Színház

Improvizáció, felolvasószínház, asszonysorsok – feljegyzések a POSZT első napjairól

POSZT 2018
2018.06.12. 11:40
Ajánlom
A fesztivál jó, mert aránylag rövid idő alatt egy helyen lehet látni számos előadást, amelyekért különben sokszáz kilométert kellene utazni. A fesztivál rossz, mert semmit sem lehet a neki való helyen látni, úgyhogy amit látunk, az szinte sohasem az igazi. Szóval mindennek megvan a színe és a visszája.

Az idei POSZT nekem két gyalogtúrával kezdődött. Előbb kigyalogoltam a Kodály Központba, azután a Zsolnay negyedbe. Úgy jött ki a lépés, hogy amit a versenyprogram érkezésem napján kínált, már láttam, gondoltam hát, hogy szórakoztatóipari tájékozottságomat fogom bővíteni. Titkon talán mulatni is vágytam.

A Kodály Központban a Furcsa párt adta elő a miskolci társulat válogatott egysége. És máris belebotlottam minden fesztivál alapbajába. A csodálatos zeneterem minden paraméterében sokkal nagyobb, mint amit a darab megkívánna. Szinte el se látni a színészekig, a zengő akusztika pedig a szövegértést nehezíti. Az első rész kötelező futamai, amelyekkel a szerző a helyzetet fölskicceli, és megágyaz a későbbi poénsorozatnak, elég nehézkesen döcögnek. És persze éppen a csattanók nem érnek el a távolabbi sarkokba. A második rész aztán már élvezhetőbb, főképp, amikor csak ketten vannak a meglehetősen leszűkített színpadon. Remekül érvényesül Görög László és Gáspár Tibor alakításában a két összeférhetetlen jellem, alkat, vérmérséklet különbözősége, mulatságos párbajsorozata.

34962403_1680708165332068_8402992678697959424_o-100355.jpg

POSZT (Fotó/Forrás: Hegyi Júlia Lily & Zsófia Hajdú / POSZT)

A Zsolnayban nagyobb szerencsém volt a térrel. Előrébb is kaptam helyet, meg a terem is emberibb méretű. Ide főképp azért igyekeztem, mert akár hiszik, akár nem, a tévében még sohasem láttam a Beugrót. Jókat kacarásztam, egyik-másik improvizációt még valóban szellemesnek is találtam, túl azon is, hogy Novák Péter intésére a remek színészek, Pokorny Lia, Szabó Győző, Debreczeny Csaba, Kálloy Molnár Péter szinte minden helyzetben rátalált valamilyen, a kézenfekvőnél kicsit furmányosabb ötletre. Mindazonáltal nem hiszem, hogy a műsor fanatikus nézője leszek a jövőben.

Aztán megnéztem még a József Attila Színház Sóska, sültkrumpliját. Nem kellett volna. Egressy Zoltán darabjának erről az előadásáról a Budapesti Kamaraszínház Shure Stúdiójából, csaknem két évtized távolából jó emlékeim voltak. Most a kitűnő Karácsonyi Zoltán és a fegyelmezetten játszó Bozsó Péter mellett Nemcsák Károly igencsak iszonyúan domborított. Így az együgyű viccen túl, amit az ellopott sárga lap jelent, nem minden érvényesült a szöveg erényeiből, a szerző emberlátó képességéből és lírájából.

34861459_1679649692104582_6969589670560661504_o-100354.jpg

Plakátkiállítás a POSZT-on (Fotó/Forrás: Hegyi Júlia Lily & Zsófia Hajdú / POSZT)

A POSZT-nak számomra talán legkedvesebb programja a dramaturg céh Nyílt Fóruma. Azaz felolvasószínháza. Itt kész vagy még munkában lévő, színpadra szánt szövegeket hallhatunk. A felolvasás említése persze megtévesztő. Aránylag új korában is kedveltem ezt a műfajt.

A színház mindig színház, akkor is, ha az előadók nem tanulják meg előre a szöveget,

ha nincs kidolgozott, bepróbált játék, ha egy délutáni és egy reggeli próbaféle után vágnak neki a darabnak. Árulkodó, hogy ma már mindig rendezője is van ezeknek a produkcióknak. A szöveg a kézben is kellék, amellyel szerep szerint játszanak. Lapjait gondosan lerakják vagy éppen szétdobálják, gyűrögetik, lapozgatják, ahogy éppen a helyzet, a jellem megköveteli. Néhány ilyen felolvasás most is nagyon jó órákat szerzett.

