Egyszer csak szél kerekedik Boszniában, és elkezdi szétlökdösni az embereket, el egymástól, el messzire. Tapogatózniuk kell ebben a felfordult világban. Alattomosan kúszik be a háború az emberek mindennapjaiba, és máris a közepében ülnek. Djuka és Fazila keresik az unokaöccsüket, Miradot, aki ide-oda vetődik, menekül, néha csak sétál. 

„Az előadás a délszláv háború első két évét dolgozza fel, akként, hogy a fókusz a szereteten, a családon és a hazán legyen. Valamint azon a túlélésmechanizmuson, amit háború alatt kialakít magában az ember. Ez a képesség humorral, elfojtásokkal és félelemmel teli. Azt próbáljuk megmutatni, hogy

– nyilatkozta az előadás kapcsán Siflis Anna rendező.

Tóth András a Mirad, egy fiú Boszniából című előadásban (Fotó/Forrás: Pinceszínház)

Egy háború traumáit feldolgozni hosszan tartó, talán egy életen át húzódó folyamat. Akkor is, ha az ember nem közvetlenül válik az események részesévé. De ezt sajnos tudjuk, és a saját bőrünkön tapasztaljuk manapság is. A Mirad, egy fiú Boszniából című előadás egy családi történeten keresztül történő traumafeldolgozás, megfűszerezve egy kis balkáni mentalitással és zenével.

A nézők erre a bő egy órára a Balic család barátaivá válnak, megismerik a történetüket, a hagyományaikat és az életútjukat, betekintést nyernek szarajevói életükbe. A délszláv háború harminc éve kezdődött, és hivatalosan húsz éve ért véget, ám minden, az előadásban elhangzó mondat és történet, történhetne akár ma is, akár ebben a pillanatban, alig néhány száz kilométerre tőlünk... ahogy harminc éve is.

Jelenet a Mirad, egy fiú Boszniából című előadásból (Fotó/Forrás: Pinceszínház)

Fejléckép: Ricz Ármin, Nagyabonyi Emese és Tóth András a Mirad, egy fiú Boszniából című előadásban (Forrás: Pinceszínház)