Színház

Inkompatibilis kapcsolatok

2011.10.01. 11:56
Ajánlom
A Diploma előtt és a Médea véletlenül egy napra, egymás után került a Divadelná Nitra programjában. Túl sok közös nincs bennük, hacsak annyi nem, hogy mindkét esetben van egy középkorú nő, aki így vagy úgy, de kapaszkodna valakibe.

Diploma előtt problémaköre ma már poros, azt gondolom, túlhaladta az idő. Épp ezért lehetne a mából, iróniával visszanézni a hatvanas évekre, vagy megkeresni az egyetlen kapcsolódási pontot, és megmutatni, hogy egy mai Ben Mrs Robinsont kizárólag MILF-ként tudja nézni. Ekkor lehet (morális) tétje a játéknak.

Ezzel szemben Jakub Krofta (született 1971-ben) véresen komolyan vette - bár nem derül ki az előadásból, miért is választotta - Terry Johnsont, és cukros nosztalgiával kezelte az alapanyagot. Kis zenekart rakott a színpadra, amelynek tagjai az emblematikus Sound of Silence-t pöntyögték meg a Scarborough Fair-t, a szereplőkre többnyire lovaglóöltözéket adatott, a stúdiótér padlóját valami vattaszerű anyaggal boríttatta be tervezőjével, és egy szétszedhető emeletekből álló, következésképp multifunkciós - születésnapi torta, ágy itt és ott, recepció -, fehér elem szervezte a teret és a helyszíneket. Mivel ez a textúra egyszerre idéz giccses havat és ragadós, cukros tojáshabot, tulajdonképpen tökéletes színpadi összhangról beszélhetünk.

A színészekről vagy jót vagy semmit, de inkább semmit. Ami nem elsősorban rajtuk múlt, hanem a helyzetek meg nem teremtésén - a szállodai jeleneteknél rendkívül minuciózusan rakosgatták a párnákat és húzogatták a porszívó fémcsövét, de pótcselekvéseiktől még nem lett a szituáció hitelesebb vagy atmoszferikusabb -, no meg a rossz kiosztáson. Egy Mrs Robinson nem lehet nem "jónő". Itt azonban ahelyett, hogy forrna a levegő körülötte, az unottnak tűnő, a felszín alatt azonban kirobbanás előtt álló szexussal rendelkező asszony körül, egy unott, a felszín alatt és fölött is háziasszonyt látunk. Ben sem nem mitugrász, sem nem lázadó, karrierista, skalpvadász vagy épp a hormonok által vezérelt huszonéves; semmilyenségében érthetetlen a motivációja. A produkció egyetlen erénye mindössze a hosszúsága, az egy órát azonban jóval hosszabbnak érzi a belső időmérő.

A Kama Ginkas rendezte Médeát másodszor láttam; első alkalommal a moszkvai Arany Maszk fesztiválon, a külföldieknek szóló showcase program részeként. Akkor ambivalens érzéseim voltak az előadás kapcsán, két év ugyanezek az ambivalenciák megmaradtak.

Azt nem tudom megítélni, milyen arányban használt a rendező az egyes Médea-feldolgozásokból (a színlap szerint Seneca, Anouilh és Joszif Brodszkij művei szolgáltak alapanyagként, tudós klasszika-filológusok szerint azonban Euripidészből is merített), de ebben az adaptációban a mitológia profanizálódik: két össze nem illő ember, az animális, kizárólag ösztönei által irányított Médea és a "normális", boldog, nyugalmas életre vágyó, fölösleges napi harcokat vívni nem akaró Jászón végleges elhidegülését, kapcsolatuk utolsó utáni fázisát látjuk.

Egy férfi és egy nő rég kihűlt kapcsolatát, egymásnak elrontott életét viszi színpadra Ginkas.  A nő elviselhetetlen, kibírhatatlan, hisztis, energiái csatornázhatatlanok, a magáén kívül más nézőpont nem érdekli, érteni nem akar, veszíteni nem tud. Médea mantráz, csak mantráz, úgy, hogy hajlamosak vagyunk arra, valós sérelmeit is véltnek higgyük. És nem is fiatal. De nem ezért hagyják el. Minél "egyedülebb" van, minél többen elhagyják, viktimológiai alapesetként annál jobban élvezi a helyzetet. Médea beleégett Jászón lelkébe, agyába, zsigereibe, és bármennyire is szeretne szabadulni tőle, bármennyire is úgy érzi, másodszorra megtalálta az igazit, a nyugalmat, mégsem tud továbblépni. Egyfajta felelősséget érez, ám nem csupán a gyerekekért: még mindig szeretné megóvni Médeát saját magától. A férfi megtett mindent, hogy a házasságot megmentse, túlvan az összes játszmán, több illúziót nem akar kergetni.

