Kassai Margit szüleivel együtt megmenekült a deportálástól, Budapest ostromát pedig gondozónőként a Sztehlo Gábor alapította gyermekotthonokban vészelte át. Memoárnaplója pár éve a Magvető Tények és tanúk-sorozatában jelent meg, az ebből született monodráma Kókai Tünde előadásában látható az Örkény Színházban. Meglepően élvezetes, könnyed ritmusú szövegről van szó, amelyet a rendező Bíró Kriszta, valamint Ari-Nagy Barbara dramaturg jó érzékkel alakított bő másfél órás játékká. A korszak szélsőségessége eleve alkalmassá teszi a színpadra, az Ostromdressz mégsem szörnyülködtetni, elborzasztani és emlékeztetni akar.
Ennél izgalmasabb és unikálisabb küldetést választ:
úgy mesél el egy háborús történetet, hogy megőrzi a személyes, mindennapi hangvételt, felhasználva Kassai Margit vitalitását, találékonyságát, szarkasztikus humorát – mindenféle hősi póz nélkül.
Kókai Tünde az Ostromdresszben (Fotó/Forrás: Horváth Judit / Örkény Színház)
A jelenlegi szenzációhajhász korban, ahol a figyelemért vizuális és akusztikus túllicitálás zajlik, az Örkény Stúdió előadása ritka kincs. Hisz nem történik egyéb, mint megismerünk egy élethelyzetet: Kassai Margit (Kis Kas) munkaszolgálatot töltő kedvesének számol be mindennapjairól. A szöveg személyes hangvételű, valakinek szól, de így előadva eszembe juttatja a Törökországi leveleket: a szerző saját magát is szórakoztatja, próbálja csökkenteni a várakozás miatti feszültséget, illetve az írással megőriz valamit a háború előtti világ normalitásából.
Ahogyan a szövegben is elhangzik:
minden ember egy regény
– és Kis Kasé igen szeretnivaló.
Kókai Tünde az Ostromdresszben (Fotó/Forrás: Horváth Judit / Örkény Színház)
De persze nem mentes a brutalitástól – a deportálások jeleneteitől, a náci és szovjet katonák kegyetlenkedéseitől vagy az ostrom utáni hullarakások képétől – mégsem akar sokkolni. A megrázó inkább az, ahogyan főhősünk valami megingathatatlan belső tartással ragaszkodik egy szebb élet emlékéhez, a reményhez: a gyerekekről vagy egy összebújó szerelmespárról szóló részek hallatán facsarodik el a szívünk igazán. Kókai Tünde egyszerűen ragyogó, hitelessége nem komoly átszellemülésből fakad, hanem éppen abból az egyszerű hangnemből, amelyet végig fenntart: loknis hajától cipője piros orráig áthatja valami üde magabiztosság (jelmez: Frank Mónika).
Kókai Tünde az Ostromdresszben (Fotó/Forrás: Horváth Judit / Örkény Színház)
Ritka színpadi jelenlét az övé, amelyet valahogy úgy tudnék leírni: túldimenzionálatlanság – nem mellesleg pofátlanul jól kezeli az időt: nem siet, nem tesz komoly dinamikai váltásokat, mégsem unjuk el. Hogy végig rá koncentráljunk, abban az előadás tere is segítségünkre van: a színésznő egyetlen, hangsúlyos társa, egy embernagyságú szürke láda (díszlet és fények: Znamenák István) – erre felmászik, elbújik mögötte, vagy néha benne elhelyezkedve meséli Kis Kas vészkorszak alatti kalandjait. A Kókai Tünde által megteremtett minőséget nehéz leírni,
és talán nem is érdemes szétszálazni,
hiszen ezen rövid írás célja is az, hogy minél többen lássák az Ostromdresszt. 12 éves kortól ajánlott, de onnantól bátran és bárkinek – számomra top előadás lett erről a történelmi korszakról!
Kassai Margit – Bíró Kriszta: Ostromdressz
Örkény Színház
Rendező: Bíró Kriszta
Játssza: Kókai Tünde
Bemutató dátuma: 2025. október 1.
Fejléckép: Kókai Tünde az Ostromdresszben (fotó / forrás: Horváth Judit / Örkény Színház)
hírlevél
