„Nem hiszem, hogy fel lehet erre készülni, de az ilyen előadások nagyon jók arra, hogy előhozzák belőlünk a testvériességet, az emberséget, az együttérzést. Mivel abszolút emberközelbe hozzák ezt a nagyon bonyolult, sokrétű problémát, segítenek felszabadítani a félelmeket, szorongásokat, és így talán könnyebb szembenézni a súlyos lelkiismereti gondokkal.” – nyilatkozta korábban a darab kapcsán a szerző, hozzátéve, hogy fontos ezekről a dolgokról beszélni, hiszen mindannyian érintettek vagyunk benne.
André példája csupán egy a sok közül, feledékenysége, elviselhetetlen személyisége a körülötte élők életét is megkeseríti. Anne, a lánya próbál ugyan segíteni neki, de a férfi még őt is elmarja maga mellől. Pedig szüksége lenne a támogatásra, hiszen az agyi funkciók folyamatos hanyatlásával a rutintevékenységek elvégzése is szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnik.
Kern András (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel / Vígszínház)
Valló Péter rendező a humoron keresztül próbálja meg megragadni a helyzet drámaiságát, André karakterét. „Ez az előadás azért is tudja érzékenyíteni a nézőket, mert bár
a téma, amit feldolgoz keserves, még sincs benne egy pillanatig sem keserv.
Az élet szeretetének a szemszögéből próbálja nézni az egész folyamatot, amitől az rokonszenves és átélhető lesz.”
A leépülés mellett egy másik fontos probléma is megjelenik a darabban, André lányáé, aki a szerelmi életét próbálja összeegyeztetni édesapja ápolásával. A nő igyekszik megfelelni és alkalmazkodni a helyzethez, de félő, hogy előbb-utóbb fel kell adnia saját életét és vágyait.
Az apa október 17-től látható a Pesti Színházban.
Fejléckép: Kern András és Bach Kata (fotó: Dömölky Dániel / Vígszínház)
hírlevél
