Az október 15-én útjára induló Irodalmi Kávéházban (IRKA) tartalmas és izgalmas beszélgetésekkel szeretnék bemutatni korunk nagy szerzőit, munkásságukat, sőt egy-egy apró történet erejéig magánéletüket is.
Beszélgetőtársuk minden alkalommal Spilák Klára lesz, aki a József Attila Színház egy-egy művészével közösen keresi majd a kapcsolatot író és színész, írott szó és eljátszott jelenet között. Első alkalommal Szabó Borbála és Előd Álmos mesél közös munkáról és sok minden másról.
Németh Dóri, a program szerkesztőjének gondolatai a sorozat első része elé:
Szabó Bori vicces. Már nem tudom, hogy az írásait vagy őt magát ismertem-e meg először, összemosódik a kettő, de arra tisztán emlékszem, ahogy egy drámatáborhoz kapcsolódó előadás szövegét írjuk, és nagyon sokat nevettünk, pedig alapvetően nem volt vidám a téma. Csak azzá tettük.
Mert Bori a rossz vagy kényelmetlen dolgokat is mulatságosan, kellő gúnnyal és öniróniával meséli el.
Azt is kimondja, amit mindannyian átélünk néha, de nem beszélünk róla, mert kínos, mert titkolni való. Például a Teljes tizedik évad című komédiájában így mutatja meg egy átlagos házaspár átlagos hétköznapjának estéjét:
ERIKA: Mit mondtam?
ERNŐ: Mikor?
ERIKA: Most, tíz másodperccel ezelőtt.
ERNŐ: Ne vizsgáztass, légyszíves! Tudom, hogy mit mondtál.
ERIKA: Igen? Akkor miért nem válaszoltál?
ERNŐ: Miért, miért! Mert gondolkoztam.
ERIKA: Min gondolkoztál?
ERNŐ: Hát hogy mit válaszoljak.
ERIKA: Mire?
ERNŐ: A kérdésre, amit feltettél.
ERIKA: Semmiféle kérdést nem tettem fel, valamit meséltem! [...] Neked automatikusan kikapcsol az agyad, ha én beszélek?
ERNŐ: Nem!
Előd Álmos nagyon tehetséges színész és remekül énekel. Én már akkor rajongtam érte, mikor még nem is tudtam, hogy kell rajongani. Ugyanis kislányként legalább tízszer láttam a Valahol Európában-t. Kívülről fújtam minden dalt, így az övét is. Aztán napra-nap hallottam szinkronizálni, először csak a hangját ismertem föl, nagyobbacska voltam már, mikor összekötöttem a hangot a névvel, még nagyobb, mikor rájöttem, gyerekkorom meghatározó élményéhez az Ő játéka is kellett. Sok évvel később jött csak a legjobb rész: megismertem. Megállapítottam, hogy nemcsak tehetséges, hanem rendkívül alázatos, felkészült és tájékozott. Ja, és ő is vicces!
Úgyhogy október 15-én tessenek eljönni és nevetni rajtuk, velük, tessenek közelebbről megismerni őket és a munkájukat! Mert ígérem, ehhez is, ahhoz is közelebb kerülnek majd.
Fejléckép: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház
Támogatott tartalom.

hírlevél









