Isten férfi vagy nő? – Halhatatlan a FÉMben

A Halhatatlan a negyedik bemutatója volt az ősszel nyílt belvárosi színháznak, ám nem ősbemutató, hiszen néhány éve már láthatták a nézők az Orczy úti régi helyükön, más szereposztásban, más környezetben. Az állandóságot – a szerző-rendező, és alkotótársai, a FÉM-alapítói Jendrics Anikó és Horváth Máté mellett – Andai Kati Elvirája jelentette.

Andai Kati egyébként is kultikus figurája a FÉMnek, mondhatni vezetőszínésznője, hiszen a Halhatatlan mellett játszik az Iza és Krisztián (Iza), az Édes Dezső! (Ilona), a Weekend (Ditke), az Annuska2.0 (Anna) előadásokban, s már próbál a februárban bemutatásra kerülő „névadó” abszurd drámában, a Fémben (Mama).

Andai Kati (Elvira) (Fotó/Forrás: Palotai Misi / FÉM Arts & Café)

A Halhatatlan a legkomorabb, ugyanakkor leglíraibb előadása is a FÉMnek. A szerző-rendező mesélt a dráma keletkezéséről: „A halállal, ahogy ebben a keresztény kultúrkörben szinte minden élőember, jómagam is harcban állok. Szeretteimnek, de még az idegenebbek jórészének is két szó jut eszébe, ha a halál kerül szóba: félelem, fájdalom.

Amikor ezt a drámát megírtam, éppen anyukám elvesztésének drámáját élte apukám.

Félt, s fájdalomban élt. Ennyi a személyesség csupán a darabban, hiszen bármilyen furcsa, a halál, mint »szereplő«, csupán katalizátorként szerepel szándékom szerint, hiszen sokkal fontosabb, s kortárs téma társadalmunkban a család, a család széthullása, vagy éppen a család életben tartása. Ezért írtam meg a Halhatatlant, mert szeretek a máról írni, a mával foglalkozni, ugyanakkor tudom, hogy a jelen lesz a múltunk, s a tisztán látó visszatekintést talán pont a halál társasága segítheti meg.”

Márton András (Dönci) (Fotó/Forrás: Palotai Misi / FÉM Arts & Café)

A történet szerint az ország legnépszerűbb meseírója, a hatvanontúli Dönci másodszor találkozik a halállal: kisebbik lánya, Olga, hosszú-hosszú évekkel ezelőtt, tizenkilenc évesen rohant bele szakadt Opeljával „abba” a szakadékba. Akkor megszakadt valami Dönciben. Képmutató bánattal játszotta a magába zárkózó, hallgatagon figyelmes - ünnepnapokon még kedves is - férj és apa szerepét. Feldolgozás, elfogadás és magához való közelebb kerülés helyett, erőszakosan rendezte saját életét, melyben ő, a főhős, drámai fájdalommal viseli leánya elvesztését. Teátrálisan várta a finálét. A halált. Ebbe az idillinek kevésbé mondható helyzetbe rondított bele Elvira, a feleség elvesztése. Dönci nem így tervezte...

Dönci szerepében Márton András debütál a FÉM színpadán, s az általa életre keltett özvegy férfiember fájdalmasan hű tükörképet állít kortársainak, ugyanakkor megmutatja, hogy a férfi a legelutasítóbb pillanataiban is lehet szerethető, elfogadható, s ami a legfontosabb: elfogadó.

Gerda szerepében a horvát nemzetiségű Čarna Kršul, Vatta, a „kisonoka” szerepében pedig a KIMI növendéke, Nagy Zita Mária látható.

Nagy Zita Mária (Vatta) és Čarna Kršul (Gerda) (Fotó/Forrás: Palotai Misi / FÉM Arts & Café)

Cziczó Attila így összegez a dráma színpadra kerülése kapcsán: „Sokan mondják, akik ellátogatnak hozzánk a Váci utcába, hogy Berlinben, Párizsban, New Yorkban vannak ilyen hangulatú kisszínházak, mint a FÉM. De mi Budapesten élünk, magyarul beszélünk, ebben az országban próbáljuk megvalósítani a lehetetlent. Nagyon kétségbeejtő a helyzetünk, de nem akarunk tudomást venni erről, mert mi élni, létezni akarunk. S tudjuk nagyon jól, hogy minket csak a nézőink menthetnek meg, ha sikerül megszerettetnünk magunkat, s elfogadnak bennünket, akkor csinálhatjuk tovább ezt a színházat.

S a Halhatatlannál szerethetőbb előadást most nem nagyon tudok ajánlani senkinek.