Jekatyerina Karpusina játékára a sok a legjobb szó. Expresszivitása az előadás teljes időtartama alatt azonosan magas hőfokú, ám zavaróan fárasztó nézni ezt a médeai önzést és nyughatatlanságot. (Ráadásul a színpadon mindig rizikós révületet játszani, mert könnyen a nevetségességbe csúszhat át. Sajnos, ebben az esetben sem lehetett komolyan venni a varázslónő Médeát.) Igor Gordin tipródó, szavakat, de leginkább megoldásokat kereső csöndekkel tagoltan beszélő Jászónjáé megértő együttérzésünk. Az ő tragédiáját képesek vagyunk átélni. A játéktér szimbólumrendszere - középütt mészkőszerű lépcső, az egyik oldalt száraz, a másikon vízzel elárasztott elhagyott, lepattogott kék csempéjű közfürdő - a görög világhoz, a mitológiához és a földi mindennapokhoz egyaránt kapcsolja a történetet.

Kétségkívül nagy előadás ez a Médea. Erős hatásait viszont agyoncsapja a tökéletesen semmilyen zene, amit valószínűleg egy szépségszalonból kértek kölcsön, ahol nagykezelésekhez teszi be nyugtató aláfestésként a kozmetikus, az, hogy a víz és a föld mellett a tüzet is mindenáron felmutatná, így a vízből néhány másodpercre felvillan egy kis moderált, futótűz, valamint a zárlat két - egyik esetben a negyedik elemre, a levegőre is utaló - momentuma. Az, ahogyan Médea a két műanyag játékbaba fejét jelzésszerűen levágja egy nagykéssel, meg aztán az, ahogyan - és ezt nem tudom másképp fogalmazni ma sem - "buggyos aranynadrágban, mellénykében, pöndörödő félszoknyában, álarcban pulykának, pávának, tűzmadárnak egyként beillő, klimaxtól hibbant jelmezbálozóként repül fel kitárt karral - és a műszak segítségével - az égbe". A profanitás metsző élessége elvész, az átérezhető személyes tragédia nem emelkedik mitologikus szintre, hanem mindössze egy visszatérő nagy rendező látványosnak gondolt, valójában nagyon buta effektjén mosolygunk.


2011. szeptember 26. - Nyitra - Divadelná Nitra

Diploma előtt - Karol Spisak Régi Színház, Nyitra

Rendező: Jakub Krofta

Médea - MTYUZ, Moszkva

Rendező: Kama Ginkas

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Kiállítják Freud titkos gyűrűit

Az osztrák neurológus és pszichiáter a megajándékozotthoz kötődő mitológiai alakot vésetett az ékszerbe, amelyet csak a kiválasztottaknak ajándékozott.
Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Könyv

Depressziós? Olvasson krimit!

Természetesen senkit nem arra buzdítunk, hogy a szakember segítsége vagy esetleg a gyógyszeres kezelés helyett essen neki az Agatha Christie-összesnek, mert mire a végére ér, kutya baj. Annyit azonban kutatások nélkül is állíthatunk, hogy egy jó könyv fel tudja dobni az ember napját.
Klasszikus

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.
Jazz/World

A blues nem más, mint életérzés

Ezt vallja a VI. Óbudai Blues Fesztivál egyik amerikai fellépője, Big Daddy Willson. A július 23. és 27. közötti eseménysorozat idén is a műfaj legfontosabb hagyományaival és a legélesebb kortárs jelenével való találkozást ígéri.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház hírek

Ők a Színikritikusok díja várományosai

A Színházi Kritikusok Céhe 39. alkalommal adja át az előző évad legkiemelkedőbb színházi teljesítményeinek járó elismerést szeptemberben.
Színház magyar színház

Az Operettszínház és a Magyar Színház vezetésére írtak ki pályázatot

A kiírások szerint mindkét pályázat nyertese 2019. február 1-jétől öt évig töltheti be a vezetői pozíciót.
Színház etikett

Focimeccset néztek telefonon egy színdarab közben – a színészek felháborodtak

A két angol hölgyet nem akadályozták a színpadon zajló események abban, hogy megtudják, ki nyerte a büntetőpárbajt. A színészek a Twitteren fakadtak ki a bunkó nézők miatt.
Színház szavazás

Döntsön a Kaszás Attila-díj sorsáról!

Az idei jelöltek: Farkas Ignác, Nagy Csongor Zsolt és Varga Klári. A közönség augusztus 24-én éjfélig szavazhat a három színművészre.
Színház fesztivál

Csak érzed, hogy jó, és itt a helyed – Megérkezett az idei Katlan-himnusz

Immár tizenegyedik alkalommal rúghatjuk le a cipőnket és adhatjuk át magunkat a változatos, emberarcú és nyitott Ördögkatlan Fesztiválnak július 31. és augusztus 4. között.