Színház

Humor, nem humor - VidorFeszt 2.

2009.08.31. 01:16
Ajánlom
Ahogy a színészek megtalálják a saját szerepük arányait, súlyait, úgy az egész előadás is megnyugszik, kimossa a saját medrét. Ha van alkotói és nézői igény egy ilyesféle mederre...

Azért az a vígjátékosdi nem úgy van, hogy bejönnek és jókat mondanak. Vagy ami rosszabb: jónak gondolt dolgokat mondanak, jónak gondolt módon. Van itt néhány elengedhetetlen dolog. Például az érthetőségre (logikailag és beszédtechnikailag egyaránt), az ízlésre, a mértékre, az egyenletességre, az eleganciára (igen, igen, finom elegancia), a gördülékenységre, a ritmusérzékre és a jellemábrázolásra gondolok. Meg persze egy jó dramatugra és egy ügyeskezű, humorral rendelkező lebonyolítóra, azaz rendezőre. Azt hiszem, ha jó az alapanyag és jók a színészek, egy vígjáték, egy bohózat, egy komédia esetében a rendező inkább lebonyolító. Hogy például hol jöjjenek be, hogy ne ütközzenek össze, mikor melyik ajtó/ablak/szekrény nyíljon ki, ezekből ki és hogyan lépjen ki vagy be, mikor legyen zene, s milyen... Jó színészek jó szöveget bármikor fölolvasnak úgy, hogy arra jegyet veszek. De hogy ez színpadon is megéljen, az nem könnyű feladat. Mint ahogy az sem, hogy úgy lássék, mintha könnyű lett volna.

Itt van mindjárt A hős és a csokoládékatona, Shaw mester tollából (1894), a Katona József Színház repertoárjáról, Máté Gábor lebonyolításában. Nem volt könnyű feladat, ahogy ez az interjú tanúskodik erről. Viszont megérte. Másodszor is ugyanezt gondolom. (Szeretek újranézni. Egy előadás sosem a premierre lesz kész, szokták mondani. Érdekes látni, hogy mi rakódik egy-egy alakításra, mi kopik ki belőle az előadások során. Ez is olyan, mint a természetes szelekció: az erősebb megmarad, a gyengébb szép lassan eltűnik. Ahogy a színészek megtalálják a saját szerepük arányait, súlyait, úgy az egész előadás is megnyugszik, kimossa a saját medrét. Ha van alkotói és nézői igény egy ilyesféle mederre...)

Már senki nem kapkod, megvan a helye és az ideje annak, hogy mindenki odaérjen a színpad elején elhelyezett mikrofonokhoz, ha épp ott énekel. Nincsenek emiatt apró, kizökkentő, néhány tizedmásodperces zavart mozdulatok. Kocsis Gergely pikírt humora és bölcs egykedvűsége, nyugalma kiadja az ízét, jól rímel rá Jordán Adél tudatos hebrencssége, dölyfös, tetszeni akaró büszkesége. Nincs kétség, ők egy pár lesznek. Szurkolunk értük. Jordán Adél Rainája valószínűleg a mamájától (Bodnár Erika) örökölt többet, akitől mindenki jobban tart, mint a ház urától (Haumann Péter üldögélni vágyó katonatisztje). Szinte látjuk magunk előtt a húsz évvel későbbi hasonló leosztást: ha Raina Szergejhez megy feleségül (Nagy Ervin is magabiztosabb és bátrabban mozog a szélsőségek között, mint a bemutatón), nem kétség, ki viselné a nadrágot. Aztán, ahogy jó meséhez illik, mindenki megtalálja a maga párját. Nem mint zsák a foltját. Pálmai Anna és Bán János kettőse is kimértebb, letisztultabb. Jobban érzik, hogy mit akarnak, vagy éppenséggel nem akarnak egymástól. (Az jutott eszembe, hogy 1985-ben, A három nővérben, Bán János Tuzenbachként Irinát, azaz Szirtes Ágit, Pálmai Anna anyukáját fűzte. Anyák mennek, lányok jönnek, Bán János örök.)

