Egy teljesen hétköznapinak tűnő, tizenkét főből álló esküdtszék hivatott dönteni egy kamasz fiú bűnösségéről, aki minden bizonnyal megölte saját apját. Ha bűnösnek találják, a fiút kivégzik. Úgy tűnik, minden terhelő bizonyíték a fiú ellen szól, teljes bizonyossággal bűnös. Ám a hatnapos tárgyalássorozatot követően a tizenkettőből mégis van egyvalaki, aki a gyors és zökkenőmentes döntést megvétózza, mert nem elégszik meg azzal, aminek az ügy látszik, és elkezdi bolygatni a kétségtelent, a teljesen egyértelműt. Ezért előbb-utóbb mindenkinek ki kell teríteni a lapjait, hogy mit is gondol valójában. Hiszen az ítélet meghozatalához egyhangú döntésre van szükség.

Debreczeny Csaba és Brasch Bence a 12 dühös ember című előadásban (Fotó/Forrás: Átrium)

A fő kérdés: hogyan működik ilyen keretekben a demokrácia, mi a jó és mi a rossz benne? A vita során meggyőzhető-e olyasvalaki is, akit vagy előítélet, vagy mélyen lakozó gyűlölet, vagy érdektelenség, vagy személyes sorstragédiák vezérelnek akkor is, ha nem saját életükből kell hozniuk a példákat? Mit lehet tenni, ha a vitázók még a szavak jelentésében sem tudnak megegyezni egymással? A dráma színpadra állításának alapja a lélektani realizmus, ám a kommunikációs helyzet miatt egyes pontokon elrajzolttá, groteszkké válnak a szituációk.

A 12 dühös ember az amerikai szerző egyik legsikeresebb és legismertebb műve, amely eredetileg tévéjátéknak készült. A színpadi változatot az író 1964-ben írta meg, és azóta is töretlen sikerrel játsszák a világ számos színpadán.

Az Átriumban öt éve futó előadás Reginald Rose 1957-es darabjának külsőségeit megtartja, a kommunikációs helyzetek és személyes viszonyok azonban éles hasonlóságot mutatnak a mai magyar valósággal.  A tizenkét esküdt szerepében Varga Ádám, Szatory Dávid, Mucsi Zoltán, Debreczeny Csaba, Kovács Máté, Lecső Péter, Sütő András, Gyabronka József, Lugosi György, Brasch Bence, Nyulassy Attila és Fehér Balázs Benő látható.

Támogatott tartalom.

Fejléckép: Szatory Dávid és Mucsi Zoltán az előadásban (forrás: Átrium)