Színház

"Ilyen nehéz szerepem még nem volt" - Interjú a Táncórák főszereplőivel

2018.09.13. 09:20
Ajánlom
Egy különös intellektusú, autista fiatalember szeretne táncleckéket venni az egykori Broadway-klasszis táncostól. Ullmann Mónika és Józan László alakításában szeptember 14-től látható a Rózsavölgyi Szalonban a Táncórák, Dicső Dániel rendezésében. A két főszereplővel beszélgettünk.

Új környezetben, új partnerrel játszotok, milyen volt a találkozás?

Ullmann Mónika: Az egymás iránti bizalom, nyitottság és kíváncsiság az első perctől megvolt, egy nagyon boldog próbafolyamat végén járunk.

Józan László: Valóban úgy tűnt már az első próbától, mintha sokadszorra dolgoznánk együtt, pedig a Táncórák előtt nem találkoztunk színpadon, bár ismertük egymást. Különlegesen összetett karaktereket játszunk. Ever, akit én alakítok, Asperger-szindrómás, autizmussal élő fiatalember, aki egyetemen oktat. Ilyen nehéz szerepem még nem volt. Ugyanakkor nagyon jó megtapasztalni, hogyan kell mimika és látható érzelmek nélkül úgy játszani, hogy mégiscsak legyen ereje, mögöttes tartalma annak, amit mondok, ahogyan viselkedek. Elképesztően bonyolult, az első összpróbánál eszméltem rá, hogy mennyire az!

UM: Az én figurám, Senga, a táncosnő színházi közegből jön, amely számomra sokkal természetesebb és nyilván nagyon ismerős is. Laci viszont furcsa, ismeretlen belső világból építkezik. Tényleg nehéz dolga van. Sokat segített nekünk Stefanik Krisztina pszichológus, autizmus-szakértő. Ő mondta el például azt is: az autizmus nem arról szól, hogy ezek az emberek nem képesek empátiára, hanem nagyon nehezen értik meg, mi van a másik fejében, milyen érzelem, milyen gondolat. Ha megértik, akkor van empátia is. És mi segít nekik ebben? Ha valami nagyon egyértelmű.

_E_L8040-093522.jpg

Ullmann Mónika és Józan László a Táncórák próbáján (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Rózsavölgyi Szalon)

Az autizmus a darab fő vezérfonala, ami éppen az egymásra hangolódást nehezíthetné, gondolnánk, hogyan lehet sztereotípiák nélkül beszélni róla?

JL: Azért is kértük a pszichológus segítségét, mert nem akartunk sztereotípiákba belecsúszni az autizmussal kapcsolatban. Én egy rendkívül jó képességű autista férfit játszom, és kértem a pszichológust, hadd beszéljek egy hasonló karakterű autista fiatalemberrel is. Összehoztuk ezt a találkozót is, amely nagyon sokat segített nekem. Egyébként a Rózsavölgyi Szalon intimitása is kedvez annak, hogy sokkal könnyebb elfelejteni a sztereotípiákat, és úgy megmutatni az Asperger-szindrómával élő fiú történetét, hogy az ne legyen leegyszerűsítve. Ilyen térben ugyanis nem lehet „hazudni” a színpadon, minden rezdülés százszoros nagyításban látszik.

UM: Ebben az előadásban valóban nem sztereotip módon mutatkoznak meg az autizmus viselkedésformái. Ever, a megbecsült egyetemi tanár megtanulta olvasni a viselkedésjegyeket: visszamosolyog, ha rámosolyognak, mert az az öröm jele, tudja, ha valaki ráncolja a homlokát, feltehetően nem érti, hogy miről beszél. Iszonyatos agyi kapacitásra vall, hogy megtanulta ezeket a külső megjelenési formákat. Nagyon ügyes, és ettől becsapós. Én, a tánctanára sem jövök rá rögtön, hogy valamiféle problémája van a világgal.

_E_L8013-093520.jpg

Ullmann Mónika és Józan László a Táncórák próbáján (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Rózsavölgyi Szalon)

A darab melyik pontján találkozik valóban össze a két szereplő?

UM: Lényeges jelenet az előadásban, amikor Ever egy intim pillanatban szinte önmagát analizálva mondja el, mi történik férfiként benne, és azt Senga megérti.

JL: Ever nem tud hazudni. Mindig igazat mond, és ebből kialakul jó pár konfliktushelyzet közöttük. A normál életben sok beszédhelyzetben illik tompítani és úgy elmondani a valóságot, hogy a másiknak ne fájjon, és amikor egy hétköznapi ember egy olyan személyiséggel találkozik, aki nem ferdít, aki egyenesen beszél, mert nem tud füllenteni, vagy hazudni, nos ebből nagyon sok elgondolkodtató helyzet születik.

Meg tud jelenni a testiség a karakterek között?

JL: Sok változata van az Asperberg-szindrómának, van, akihez hozzá lehet érni, és van, aki nem szereti a testi közelséget, itt a darabban az jelenik meg, hogy Ever nem szereti, ha közel lépnek hozzá, megérintik. Kötelező megtanulnia táncolni egy díjátadó gála miatt, de táncolni is gyors számra akar, hogy ne kelljen hozzáérnie a másikhoz. Ahogy a darab megy előre, lassan kialakul benne az érintés képessége.

