„Imádok csapatban működni” – interjú Jakus Szilviával

Egy évadot kihagytál, hiszen kisbabád született, aztán jött a pandémia. Októberben úgy tűnt, hogy kezd visszaállni az élet a „rendes” kerékvágásba, majd ismét bezártak a színházak. Valaki, aki azelőtt le sem jött a színpadról, mostanra nem érzett olthatatlan vágyat arra, hogy dolgozzon?

Természetesen nagyon hiányzott a színpad. Amikor megszületett a kislányom, akkor ő volt a legfontosabb és nem gondoltam volna, hogy ennyire nehezen fogom elengedni. Szerencsére mára már teljesen ki tudok kapcsolni, ha nem vele töltöm az időm.

Számos szerepben megmutattad már magad és októberben két, egymástól merőben eltérő lány bőrébe is belebújhattál: voltál megkeseredett Török lány és a céltudatos, kemény rendőrnő. Hogy készültél a szerepeidre? A próbafolyamat alatt formálódik egésszé a karakter?

Nálam igen, de szerintem mindannyian így vagyunk ezzel.

Ebben segít a rendező és segít a partner is. Összetett dolog, ezért otthon is nagyon sokat foglalkozom vele.

Tavaly a Pápanőbe, idén a Légy jó mindhaláligba ugrottál be. Hogyan birkózol meg ezzel a kihívással?

Nagyon sok előadásba ugrottam már be, volt, hogy két nap alatt kellett betanulnom és volt, hogy egy egész nyár állt rendelkezésemre. Viszont ez nem ugyanolyan, mint amikor az elejétől kezdve együtt lélegzel a darabbal.

nemcsak az adott szerepet kell maximálisan hozni, hanem pontosan kell tudni a szöveget – aminek a megtanulására néha tényleg nagyon kevés idő áll rendelkezésre –, és arra is nagyon kell figyelni, hogy mikor melyik jelenet következik, melyik oldalon mész ki-be. Ilyenkor legfőképp a partnerekre és a háttérben dolgozókra hagyatkozom.

Kiss Gábor, Lukács André, Jakus Szilvia, Előd Álmos és Molnár Zsuzsanna (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház)

Te vagy az a lány, akinek bármit meg lehet mondani, mert bírja a kritikát. Nem szoktál megsértődni? A negatív élményekből is tudsz építkezni?

Nem sértődöm meg soha, hiszen miért ne lehetne valakinek más a véleménye. Nem vagyunk egyformák, sokkal jobb, ha elmondják, hogy rossz vagyok, mintha azt hallanám, hogy nagyon jó és nem is úgy gondolják. Szeretem, ha beszélgetünk arról, akit játszom. Ha valaki merőben mást gondol a szerepemről, elgondolkodom a miértjén és felhasználom, ha tudom.

Ki az, akinek a szakmai véleményére nem csupán adsz, hanem szívesen kérdezel tőle, ha úgy adódik?

Mindenkiére, akiben megbízom. Nem kell, hogy szakmabeli legyen, az édesanyám véleménye is ugyanannyira érdekel.

Egy próbafolyamat alatt önkéntelenül vannak jobb és rosszabb napok, hogy érint, ha valami félresiklik?

Rosszul viselem, sőt kifejezetten pocsékul tudok lenni, ha egy nap nem jól sikerül. Azonban hamar túllendülök a dolgon és más oldalról közelítek. Ha valami nem megy, nem erőltetem.

Csapatjátékosnak tartod magad?

Imádok csapatban működni. Az az igazi Színház.

Fejléckép: Jakus Szilvia (fotó: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház)

Támogatott tartalom.