Hosszú éveket töltöttél vidéken, és bár Nyíregyháza megyeszékhely, a színészeket övező tisztelet és szeretet bizonyára egészen más, mint a fővárosban.

Horváth Sebestyén Sándor: Valóban nagy a különbség, de ez abból is fakadhat, hogy mivel másfél éve vagyok csak Budapesten, itt még nem ismer annyira a közönség. Nyíregyházán még az utcán is megszólítottak sokszor, hogy elmondják, mennyire szeretnek.

Vidéken lejátszol húsz-harminc előadást, és már próbálod is a következő darabot. Ellenben a fővárosi repertoárszínházakban sokszor évekig viszel egy-egy szerepet. Melyik játékforma áll hozzád közelebb?

HSS: Még nem tapasztaltam meg, hogy milyen évekig játszani egy darabot, de

Ugyanakkor a vidéki játékformánál nagyon furcsa érzés az, hogy a rengeteg a belefektetett munka jobb esetben is harminc előadást ér meg, aztán el kell temetni.

Felnőtt fejjel beilleszkedni egy új társulatba egészen más, mint pályakezdőként. Hogyan élted meg a változást?

HSS: A váltás, a megismert emberek, az új impulzusok új lendületet és friss játékkedvet hoztak, fiatalító hatással vannak rám. Szerencsére mindig is könnyen illeszkedtem be egy új közösségbe, így annak idején a nyíregyházi társulatba is, de természetesen ehhez természetesen az ő nyitottságuk is kellett, akárcsak itt.

Tasnádi Bence, Előd Álmos, Horváth Sebestyén Sándor (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház)

Már túl is vagy az első két premiereden a József Attila Színházban. Két, merőben eltérő előadásról van szó, a 9-től 5-ig egészen más kihívások elé állít, mint az Amadeus. Milyen volt a két próbafolyamat?

HSS: A rendezők személyéből, illetve a különböző műfajokból fakadóan egészen más volt a két próbaidőszak. A 9-től 5-ig egy musical, ami kisebb színészi szabadságot enged, illetve ebben az előadásban csak két apróbb jelenetben veszek részt. Az Amadeusban azonban végig színen vagyok, és szabadabban is lehet mozogni benne.

Ha nem a színpadon vagy, milyen előadásokat nézel szívesen?

HSS: Fontosnak tartom, hogy más társulatok munkáit is figyelemmel kísérjem, illetve ha időm engedi, akkor a volt osztálytársaim pályáját követem nyomon.

Fejléckép: Előd Álmos és Horváth Sebestyén Sándor (fotó: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház)