Színház

Inspiratív improvizáció

2010.01.31. 13:35
Ajánlom
Egy éve működik egy titkos lakás az Astoriánál. Emberi halandó egészen addig nem tudhatja, hogy hol van, amíg el nem megy megnézni a Szörprájzparti című előadást, melynek sikere - habár van szerző - nagyrészt a színészek improvizációján múlik. Az író, Kárpáti Péter is jobban szereti, ha a nézők azt hiszik, nem egy megírt darabot látnak.

- A darab utolsó harmada szinte teljesen improvizatív. Hogyan lehet ezt megírni?

- Leírtam a példányba, hogy nagyjából minek kellene történnie. Pontosabban: együtt írtuk a színészekkel. Kíváncsi voltam arra, hogy ha találok egy olyan csapatot, akik jól tudnak közösen dolgozni, mire megyünk együtt. Mindenképp játszani, kísérletezni szerettem volna a szöveggel, nem pedig odaadni egy színháznak, hogy csinálják meg. Meséltem erről Szalai-Szabó Istvánnak, a Sirály ügyvezetőjének, az ő ötlete volt, hogy legyen egy lakásban. Először ódzkodtam ettől, mert arra gondoltam, egy magyar bérházban ez nem lesz egyszerű... De bebizonyosodott, hogy meg lehet oldani. Szerencsére a munkatársaim (Róbert Juli dramaturg, produkciós vezető és Balázs Juli negyedéves díszlet- és jelmeztervező) is arra felé hajtottak, hogy merjek belevágni. És egyáltalán nem bántam meg. Egy kicsit arra hasonlított a próbaidőszak, mint amikor fölmész egy hegyre, legurítasz egy követ, és nézed, hogy merrefelé gurul. És ez valahogy folyton jó felé gurult. De most el kell hagynunk a lakást, nem tudjuk tovább fizetni. Azért rossz érzés, mert belaktuk az egészet, az elmúlt egy évben kialakult egy olyan hely, ahol lehetett aludni, dolgozni, próbálni, tanulni, vagy egyszerűen csak lenni. Idilli állapot.

- Nem kerestek egy másik, olcsóbb lakást? Vagy ez nem olyan egyszerű?

- De keresünk, csak elég sok feltételnek meg kell felelnie. Elkezdtünk próbálni egy új előadást, egyelőre itt. Működik egy íróiskola, kár lenne, ha félbe maradna. Szóval: keressük a helyet.

- Azt mondod, ódzkodtál az előadástól a lakók miatt. De attól nem féltél, hogy nagyon behatároló lesz a helyszín? Hogy mondjuk beömlik hatvan ember egy nappaliba, és ül, ahová tud, aztán a színészek majd kerülgetik őket.

- Tegnap este hetvenöten voltunk, majdnem meghaltuk. Mégis, eszméletlen jó hangulata volt. Kezdettől fogva inspirált minket az esetlegessége, és az, hogy mások a hatások, mivel a nézők sokkal erősebben jelen vannak. Érdekes, hogy minden előadás más. Ha valamiért nem sikerül jól, akkor sokat beszélgetünk arról, hogy mi történt. Viszont időnként megszűnik a dolog produkció jellege, és valóban elkezd hasonlítani egy házibulira.

- Az a bizonyos utolsó harmad nagyon függ a közönségtől. És én például nagyon utálom, ha fölszólítanak arra, hogy csináljak, mondjak valamit.

- Aki nem akar, annak nem kell megszólalnia. Volt, aki nem szerette és kikérte magának. De egyre jobban oldódik az a két színész is, Polgár Csaba és Bánki Gergő, akinek ez a szerepe, képesek valóban buliszervezőként megszólítani a közönséget. Mostanra már megtalálták a kapcsolatot, nincsenek ilyen problémák. Pontosan érzik, hogy kit kell békén hagyni.

- Te nagyjából mindegyik előadáson ott ülsz. Szoktad nézni ennél a résznél a nézőket, hogy ki "bújik" el, ki nem keresi a szemkontaktust?

