Egy sokszínű ember, aki otthonosan mozog számtalan műfaj között. Ha választanod kellene közülük, miként határoznád meg magad elsősorban?
Összetett emberként. Valóban, sokféle dolgot csinálok párhuzamosan, ezek viszont nem felvett szerepek, mindegyikükben teljesen önazonosnak érzem magam. Nagyon szeretek beszélni és másokkal beszélgetni, van egy rádiós műsorom is. A színészkedés mellett énekelek, verseket és dalszövegeket is írok: utóbbit nem csak másoknak, a saját lemezem összes dalát is én szereztem. Elhatároztam, hogy jövő tavasszal – ha törik, ha szakad – kijön a második lemezem. Ötven fölött már úgy vagyok vele, hogy nem szeretnék félkész dolgokat a fiókban hagyni.
A férfi, ha elmúlt 40 című képzeletszínházi produkció (Fotó/Forrás: Unicum Ház)
Ősztől viszont egy számodra új műfajba ugrasz fejest: A férfi, ha elmúlt 40 című képzeletszínházi produkcióban mutatkozol be a nagyközönség előtt. Milyen érzésekkel készülsz rá?
Nagyon szeretek felolvasni, imádok blattolni. Úgy érzem, ez a műfaj nagyon testhezálló lesz számomra. Izgatottan és kíváncsian várom, hogy a képzeletszínház milyen lehetőségeket tartogat. Ráadásul négy olyan kollégámmal szerepelünk majd ebben a produkcióban, akiket ismerek, szeretek és tisztelek is. Első debütáló partnerem Nagy Sándor Jászai Mari-díjas színész lesz.
A műfaj jellegéből, a rendezésből adódóan minden előadáson más-más partnerrel kell majd játszanod. Számodra ez kihívást jelent?
Mindenben van kihívás, de engem ez egyáltalán nem szokott zavarba hozni, épp ellenkezőleg. Szerintem kellőképp spontán vagyok:
nagyon tudom élvezni, hogy egy pillanat alatt megtörténhetnek a dolgok.
Nem érzem testidegennek, hogy esténként más karakter bőrébe bújjak, ahogy azt sem, hogy másik színészkollégával álljak a színpadra. Ugyanolyan otthonosan tudok mozogni egyik vagy másik szerepben, ahogy szívesen szinkronizálok „rosszfiú” karaktereket is. Nagyon örülök ennek a lehetőségnek, a felkérésnek, és azt gondolom, komfortosan fogom magam érezni benne. Ez a „negyven pluszos” szál pedig azért is tetszik különösen, mert magunkról beszélünk benne. Az is nagyon sokat jelent számomra, hogy a produkció Janikovszky Éva szövegeire épül. Az írónő már a szüleink számára egy ikon volt, életműve pedig a magyar kultúra szerves része.
Szerző: Ottlik Judit
Támogatott tartalom
Fejléckép: Haagen Imre (Fotó/Forrás: Chikán Erika)
hírlevél
