Borbély Szilárd éveken át írta utolsó regényét, a Nincsteleneket, a magyar irodalom egyik legszebb, legköltőibb prózai alkotását. Ebben a fiatalon elhunyt szerző személyes szemszögből, mozaikszerűen mutatja be egy futóhomokra épült, szatmári kis falu életét az 1970-es években, a mélyszegénységtől keserves mindennapokat, a kirekesztettség öröklődését.
Egy fiú meséli el a gyermekkorát, amelyet áthat a csupán eggyel és önmagával osztható magány, amit nem lehet részekre bontani, amit egyben kell cipelni.
Az életrajzi ihletésű történetet átjárja a sötétség, a kilátástalanság, mégis ott van benne a pislákoló fény, a remény. Borbély regényével egy jelentős hagyomány folytatója, előtte a magyar irodalom más kiemelkedő alakjai is foglalkoztak a „nincstelenek" életével: többek között József Attila, Illyés Gyula, Tar Sándor és Csalog Zsolt.
A Nincstelenek próbája (Fotó/Forrás: Ónodi Zoltán / Bartók Színház)
A Nincstelenek tömör, kemény, őszinte, természetes mondatai felkavaróak. A regény címét Németh Gábor író, forgatókönyvíró, Borbély Szilárd egykori barátja adta annak idején. Most az ő dramaturgi közreműködésével készül a dunaújvárosi Bartók Színházban a mű adaptációja. A regényt Balassa Eszter és az előadás rendezője, Horváth János Antal írta színpadra.
Az előadást játsszák: Kovács Vanda, Alberti Zsófi, Holecskó Orsolya, Csadi Zoltán, Kiss Attila, Takács Géza, Dióssi Gábor, Georgita Máté Dezső.
A látvány Szabó Márton István munkája, jelmeztervező asszisztens: Siegrist Cecília, zeneszerző: Zságer-Varga Ákos, koreográfus: Hojsza Henrietta.
Németh Gábor a Nincstelenek színpadi változatáról
Regényből színházat? Istenkísértés, tényleg. Jön a rendező és mindenféle egyéb szakmunkások, és a finom szövésű próza időtlen, anyagtalan lebegését kézzel fogható, drámai valósággá alkalmazza. A színház, fájdalom, reménytelenül konkrét, nem adhat mást, csak mi lényege, kicsontozza a szépirodalmat, kíméletlenül megfosztja attól, ami csak az irodalom sajátja.
Borbély Szilárd mindent elkövetett, hogy a Nincstelenekben elkerülje Túrricse szocio-realista „ábrázolását” – ugyanakkor a regény borítóján megadta a település pontos GPS-koordinátáit. Ehhez a paradoxonhoz kellene méltónak lenni a színpadi változatnak.
A regény természetesen, Heideggert idézve, Létházán, azaz a nyelvben és a nyelv által történhet meg. A színház létfeltételei mások, de a hitelesség itt is csak esztétikai kategóriaként értelmezhető. Nem az úgynevezett tényeknek való megfelelést jelenti, hanem egy zárt, addig sosem létezett világ működési törvényeinek elgondolását és megteremtését.
A jó előadásnak mindenkor újra kell alkotnia az egész világot, a csak rá érvényes, eldobható szabályaival együtt.
A regény mondatait fényre és sötétre, színekre és hangokra, gesztusokra és mozdulatokra fordítani – ennek a tulajdonképpen reménytelen vállalkozásnak a kockázata a legvonzóbb benne.
Horváth János Antal és Németh Gábor a Nincstelenek próbáján (Fotó/Forrás: Ónodi Zoltán / Bartók Színház)
Balassa Esztert és Horváth János Antalt, a színpadi változat szerzőit itt és most – Borbély hagyatékához híven – nem a szociológiai értelemben vett szegénység, hanem a nincstelenség mélyebb értelme, a kiszolgáltatottság, az univerzális kisemmizettség állapota érdekli. „Ez nem kívánságműsor. Nem úgy van itt, mint szegény helyen, hogy ez sincs, meg az sincs. Nálunk semmi sincs” – ahogy a kocsmai viccé züllött maxima állítja.
Borbély Szilárd világban nem maradt helye a reménynek.
Ez a nehéz örökség alig elviselhető terhet jelent. A legtöbb, ami elmondható, vele mondható el: „A teremtés félelmetes csendje nyomasztó. Jézus halott teste a sírban. Minden tanítvány bezárkózva, magányosan várja a sábesz kimenetelét, a Szombat Királynő távozását, a Mester visszatértét. Még nem tudni, csak remélni lehet, hogy feltámad Krisztus halottaiból, hogy legyőzze halálával a halált. És ahogy az ortodox egyház ikonográfiája ábrázolja, alászálljon Győzelmes Krisztusként, és az ősatyákat, Ábrahámot, Izsákot, Jákobot, és mind-mind az igazakat, általvigye az új világba, ahová mindannyian vágyunk. Ahová csupán a vágyon keresztül vezet út.” Ez az előadás – szándékaink szerint – ezt a vágyat mint a remény hűlt helyén maradt valóságot szeretné megjeleníteni és megörökíteni.
Németh Gábor
A Nincstelenek bemutatóját 2022. november 18-án tartják a dunaújvárosi Bartók Színház Stúdiótermében.
Fejléckép: Horváth János Antal a Nincstelenek próbáján (fotó: Ónodi Zoltán / Bartók Színház)
hírlevél
