A három művésznek ugyanazt a három kérdést tettük fel:
1. Mit jelent számodra a Jászai-díj?
2. A budapesti vendégjátékoknak milyen (szakmai) jelentősége van?
3. Milyen évad áll mögötted?
Válaszaikat alább olvashatják.
Balázs Áron, az Újvidéki Színház tagja
1. A Jászai-díj egy igen magas szakmai elismerés, aminek nagyon örülök! Mivel minden díj újabb elvárásokat hoz magával, próbálok nem ragröcsölni, hanem továbbra is úgy dolgozni, mint eddig. Élvezettel.
2. Egy előadás szerintem akkor jó, ha beszélnek róla (lehetőleg jókat), ha emlegetik, ha híre megy. Így van ez a színházzal is. Gondolom, a hírek Budapesten is gyorsan terjednek. :-)
3. Még nem tekinthetem befejezettnek az évadot, mivel most kezdődnek egy újabb darab próbái. Június közepe táján már tudni fogom.
Kézdi Imola, a Kolozsvári Állami Magyar Színház tagja
1. Nagy megtiszteltetés egy ilyen díj! Fontos számomra,hogy Magyarországon is elismerik a munkámat. Minden visszajelzésnek örülök akár a szakma, akár a publikum részéről, de ez a díj mindennek a koronája. Természetesen a nagy öröm utan jönnek a "dolgos hétköznapok", amikor kezdem érezni ennek a megtiszteltetésnek a súlyát, a kihívását, és remélem, hogy eleget tudok tenni az elvárásoknak, de elsősorban az általam felállított mércét szeretném átugrani.
2. A vendégjátékainknak mindig van egy különleges hangulata akár a román fővárosban, akár Budapesten lépünk fel. Soha nem sikerül százszázalékosan "elszállítanunk" az előadásokat, így mindig új dolgok születnek, átértékelődnek, ami nem feltétlenül rossz. Az izgalom,a más térbe való helyezés gyakran ad szárnyakat az előadásoknak, amik felfrissülhetnek, vagy szerencsétlenebb esetben elveszítik a lényegüket. De úgy erzem, hogy mind a szakma,mind a közönség szeretettel fogad bennünket. Persze mindig "késve" érkezünk, egy-egy előadás csak a bemutatója után egy évvel látható Pesten.
3. Az előzőekhez képest ez az évadom nem volt nagyon sűrű. Műsoron maradtak a kedvenceim (Három nővér, Ványa bácsi, III. Richárd), és mindehhez csatlakozott egy újabb Andrei Serban-előadás, aminek január végén volt a bemutatója: Bergman kultuszfilmje, a Suttogások és sikolyok adaptációja. Most van egy kis szünet, amit nagyon vartam. Jól esik "csak előadni", és nem próbálni, de már készülök az augusztus végén kezdődő próbákra, Visky Andras Alkoholisták című darabjának főszerepére Tompa Gábor rendezésében.
1. A Jászai-díj elég fiatalon talált meg. Ez nem tudom hogy jó-e, de mindenesetre örülök neki. Az utóbbi években három Jászai-díj is került a Szabadkai Népszínház magyar társulatához (2006-ban Hernyák György, Kovács Frigyes pedig 2008-ban kapta meg), és ez szerintem az elmúlt 14-15 év "összmunkásságának" köszönhető. A kilencvenes évek közepétől teljesen a nulláról kellett felípeteni a szabadkai társulatot, és azt gondolom hogy a társulat minden tagja kivétel nélkül részese ezen elismeréseknek.
2. A budapesti vendégjátékokra azért van szükségünk, hogy ott lehessünk a magyar színjátszás áramlatában, így a szakma nyilván sokkal könnyebben nézheti meg az előadásainkat. Minden anyaországi vendégjáték jót tesz nekünk azzal hogy megmutathatjuk hogy mi idelenn hogyan is gondolkodunk.
3. Kemény, dolgos évad áll mögöttem, de az előzőek is hasonlóak voltak. Nem mondhatnám hogy túl sokat unatkozom. De ez lehet hogy nem baj. Vagy? Nem tudom. Nincs recept.
hírlevél
