Színház

Ilja próféta: Magyar vándor

2013.08.22. 06:58
Ajánlom
A Tanyaszínház olyasmi, ami nálunk Magyarországon nincsen. 1978-ban alapították fiatal, vajdasági alkotók, hogy nyaranta színházat vigyenek magyarlakta délvidéki falvakba, tanyákra, kisvárosokba. Az Ilja próféta című bemutatón Stuber Andrea járt. KRITIKA

A hőskorban csacsifogattal vándoroltak, utóbb elmotorizáltak a traktorig. A hosszabb, sok-sok kilométert felölelő nyári turnékhoz ma már autókat is igénybe vesznek. Harminchatodik éve járják Bácskát és Bánátot minden nyáron - háborúban, békében - egy-egy újabb produkcióval. Vittek Shakespeare-t, Lázár Ervint, Molière-t, Kárpáti Pétert, commedia dell' artét, musicalt és még harmincfélét.

Tavaly magyar ősbemutatót tartottak (Gyarmati Kata Mérföldkő című művéből), idén kortárs lengyel drámaíró darabját kínálták. Vajdaságban a Tanyaszínházat minden nyáron várják és visszavárják. Egy bensőséges nézői vallomás szerint: "a faluban három ünnep van egy évben, a karácsony, a húsvét és a Tanyaszínház". Állítom: elég egyetlenegyszer látni tanyaszínházi előadást a saját közegében, hogy az ember megtapasztalja az élmény rendkívüliségét, s megérezze, milyen kulturális értékőrző és közösségképző erővel bír ez a színházművészeti kaland.

35 év alatt a Tanyaszínház nyári társulatához 260-an tartoztak, akik 700-nál több előadást játszottak, hozzávetőleg félmillió néző szeme láttára. A tanyások eddigi premierjein végigfutva megállapítható, hogy működésük nem a szórakoztatóipari kereskedelmi hakni kategóriájába tartozik. (Amint arra pedig gyanakodnánk, az itthoni, utazó színházak repertoárja láttán.)

A művészi, szakmai igényesség bizonnyal köthető a színházat vezető, 1985 óta tanyás Magyar Öcsi Attilához, valamint ahhoz, hogy a Tanya az újvidéki minőségi színjátszásra épít, részint az Újvidéki Színház, részint az Újvidéki Művészeti Akadémia emberállományára alapozva. Idén az Újvidéki Színház egykori vezető fiatal színésze (a pesti Stúdió K jelenlegi vezetője), Nagypál Gábor dolgozott a zömmel akadémistákból álló csapattal. Az ő rendezésében került színre Tadeusz Słobodzianek Ilja prófétája.

A jeles lengyel drámaíró 1992-es darabja népies passióverzió, játékos szenvedéstörténet - gazdag értelmezési tartománnyal. Nincstelen lengyel parasztok svungos tömegjelenetek során majdnem eljutnak odáig, hogy megfeszítik a köztük élő, betegeket gyógyító Ilja prófétát. Így ragadtatnák tettre magukat istenkereső dilemmájukban, miszerint milyen mindenható az, aki hagyja, tűri ezt a sok-sok emberi nyomorúságot.

Ha Ilját mint második Jézust megfeszítenék és feltámadna, rögtön tudnának hinni az emberek a megváltásban. Boros Viktória díszlete praktikusan kínál ehhez teret: lécekből összeütött keresztút, lámpafüzéres, sík terepű kálváriadomb. A kereszt rövidebb, felüljárós szára remek biciklis és motoros belépőkre ad lehetőséget.

A hangulatos színpadképben hol itt, hol ott bukkan fel valaki, passiózó népcsoportunk pedig virgoncan vonul erre-arra. A négyágú színpad körül ülő és álló nézők vidám és egészséges nyaknyújtogatás közepette kísérik figyelemmel az eseményeket.

Słobodzianek művének vajdasági körbejátszása rejthetett magában bizonyos kockázatot, nem is annyira a témája, mint inkább a nyelvezete miatt. Jómagam olyanfajta néző vagyok, akinél csak a legritkább esetben működik humorforrásként egy-egy jól elhelyezett bazmeg vagy baszki. Esetünkben, az az igazság, a tanyások még rá is tettek egy lapáttal az eredeti szövegre, amennyiben a Pászt Patrícia fordította sűrű francbákat picsábákra cserélték. Mindazonáltal úgy tetszik, hogy a játszók fiatalos lendülete átvitte, átnyomta, átzúdította a trágárságot a magamfajta rigorózusabb néző által emelt palánkon.