Először is a rendszerváltás idején játszódó, pontosabban abból az időből a múltba, a háború idejére meg az ötvenes évekre visszapillantó Vasember fiai. A szerző, Maruszki Balázs ősi dramaturgiai trükköt alkalmaz. A faluba, ahol a régi-új vezetők éppen szoborba öntésre alkalmas hőst keresnek, megjelenik egy amerikai, aki a háborúban eltűnt apja sírját és emlékezetét kutatja. A jenkit természetesen utálkozva fogadja a falu egyik hangadó személyisége, a régi, a szocialista rendszert visszaváró és mellesleg a helység egyetlen komolyabb üzemét kimentő, azaz részletekben ellopó vállalkozó. A polgármester meg valamilyen hősi mítosz lehetőségét szimatolja, sőt azt szeretné beleerőszakolni az idegentől hallott történetbe. De persze minden a visszájára fordul, mire meglelik a hullát a főtéren eltemetve, az is kiderül, hogy halálnak körülményei sok mindennek mondhatók, csak hősiesnek nem. Szóval konkrétan és átvitt értelemben is sorra potyognak ki a hullák a szekrényből. A művet a k2 csapata adta elő, Benkó Bence és Fábián Péter rendezésében, Horváth Szabolcs, Domokos Zsolt és Borsányi Daniel főszereplésével.

34963325_1681974448538773_488908299240996864_o-100355.jpg

Lőrinc Katalin a POSZT-on (Fotó/Forrás: Hegyi Júlia Lily & Zsófia Hajdú / POSZT)

Lénárd Róbert Bácskamocsaras című darabját Sardar Tagirovszky rendezésében kevésbé tudtam követni, de készséggel elhiszem az alkotóknak, hogy belőle megtudhattuk, „hogyan él a nép egyik fele (nem is föltétlenül csak az idősebbek) valami megfejtetlen és kielemzetlen múltban, a másik pedig hogyan képtelen megtalálni magát ebben az ideológiailag definiálatlan, önmagát kapitalistának valló féllényben, amit államnak csúfolunk.”

Annál fontosabbnak érzem a Nyílt Fórum következő két előadását. Mindkettő női szemmel, női szemszögből láttatja világunkat. Ettől ugyan még nem női vagy pláne nem feminista darabok ezek. Az egyik ilyen, alapvetően nőinek gondolt probléma a gyerekvállalás. A magam részéről már a szót sem szeretem.

Azt hangsúlyozza, hogy ez valami teher, kínos kötelesség, nehezen megoldható feladat.

És zárójelbe teszi, hogy az élet természetes része, és nem utolsó sorban állandó örömforrás. Persze aki rágörcsöl a feladatra, az nem veszi észre az örömöket. Oláh Horváth Sára Lenni vagy nem című műve egy férfi meglehetősen komplikált, részben családi, részben munkaköri (orvos az illető), részben szexuális kapcsolatainak hálójával igyekszik megfogni a problémát. Ügyes a szereplők összeválogatása, nagyjából lefedi az értelmiségi társadalmat is, meg a gyerekszülés lehetőségeinek és akadályainak széles körét is. Rák miatt eltávolított szaporító szervektől a titkolandó viszonyon át a leszbikusságig számos változat sorakozik föl. A szerző a jól kigondolt konstrukciót biztos stílusérzékkel alakítja életteli, mondható és hallgatható szöveggé. A rendező Néder Panni pedig jól helyezte el a színészeket a nézők közt a terem különböző pontjain, és helyváltoztatásaikban és érezhető a rendszer.