- Eddig összesen egy fél előadáson nem vettem részt. (Muszáj is, hogy ott legyek, én vagyok például a kellékes és a takarító.) Inkább az fordult elő, hogy úgy éreztem, valakit mindenképp meg kellett volna kérdezni, mert nagyon várja. De ez egy hosszú tanulási folyamat. Meg persze dramaturgiai kérdés is: a szerzett tapasztalatok alapján megpróbáltuk a darab szövetét úgy alakítgatni, hogy több természetes rögtönzés beleférjen.

- Az eleje, ami maga a megírt darab, az változatlan az első előadás óta?

- Időnként változtatgatunk, kipróbálunk apróbb dolgokat. De ez érdekes kérdés, mert én magam azokat az előadásokat szeretem, amikor a nézőnek az a benyomása támad, hogy ez végig rögtönzés, és egyáltalán nem volt szerző. (Részemről van ebben némi skizofrénia...) A POSzT-on például nagyon jól sikerült, senkiben sem merült föl, hogy ez egy megírt darab lenne. A negyven előadásból eddig tíz-tizenöt alkalom volt ilyen. Persze, ha valaki jobban megnézi, az látja, hogy ezt nem lehet így összerakni rögtönzésből, ezt próbálni kell. De mégis, néha ilyen hatása támad.

- A színlapon nincs feltüntetve rendező. Ez feltétlenül jó egy ilyen - viszonylagosan - esetleges előadásnál?

- Azt hiszem, mederben tudtuk tartani a folyamatot úgy, hogy nem esett darabokra, és mégis mindenkinek volt lehetősége arra, hogy teljes mértékben magára rántsa a szerepét. Olyan munkamódszerrel dolgoztunk, ami számomra teljesen idegen. Viszont Nagy Zsolt így dolgozott a Krétakörrel, gyakorlatilag ő volt a motorja az egésznek. A többieknek is volt már része ehhez hasonló munkafolyamatban, úgyhogy könnyen tudtak kapcsolódni. De ahhoz, hogy ez így működjön, kellett az, hogy a színészeknek erős és jó viszonyuk volt és van egymáshoz.

- Ha végignézem a színházi írói ténykedésedet mondjuk a Tótferitől kezdve a Pájinkás Jánoson át a Búvárszínházig, ez a rögtönzéses lakás-dolog eléggé kilóg...

- Az embernek egy csomó mindent ki kell próbálnia. Az elmúlt időszakban nagyon sokat foglalkoztam az improvizációval, tanítok a színművészetin, elsősorban dramaturgokat, de színészekkel is volt néhány órám. Rendkívül sok mindent meg lehet tanulni az improvizáción keresztül, viszont az, hogy jól és görcstelenül menjen, nem könnyű. Mindenképpen akartam írni egy olyan darabot, ami közel áll az azt játszó színészek valóságos életéhez, a saját beszédmódjukhoz. Innen ugyanis sokkal könnyebb eljutni az improvizációig. Amit most próbálunk, annak már a 90%-a improvizációból áll. Mint szerzőt, az izgat, hogy hogyan lehet egy helyzetet nem konkrétan megírva elindítani. Hanem inkább földobni, és megnézni, hogy mit lehet belőle kihozni, beszélgetni róla, és az alapján haladni tovább.

- Mintha megírnál egy tizenhat ütemnyi jazz-témát, aztán a zenekar a koncerten csinál belőle egy hét perces számot?

- Igen, ilyesmi. Remélem, eljutunk odáig, hogy az improvizációk teljesen szabadon működnek majd. Ez egy módszertani kísérlet is, és ehhez nagyon jó a lakás. Az improvizáció tekintetében nagyon inspiráló, hogy valóban kimehetsz a konyhába, valóban letusolhatsz, valóban főzhetsz egy teát. Most, hogy elhagyjuk a lakást, tartunk egy pici szünetet. De amit megtaláljuk a megfelelő helyet, nem csak az új darabon dolgozunk tovább, hanem folytatódik a Szörprájzparti is.