A társulat együttes ereje, pontosan összehangolt munkája, hibátlan ritmusérzéke elsöprő hatást kelt. Kiemelhetem egy-egy pillanatát vagy markáns vonását némely szereplőnek - Nagyabonyi Emese vörös loboncú Olgájának akaratosságát, László Judit utánozhatatlan "Ugye, papa" refrénjét, Pongó Gábort mint szemüveges katolikus szomszédot vagy Berta Csongor érdes, ízes és érzékeny hangú megszólalásait -, de a produkció igazi erénye mégis az a közös energia, amelyből a néző, úgy érzi, maga is hazavisz legalább egy zónaadagot. Jól jöhet az, amikor "térden csúszva kell / A szánkban vizet hordani, / S öntözni az üszköt, / Míg az erdő ki nem sarjad, / S újra virágba borul az almafa."

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Szabadon hozzáférhető Sára Sándor hét emblematikus filmje

A közelmúltban elhunyt Sára Sándor emléke előtt tisztelegve, hét emblematikus filmjét mától 20 napon át szabadon elérhetővé teszi a Magyar Nemzeti Filmalap.
Klasszikus

RENDKÍVÜLI: Ázsiai turnéra indulunk a Concerto Budapesttel

Három nagyvárosba, Bangkokba, Fucsouba és Sanghajba kísérjük el a világhírű magyar szimfonikus zenekart, amely többek között Bartók mesterművével, a Concertóval a bőröndben utazik.
Zenés színház

A János vitéz az Operettszínházban – negyven év után

Kacsóh Pongrác daljátéka, a János vitéz novemberben tér vissza a Budapesti Operettszínház színpadára. Szeptember 30-án sajtónyilvános olvasópróbával vette kezdetét a munka, ahol számos érdekesség kiderült az előadásról és az alkotógárdáról.
Klasszikus

Kicsoda Hildur Guðnadóttir, a Joker zeneszerzője?

Egy nő a férfidominálta zeneszerzőszakmában, aki a Chernobyl után a Joker eredeti filmzenéjével új színt hoz a film világába.
Zenés színház

A punktól az opera felé – Kérdések és válaszok az operajátszásról

Új sorozat indult az Opera Magazinban, amelyben a színházi szakma képviselői beszélnek arról, szerintük hogyan érdemes operát játszani, mitől jó egy előadás, valamint mivel lehet megszólítani a fiatalokat és megtartani az idősebbeket. Az első részben Kiss Eszter Veronika és Fáy Miklós kritikusokat kérdezték.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház ajánló

A Játék a kastélyban indította a Vörösmarty Színház jubileumi évadát

Különleges este volt a székesfehérvári Vörösmarty Színház életében az október 5-i, hiszen a teátrum önálló társulatának megalakulásának negyedszázados évfordulóját ünnepli ebben az évadban, amelynek első bemutatója Molnár Ferenc: Játék a kastélyban című komédiája. A premiert ünnepélyes pillanatok is megelőzték: Cser-Palkovics András polgármester „Pro Theatro Civitatis Albae Regalis” díjat adott át Juhász Illés színművésznek.
Színház ajánló

Mucsi Zoltán egy beszédtanárt alakít a József Attila Színházban

A Macskafogó zajos, zenés sikere után újabb nagyágyú érkezik a József Attila Színházba. Október 5-én debütál A király beszéde, Mucsi Zoltánnal és Fila Balázzsal a főszerepben.
Színház ajánló

Különleges lakásszínházi előadások a CAFe Budapesten

A CAFe Budapest váratlan helyszíneken, olykor egészen rendhagyó terekben varázsolja el a közönséget: az idei fesztiválon debütáló #kapucsengő sorozat keretében öt izgalmas lakásszínházi előadásnak ad otthont a Deák tér szomszédságában található KuglerArt Szalon.
Színház portré

„A jó színház friss, egyszeri és megismételhetetlen” – Szabó Sebestyén László

A színházban az itt és most varázsa izgatja a legjobban a Junior Prima Díjjal frissen kitüntetett, sokoldalú színművészt, aki hangszereken is szívesen játszik: hol gitárt, hol hegedűt, hol pedig kobozt vesz kézbe, amelyekre zenét és dalszöveget is ír.
Színház portré

„A báb mindenkit képes elkápráztatni, ha megfelelően nyúlunk hozzá” - Markó-Valentyik Anna

Markó-Valentyik Anna amellett, hogy bábszínészként és rendezőként is felhívta magára a szakma és a szélesebb közönség figyelmét, lelkes környezetvédőként sokakat meggyőzött a környezettudatos életmód fontosságáról. Kiemelkedő színészi, alkotói munkája és társadalmi felelősségvállalása egyaránt indokolta a Junior Prima Díj odaítélését.