35080243_1682837108452507_7847927623807139840_o-100404.jpg

Beszélgetés Őze Áronnal a POSZT-on (Fotó/Forrás: Hegyi Júlia Lily & Zsófia Hajdú / POSZT)

A Kovács testvérek, Viktor és Dominik monológja egy asszony élettörténetébe ágyazva bontja ki a huszadik század második felének történetét. Egy falusi muzeológus asszony beszéli el hányattatásait kisgyerekkorától nyugdíjas éveiig. A fiatal, 1996-ban született szerzők magabiztosan mozognak az elmúlt század történéseiben, lényeges problémáiban. A magát szinte születésétől fogva jelentéktelennek, szürkének, elnyomottnak érző nő lényegében a kalickában őrzött pintynek meséli az életét, innen a sokat mondó cím: Mintapinty. A megfelelés belső kényszerében élő ember sorsa példázza, hogy a történelem, a politika változásai közepette nem lehet megfelelni. Szabó K. István rendezésében Oláh Zsuzsa adta elő a magánbeszédet, érzékenyen ügyelve a szöveg kettős idejére, gondosan vegyítve az emlékező akkori és mostani állapotát, érzéseit, hangulatait, és közben megőrizve alapjellemét, a tartózkodó tárgyilagosságot. A háttérben vetített képek idézik a régi, falusi világot, jobb oldalt elöl meg a két szerző ült parasztruhában, és olykor vallásos népies dalokat énekelt.

A Nyílt Fórum felolvasásait nézve most is úgy érzem, mint már sokszor, hogy sok színpadra szánt szövegnek ez a puritán, alig-alig szcenírozott forma felel meg a legjobban.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Olyan volt a teste, mint egy sámándob – 75 éve hunyt el Bartók Béla

Halála után három emberöltővel felidézzük Bartók utolsó éveit, és beleolvasunk Yehudi Menuhin nekrológjába. A zeneszerző iskolákat teremtett, hatalmas örökséget hagyott, amely egyszerre öröm és teher.
Klasszikus

Kelemen Barnabás és Kokas Katalin a Gramophone díjazottjai között

Kihirdették a rangos brit zenei szaklap 2020-as győzteseit.
Jazz/World

„Gyakran maga a hangszer ihlet meg" – Bögöthy Ádámmal beszélgettünk

Bár Bögöthy Ádám zenei tanulmányait gitáron kezdte meg, hamar kiderült, hogy a nagybőgő hangja is közel áll a szívéhez. A Kodolányi János Főiskolán és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen is jazz tanszéken tanult – a két képzést párhuzamosan végezte el –, azóta pedig számos versenyen bizonyította tehetségét. Három éve csatlakozott a Modern Art Orchestrához, ennek kapcsán beszélgettünk vele a zenekarról, jazzről, vallásról.
Vizuál

Horvát Lili új filmjét dicséri a rangos Variety

Szeptember 24-én mutatták be itthon Horvát Lili megjegyezhetetlen című filmjét. A Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című alkotásról a Variety közölt méltató kritikát.
Könyv

Feleannyian olvasnak rendszeresen könyvet, mint 15 éve

A Tárki kutatása szerint 2005 óta majdnem megfeleződött a rendszeres könyolvasók száma. Átlagosan 37 könyvet olvasnak évente azok, akik olvasnak.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház hír

Kiosztották a MOST FESZT díjait

A legjobb monodrámát, stúdiószínházi előadást és a legjobb alakítást ismerte el a zsűri, de a közönségzsűri is osztott ki díjat.
Színház magazin

Hát én nem vagyok magyar? – Kondor Ernő, a pesti kabaré „feltalálója”

A magyar kabaré története szomorú históriákkal teli, a nagy nevettetők élete sokszor egyáltalán nem volt vidám. De talán az egyik legigazságtalanabb sors a honi kabaré alapítójának, Kondor Ernőnek jutott. Őt már az életében elfelejtették. Pedig pályatársa, Kellér Dezső joggal nevezte őt a műfaj feltalálójának, ugyanis az általa megteremtett irodalmi kabaré a világon egyedülálló volt.
Színház kult50

Mindent újra kell gondolni – Garai Judit a Kult50-ben

Garai Judit kiváló színházi dramaturg. Egyetemi oktató. Műfordító. Aki szüntelenül olvas és ír. Nem is akárhogyan.
Színház ajánló

Kortárs magyar ősbemutató született a Radnóti Színházban

Az egy éve nyitott Radnóti Tesla Labor hatodik bemutatója Schwechtje Mihály Gina című darabja szeptember 26-án, szombaton. A hatból három Radnóti produkció, három pedig a függetleneké.
Színház interjú

A darab, ami egyszerre hat intellektusra, rekeszizmokra és könnycsatornákra

A 2020-2021-es évad első bemutatója Peter Shaffer Amadeusa a József Attila Színházban. Ennek kapcsán beszélgettünk a rendezővel, Koltai M. Gáborral a darabról.