Móni, te milyen kihívást érzel Senga szerepében?

UM: Ever folyamatos ellenpontozását. A maximális természetességgel és pontosan kell ebben a kis térben játszani. Fontos, hogy tudunk nevetni a darab helyzetein anélkül, hogy kinevetnénk a szereplőket.

JL: Tulajdonképpen két magányos emberről szól a történet. Senga lesérült, otthon ül, és nem tud mit kezdeni a problémájával. A darab végére Ever segítségével komolyan elgondolkodik azon, hogy mégis hogyan tovább?

UM: Senga rettenetesen kíváncsi is. Arra kell rájönnie, hogy olyan emberrel találkozott, akinél nem működik a mellébeszélés, a hazugság.

_E_L8113-093524.jpg

Ullmann Mónika és Józan László a Táncórák próbáján (Fotó/Forrás: Gordon Eszter / Rózsavölgyi Szalon)

Hogyan fér bele a színházi elfoglaltságaitokba a Rózsavölgyi Szalon?

UM: Nagyon jól érzem itt magam. Szerencsére most csupa olyan előadásban játszhatok, amely szívügyem.

JL: Pont úgy alakult az élet, hogy nem próbálok a Vígszínházban. Én is nagyon imponáló térnek érzem a Rózsavölgyi Szalont, jól lehet itt dolgozni, mert ahol az ember azt érzi, hogy szeretik, megbecsülik, ott szárnyalni kezd. A Rózsavölgyi Szalonba szeretnek jönni a színészek, bárkivel beszéltem, aki már játszott itt, szerette, és aki még nem, az szeretne idejönni, úgyhogy most ez egyike Budapest színészek által kedvelt nagyon jó helyeinek.

Címlapkép: Gordon Eszter / Rózsavölgyi Szalon

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Meghalt Andy Vajna

A filmipari kormánybiztos hosszú betegség után hunyt el.
Plusz

Megépítették a hangszereket, amiket Bosch a Gyönyörök kertjén ábrázolt

És kiderült, hogy pokolian szólnak. Nem véletlenül, hiszen az 1500 táján készült triptichon Pokol szárnyán találhatóak.
Zenés színház

Sonya Yoncheva: „Mernünk kell élni a lehetőségekkel”

Mimì, Violetta, Tosca vagy Médeia – az operairodalom legjelentősebb női szerepeit énekli a világ legnagyobb színpadain, osztatlan sikerrel. Az Opera idei tematikus évadához kapcsolódó Olasz Estély sztárvendége a Maria Callas utódjaként is emlegetett bolgár szoprán, Sonya Yoncheva.
Klasszikus

Ez a nagybőgő elfér egy kézitáskában

A nagybőgősnek soha nem könnyű dolog az utazás, ezen segít a TravelBass nevű olasz cég. Persze egy kis trükk van a dologban.
Zenés színház

Signor Crescendo

Százötven éve hunyt el Gioachino Rossini. Ebből az alkalomból felavatták a zeneszerző mellszobrát a korszerűsítés alatt és állványok mögött álló Operaházban, ahol a dalszínház énekesei kedvenc áriáik előadásával tisztelegtek az olasz mester előtt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház díj

Radnóti Zsuzsa kortárs magyar dráma-díjat alapított

A Kossuth-díjas dramaturg – Örkény István özvegye, életművének gondozója – kortárs magyar dráma-díjat alapított, amelynek első átadóünnepsége a Rózsavölgyi Szalonban lesz február végén.
Színház ajánló

Pepita Oroszlán és a FÉM

A FÉM elsősorban színházi közösség, de maga a kulturális tér ennél sokkal többre hivatott. Ameddig kitart lelkesedésünk, minden alkalmat megragadunk arra, hogy nem csak a dráma, hanem szinte valamennyi művészeti ág otthonra leljen nálunk.
Színház kritika

Liliom mint intellektuális művész – ifj. Vidnyánszky Attila rendezése a Vígben

A Vígszínház hatalmas színpadát is szinte szétfeszítő, óriási díszletben mutatták be Molnár Ferenc emblematikus darabját, a Liliomot. A kisemberek szinte elvesznek a térben, de tragédiájuk elemi erővel tör át a rivaldán.
Színház józsef attila színház

Így ünnepelték Láng József színművész 85. születésnapját

A József Attila Színház a Feketeszárú cseresznye január 10-i előadásán ünnepelte mindenki Dodi bácsiját.
Színház ajánló

Suttogók a FÉMben

A FÉM több lábon áll, hiszen a színház mellett a zene, a képzőművészet szinte ugyanolyan hangsúllyal szerepel a kulturális tér kihasználásában. Ám a legfontosabb, maga a színház is két részre tagolódik: egyrészt a FÉM saját, repertoár előadásaira, s az igencsak színes felhozatalt képviselő vendégelőadások produkcióira.