és idejét. Két nézni való között olykor három-négy órai ténfergésre is ítéltetett, aki színházi eseményt várt egy színházi fesztiválon. Még szerencse, hogy elkezdődött a foci EB, délután és este meccset lehetett nézni az üres időkben a sör mellé. A vendégek itatása volt talán az egyetlen, ami kifogástalanul működött, bár nyilván a fesztiváltól függetlenül. Az árusok bizonyára máskor is ott vannak.

POSZT 2016 (Fotó/Forrás: Lightfilm Studio)

A jegyárusításra is sikerült szellemesen bonyolult rendszert kitalálniuk a szervezőknek. Két lépcsőben lehetett belépőhöz jutni a Zsolnayban. Arról már nem is beszélek, hogy a sajtójegy rendszerét oda bizonyára nem terjesztették ki. Érdeklődésemre ugyanis azt a tanácsot kapta, hogy vegyek kilencnapos bérletet. Valóban nem volt drága, 6500 forint összesen. Ennyiért kaptam egy karszalagot. Ám az ifjú hölgy, aki ily módon meggyűrűzött, elfelejtette közölni, hogy ez önmagában még semmit sem ér, előadás előtt kell hozzá szerezni még egy tikettet az adott produkcióra. Ez is ésszerű intézkedés, hiszen a termekben a székek száma véges, és nem volna jó, ha többen akarnának bemenni, mint ahányan beférnek. Bár ez az előrelátó, sőt körültekintőnek is mondható intézkedés némileg viszonylagossá tette a bérlet értékét. De ezt vehetjük az olcsóság kockázatának. És egyébként is az én koromban már jól tudja az ember, hogy minden abszurditás szigorúan logikus lépések láncolatából áll össze.

POSZT 2016 (Fotó/Forrás: Lightfilm Studio)

A kényszeres újítás hulláma elérte természetesen a szakmainak nevezett beszélgetések rendszerét is. Ezeket most végképp közönségtalálkozókká kívánták alakítani. Mégpedig csodásan komplikált rendszerrel. A célkeresztbe állított előadás alkotóit az első negyedórára nem engedték be. Ez alatt két dramaturg vezetésével a két táborra osztott nézők megbeszélték, hogy mit is kellene kérdezni. Esetleg állítani, mivel kéne szembesíteni a művészeket. Szakmaiság, szakszerűség legföljebb annyiban merült föl, amennyiben azt a két dramaturg képviselte. Néha szakmájuk foglyainak éreztem őket.

De ettől függetlenül inkább a darabokkal kapcsolatba hozható társadalmi, esetleg emberi kérdésekről folyt a szó, művésziekről csak ritkán. Majd' elfelejtettem, hogy kezdetben ezek a dumák is a Zsolnayban voltak. Aztán, hétfőtől áthelyezték őket a színház melletti N. Szabó Sándor terembe. El nem tudtam képzelni, hol lehet, aztán kiderült, hogy a porta mellett van, ahol különben a fesztiváliroda is működik, máskor stúdió előadások is vannak. Valamikor régen még POSZT-előadásokat is tartottak itt. Ekkorra már az előzetes megbeszéléseket is elhagyták, már csak a szakértő opponensek hiányoztak ahhoz, hogy minden úgy legyen, mint volt, amikor még aránylag jól, de a mostaninál mindenképpen jobban volt.

POSZT 2016 (Fotó/Forrás: Lightfilm Studio)

Az éjszakai kocsmai diskurzusok rendszere bizonyára most is működött, csak hát erről azért sem számolhatok be, mert nem állhatom sem az alkoholt, sem a folyamatos nyüzsgést, duruzsolást. Az állandó zümmögés, háttérzaj közepette egyetlen szó értelme sem jut el az agyamig. Így inkább oda sem megyek. Pedig sokak szerint éppen ott rejlik minden találkozó lényege. Ez nagyon valószínű, minthogy a délelőtti beszélgetéseken elég gyakran hivatkoznak az előadás utáni sör mellett elhangzottakra. De legyen is ez a szakma meg a bennfentesek belügye. Ipari titok.