Ifj. Vidnyánszky Attila és Ötvös András főszereplésével mutatja be az Amadeust a Pesti Színház

„A tragédia nyilvánvalóan nem a Jó és a Rossz konfliktusában rejlik, hanem a Jó két eltérő típusának ütközésében...” – vallotta Peter Shaffer, aki 1979-ben írta meg a történelmi tényeket is felhasználó, de alapvetően fikcióra épülő drámáját, az Amadeust, amely szellemesen beszél tehetségről, sikerről, a zsenikben is ott rejlő tökéletlenségekről. Shaffer írói erénye a jól felépített cselekmény, a gondosan megszerkesztett drámai konfliktus és az ebben kibontakozó jellemek megrajzolása. A darabot először a londoni Nemzeti Színházban, majd egy évvel később a Broadway-n is bemutatták, megkapta a Tony Díjat, az Evening Standard drámadíját és a londoni színikritikusok díját is. 1984-ben a dráma alapján készült Miloš Forman rendezte filmet nyolc Oscar-díjjal jutalmazták.

A történet szerint Antonio Salieri II. József császár udvarának ünnepelt komponistája, kiváló muzsikus, aki megszállottan hisz abban, hogy ő Isten kegyeltje, fenséges dallamaiból a Teremtő hangja szól... Egészen addig, míg meg nem jelenik Bécsben Wolfgang Amadeus Mozart, egy pimasz, szabadszájú, öntelt, fiatal zseni, aki mellett ő csak ügyes mesterembernek érezheti magát, ráadásul Isten még azzal is bünteti, hogy a városban ő az egyetlen, aki ezt a páratlan tehetséget igazán értékelni tudja. És Salieri bosszút esküszik. A középszerűség szívóssága igyekszik legyűrni a gyanútlan, nagyvonalú és törékeny zsenialitást.

Hegedűs D. Géza az Amadeus olvasópróbáján (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel / Vígszínház)

A Pesti Színházban az előadást Hegedűs D. Géza állítja színpadra. „Minden kor leképezi a maga ízlésvilágát, kialakít egyfajta konvenciót, közmegegyezéses esztétikai nyelvet – vallja a rendező. – S olykor születnek kivételes alkotók, akik zsenialitásukkal túllépnek ezen a kifejezési módon. Újító ambícióval, gondolatokkal lépnek a nagyvilág elé, képesek megváltoztatni a közönség fantáziáját.

Ezt harc nélkül nem lehet tudomásul venni. Ez a dráma ebben az előadásban is.”

Ifj. Vidnyánszky Attila az Amadeus olvasópróbáján (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel / Vígszínház)

Az előadásban Mozartot ifj. Vidnyánszky Attila alakítja. „Mozartról mindenkinek van valami a fejében. Nehéz feladat ezt valahogy kimosni magamból, lemosni a figuráról. Az alapoktól kell indulni, mint mindig. Szörnyű milyen esetlennek érzi magát a színész... Géza tanár úr rendezőként is végtelenül türelmes, és szerencsém van a partnerekkel is. A legnagyobb segítség, hogy Ötvös Andrással próbálhatok, hálás vagyok ezért.

Nekem inkább a művészemberről, mint két kolléga harcáról szól a darab. Arról, hogy alapvetően ma mit jelent művésznek, színésznek lenni?” – meséli.

A Salierit alakító Ötvös András szerint az Amdeus egyszerre mély, archetipikus történet, s közben egy izgalmas kettősügynök sztori is. Ha pedig karaktere olvasta volna Pál levelét a rómaiakhoz („nem azé, aki akarja, és nem is azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené”), akkor szerinte minden könnyebb lenne számára. „Az egyik legnehezebben feldolgozható élmény az ember életében az elutasítás. Salieri úgy érzi, ő a kiválasztott, egész létezését a zenére teszi fel. Balszerencséjére azonban születik mellé egy zseni. Mozart erős lénye, humora hatással van rá, magánemberként felszabadítóan hat rá. Tehát nem a konkrét személlyel van baja, hanem azzal az értékkel, amit hordoz. Arra irigy. Salieri kiváló stratéga, szinte egy kettősügynököt lát a néző.”

Ötvös András az Amadeus olvasópróbáján (Fotó/Forrás: Dömölky Dániel / Vígszínház)

Az előadás további szerepeiben Szilágyi Csenge, Wunderlich József, Telekes Péter, Gados Béla, Karácsonyi Zoltán, Márkus Luca, Hegedűs D. Géza, Kútvölgyi Erzsébet, Csapó Attila, Ertl Zsombor, Dengyel Iván, Bukovszky Orsolya e.h. és Nyomárkay Zsigmond e.h. látható. A szereplők varázslatos, rokokó korszakot idéző jelmezeit Pintér Anina tervezte. Az előadás látványvilágáért és díszletéért Pater Sparrow felel, a koreográfus Bodor Johanna.

Fejléckép: Amadeus - ifj. Vidnyánszky Attila és Ötvös András (forrás: Vígszínház)