(Szörprájzparti - 2010. február 2., 3. 20:00 - az Astoria mellett egy titkos lakásban; km.: Nagy Zsolt, Kiss Diána Magdolna, Szilágyi Katalin, Polgár Csaba/ Bánki Gergely, Herczeg Tamás, Baksa Imre, Khaled-Abdo Szaida; produkciós vezető, dramaturg: Róbert Júlia, tér, ruhák: Balázs Júlia, letépett kar: Kovács Dániel, verekedés: Kristóf Borbála, Pálos Hanna, munkatárs: Németh Fruzsina, Kárpáti István)

Az előadásra előzetes bejelentkezés szükséges: Kiss Réka Judit - 06 20 437 2125

Programkereső

Legnépszerűbb

Tánc

Száz éve született Margot Fonteyn, aki Nurejevvel karöltve forradalmasította a balettet

1919. május 18-án született Margot Fonteyn, a brit Royal Ballet prímabalerinája, akit egy Nurejevvel közös előadása után 89-szer tapsolt vissza a közönség, és aki börtönben is ült.
Klasszikus

Öt éves lett a Virtuózok, így ünnepelnek

Jubileumi ünnepi hangversenyen lépnek fel a Virtuózok klasszikus zenei tehetségkutató műsor elmúlt öt évének legtehetségesebb résztvevői december 30-án a Müpában.
Könyv

Szabó Magda személyes pillanatai

Szabó Magda minden művében az emberi lélek titkait kutatta állhatatosan. Most azonban az ő titkai tárulhatnak fel ebben a különleges fényképalbumban, amelynek lapjain az írónő egész élete megelevenedik. Galéria
Zenés színház

„A Csárdáskirálynő a Monarchia egyik utolsó sóhajtása”

Könnyű beleszeretni Kálmán Imre édes melódiáiba és ezekbe a furcsa figurákba – véli Vidnyánszky Attila rendező. A Nemzeti Színház vezérigazgatója korábban többször vitt színre operát, mégis a júliusi margitszigeti Csárdáskirálynő lesz az első operettrendezése.
Plusz

Alinda ezúttal Ónodi Esztert kérdezte

Folytatódik a heti rendszerességgel jelentkező portréinterjú széria, melyben Veiszer Alinda kérdezi a Zsidó Művészeti Napok művészeit. Ónodi Eszterrel kitértek arra is, hogy a népszerű színésznő lehetett volna zenész is, sőt szóba került, milyen a “rocker”, az “ufó” és a”libapásztor” Eszter.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház jótékonyság

Színházjeggyel segíthetünk a nehéz sorsú gyerekeknek

Az Orlai Produkciós Iroda számára mindig is fontos volt a társadalmi felelősségvállalás. Színházjegy akciójukkal most a Pitypang Gyermekotthon lakóinak nyújtanak segítséget. A cél: a gyerekek balatoni nyaraltatása.
Színház POSZT 2019

„Nem kegyeket osztunk” – beszélgetés a POSZT-válogatásról

A Magyar Színházi Társaság és a Színház folyóirat beszélgetéssorozatán a POSZT versenyprogramja volt a téma. A két válogatóval, Gulyás Gáborral és Zalán Tiborral, valamint Turbuly Lillával, a Színházi Kritikusok Céhének elnökével Veiszer Alinda beszéltetett.
Színház új évad

Operagála köszönti az 50 éves Szentendrei Teátrumot

Öt saját bemutatót és számos előadást kínál új évadában a Szentendrei Teátrum, amely idén ünnepli ötvenéves fennállását. A születésnapi operagálát Szentendre főterén rendezik meg, az évad háziasszonya Gubik Petra.
Színház hír

A Kodály-módszerről szóló Vecsei–Vidnyánszky-darab is látható lesz jövőre a Nemzetiben

Tíz bemutatót tervez a jövő évadban a Nemzeti Színház, ahol Eirik Stubo, David Doiasvili, Szász János, Andrzej Bubien, Berettyán Nándor, Márkó Eszter és ifj. Vidnyánszky Attila rendezését is láthatja a közönség.
Színház magazin

Csehov-hősnőbe oltott Tündekirálynő – Cate Blanchett 50

A színpadon és a filmvásznon mutatott teljesítményével is számos díjat kiérdemelt, ő az egyetlen színésznő, akit ugyanazért a szerepért kétszer is Oscar-díjra jelöltek. Május 14-én töltötte be ötvenedik életévét Cate Blanchett.