Három felvonáson keresztül tűkön ülve várjuk az újabb szellemes mondatokat, szavakat, tekinteteket, gesztusokat. Érkeznek is, nem tolakodva, csak épp megcsiklandozva a szánk szélét. Végighullámzanak a nézőtéren. Nem várnak tőlünk bődületes röhögéseket, megelégszenek avval, ha kuncogunk. A poénoknak ezúttal jó az arányérzékük. Fönntartják a várakozást, hogy az adott pillanatban újra lecsapjanak. És látá a néző, hogy ez jó...

Az esti előadás késve kezd, fél 11-kor. A Szkéné és a Picaro közös produkciója, A tizennégy karátos autó. Rejtő Jenő nem véletlenül írta regény formában ezt a művet. A szétszabdalt, hol egészen rövid, hol egészen hosszú jelenetekből álló snittsorozatot egy narrátor köti össze. (Épp nem oly régen olvastam valahol, hogy színpadi műben a narrátor csak egyet jelenthet: valami baj van.) Persze, itt a narrátor (Tamási Zoltán, aki egyébként egy másik előadásban is fellép majd néhány napon belül) direkte van jelen, külön szerepet kap, talán a legjobbat. Hogy ez szándékos volt-e, vagy a narrátor-használat kényszerűségét duzzasztották föl szereppé, azt nem tudni. Mindenesetre önmagukban a jelenetek elég esetlegesek, a történet nehezen követhető. Arra persze már az elején rájövünk, hogy a Gorcsev nevű figura majd mindenhonnan jól megmenekül, némi csellel, pofátlansággal és szerencsével. Ez egy idő után már nem annyira érdekes. Viszont hamar elvesztem a fonalat a főszereplő autó tulajdoni viszonyait és holléteit illetően. A helyzetek ritkán adnak lehetőséget a poénra (ugyebár egy vidám fesztiválon vagyunk, ez a lényeg), önmagában nem találom viccesnek sem azt, hogy a szekrényben, ahol Vanek úr lakik, csak egy darab borotválkozótükör van, meg egy pár kolbász, fölakasztva, sem azt, hogy szegény narrátort néha megverik valaki helyett. És ha a legfőbb humorforrás az, hogy a narrátor időnként civilként szól a színészekhez, kilépnek az előadásból, mert azon általában nevetni szoktak ("Te figyelj, gyere már be mégegyszer!"), és elmagyarázza a nézőknek, hogy ő csak szívességből vállalta ezt, akkor ott tényleg baj van. Deák Tamás egyébiránt kellemes Gorcsev Iván, jó hozzá a fizimiskája.

A vasárnap esti előadás Miskolcról érkezik. Ken Ludwig: Botrány az Operában. A West Enden 1986-ban mutatták be (Lend me a Tenor), nálunk a miskolciak előtt mindössze két színház bízott a darab sikerében, 2001-ben a József Attila, 2007-ben pedig a zalaegerszegi Hevesi. Mondjuk, ez se véletlen... A darab maga egy rendes bohózat, egy gyengébben megírt Feydeau, de a maga nemében akár még jó is lehetne. (Állítólag 16 nyelvre fordították le, és millió helyen játsszák. Sőt, 1988-ban maga Sir A. L. Webber volt a producere Londonban!) Nomármost. Ehhez kellene az igazi patikamérleg. De nem az jön. Egy olyan mérleget kapunk, ami 50 kilóig meg se mozdul. Felhőtlen szórakozás ígéretét kaptuk, itt ma, ha törik, ha szakad, felhőtlenül szórakoztatva lesz. Csak valahogy jussunk el poéntól poénig! A sztori rémesen egyszerű: a világhírű tenor megérkezik egy kisebb amerikai városba, hogy Othellót énekeljen. Persze mindenki találkozni akar vele, főleg a hölgyek. A titkár menyasszonya, az operabarátok körének elnöke, és a kezdő operaénekesnő. Mindenki pártfogást szeretne. Előadás előtt azonban rosszul lesz, és az igazgató meg a titkár azt hiszi, meghalt. Hogy az előadást megmentsék, az eddig rejtett tehetségű titkár ugrik be helyette - mivel teljes testfestéssel dolgoznak, nyilván senki nem fogja észrevenni a különbséget. Az este zajos siker, mindenki a mester kegyeit keresi. Közben az igazi tenor magához tér, ő is fölveszi at Othello jelmezt, így két Othello szaladgál a szállodában, egyik nőtől a másikig. A végkifejlet boldog. (Egyébként van egy Botrány az Operában című film, 1935-ből, a cselekmény alig-alig különbözik.)

Az alapanyaggal nincs baj. Lehet ezt tisztesen csinálni, sőt. Viszont a színpadon csupa olyan ember sorakozik, akik valójában nem léteznek. Így nem beszél és nem viselkedik senki emberfia. A színészek szinte nem is egymáshoz beszélnek, hanem a közönséghez. A cél, hogy bármilyen áron, de legyen hahota. Vida Péter kilóg a sorból. Ő eljátssza a szerepét. Minden körülmények között.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Plusz

Lakatos György: „Ha csak egy gyermeken sikerült segíteni, már megérte”

Egy tragédia indította el, ám az azóta eltelt évtizedek alatt már több mint ezer beteg gyermeket sikerült támogatni. Lakatos György fagottművésszel, a kalocsai Kék Madár Fesztivál alapítójával beszélgettünk az idei eseménysorozat előtt.
Vizuál

Zsigmond Emőke alakítja Jane Austent a BBC új dokumentumsorozatában

Dramatizált jelenetekben, korabeli díszletek és ruhák között, nem utolsósorban az Örkény Színház színművészének alakításában elevenedik meg a brit közmédia új produkciójában a kétszázötven éve született Jane Austen.
Könyv

Beleolvasó – Berka Attila: Gryllusok – Egy család történetei

Berka Attila könyvében a hat Gryllus – Dániel, Vilmos, Dorka, Samu, Ábris és Alma – szabadon, azt és úgy mesélnek, amit és ahogy csak szeretnének. Megosztják velünk, mi a titkuk. Vagyis éppen azt, hogy valójában nincs is titok.
Plusz

Új Süsü-szobor került Csukás István síremlékére

A 2020-ban elhunyt legendás író-költő sírját tavaly decemberben rongálták meg, a művész örökösei ismét legyártatták az eredeti, Süsüt ábrázoló szobrot.
Vizuál

Gödöllőre költözteti a kormány a Mezőgazdasági Múzeumot a Vajdahunyad várából

Hankó Balázs kultúráért és innovációért felelős miniszter a Gödöllői király kastélyban tartott sajtóeseményen jelentette be a Magyar Mezőgazdasági Múzeum és Könyvtár költözését – írta meg a Magyar Nemzet. Az új intézmény várthatóan 2029-ben nyílhat meg.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház hír

Öt pályázat érkezett a Vörösmarty Színház igazgatói posztjára

A korábbi aspiránsok közül senki nem pályázta meg újra a székesfehérvári Vörösmarty Színház igazgatói posztját, várhatóan június végén születik döntés arról, ki vezetheti a teátrumot. Mások mellett Dolhai Attila zenés színész és Egyed Attila társulati tag is pályázott.
Színház interjú

„Az igazi generációváltás csak most kezdődik” – beszélgetés a Kabóca Bábszínház vezetőivel

Új épület, új csapat, új célok – valami megmozdult a veszprémi Szerelem-szigeten. Markó Róbert igazgatóval és Kocsis Pál művészeti vezetővel a Kabóca Bábszínház 11 előadását felvonultató miniévadon beszélgettünk.
Színház hír

Június 10-én kezdődik az OSZT Szolnokon – mutatjuk a zsűrit!

Június 10-én kezdetét veszi az Országos Színházi Találkozó Szolnokon, amely idén is a hazai színházi élet legfontosabb ünnepe. A szemleprogramban 14 kiemelkedő előadás kapott helyet, amelyeket szakmai zsűri értékel.
Színház interjú

Rusznyák Gábor: „Ahhoz, hogy a színház ne csak egy produkciógyárat jelentsen, bizalmi légkör kell”

Bár dolgozik Budapesten is, leginkább Miskolchoz kötődik Rusznyák Gábor, aki Goldoni vígjátékát rendezi idén nyáron. A Csetepaté Chioggiában premierje júliusban lesz a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Erről és sok minden másról is kérdeztük a rendezőt. Rusznyák Gábor-interjú.
Színház interjú

Gyerekek egy színházi előadásban – a Karinthy Színház beszélgetése idei ősbemutatója kapcsán

Gyerekekkel színházat játszani mindig nagyon nehéz. A Karinthy Színház ősbemutatója, a Kísértetház című rém-komédia kapcsán járta körül a kérdést a négy gyerekszereplővel együtt.