Fidelio Est: Számomra teljesen ismeretlen a szerző és a darab is. Hol találtatok rá?

Lőkös Ildikó: Egy izraeli színházi fesztiválon jártam Orlai Tiborral, ott láttuk Edna Mazya darabját. Tibor megkérte Deres Péter kollégámat, hogy fordítsa le a darabot. Én már a nyersfordítás alapján kezdtem dolgozni. Vagyis, inkább úgy mondom, hogy a társulattal közösen dolgoztunk a szövegen. Először csak Vince (Zrinyi Gál Vince - a szerk.) jött hozzám, hogy segítsek egy kicsit, aztán itt ragadtam. Arra gondoltunk, hogy mindenképp ki kell emelni az izraeli közegből, hiszen sokkal befogadhatóbbá válik, ha ismerősen csengenek a nevek, ha közel érezzük magunkhoz az utalásokat. Így végül beleszőttünk néhány aktuális magyar rendőrségi sztorit, magyarok a nevek, a viccek...

FE: Gyakorlatilag írtatok egy új darabot, Edna Mazya Games in the Backyard című drámája nyomán?

LI: Mondhatjuk így is. Az alapsztori, a dramaturgiai vonal megmaradt. Érdekes egyébként, hogy Izraelben teljesen mást jelent a dráma, mint nálunk. Sokkal egyszerűbbek a történetek, többnyire egy családi probléma a fő konfliktus, és általában nem mutatnak túl a dráma cselekményén, nincs egy második jelentésvonal.

FE: A Kisded játékok miről szól?

LI: Egy igaz történetet dolgoz föl: tizenhét éves fiúk egy játszótéren megerőszakoltak egy tizennégy éves lányt. A bírósági per három évig tartott, a darab is ennyit fog át. Visszafelé haladunk az időben, az ítélethozatal az első jelenet, aztán váltják egymást a bírósági jelenetek és a parkban történt események. Szinte minden tényt előre tud már a néző, hiszen a tárgyalási részben elhangzik, mégis izgalmas, mert az ok-okozati viszonyok csak később derülnek ki. Ez az eredetiben is így van, csak a párhuzamok nem annyira erősek. A bírót, az ügyvédet és az ügyészt is ugyanazok játsszák az eredetiben is, akik a gyerekeket, de a párhuzamot fölerősítettük. Így nem csak az erőszak és a szexualitás van a középpontban, hanem az az érzet is, hogy a felnőttek világa semmivel sem rendezettebb vagy átláthatóbb, mint ezeké a fiataloké.

FE: A KoMa első nagy sikere a Plazma volt, amellyel megjártak többtucat iskolát. A Kisded játékokkal kapcsolatban is van ilyen szándék?

LI: Abszolút. A bemutató a Trafóban lesz szeptember 3-án, aztán októberben is játsszuk még ott. De - nem titkoltan - úgy készül a produkció, hogy bárhol eljátszható legyen. Jó irányba gondolkodik a csapat: ha az iskola nem megy színházba, a színház megy el az iskolába. És persze most is terveznek majd utána beszélgetést az osztályokkal.

FE: A téma égető és aktuális.

LI: Többször is járt a társulatnál egy pszichológus, aki kifejezetten deviáns kamaszokkal foglalkozik. Ő nagyon sokat segített, hiszen szerencsére egyiküknek sincs ilyen tapasztalata. És kaptunk már aggódó megjegyzéseket, hogy mi lesz, ha egy-egy előadáson valakit annyira eltalál a téma, annyira érintettnek érzi magát, hogy kirohan a teremből. Reméljük, ilyen majd nem fordul elő!

FE: Nem lehet nem észrevenni a hasonlóságot a Kolibriben mostanság bemutatott ifjúsági előadásokkal, a Kikattal, a Bonnie és Klájddal, a Kövekkel vagy a Klamm háborújával.

LI: Ez igaz. Fontos, hogy szülessenek olyan előadások, amelyek a tizenéves korosztályt szólítják meg, valós, általuk is ismert vagy átélhető történetekkel. És persze egészen más dolog, ha a saját környezetükben, például egy osztályteremben vagy egy tornateremben néznek meg egy előadást, vagy onnan kiszakítva, egy színházi közegben. Más-más hozadéka van mindkettőnek, nem lehet kijelenteni, hogy az egyik jobb, a másik rosszabb.

FE: Kinek az ötlete volt, hogy ezt a KoMa csinálja?

LI: Tibor dolgozott velük tavaly a Fédra Fitnessel. Rögtön Vince jutott eszébe, neki mutatta meg a darabot. Aztán a többiek is elolvasták, és mindenki talált benne valamit, amitől úgy gondolta, hogy ezt mindenképp meg kell csinálni. Vince rendezi, a főszereplő lány Guary Szandra lesz, ő Kaposváron végzett, a srácokat Kovács Krisztián, Egger Géza, Kroó Balázs és Lőrincz Sándor játsszák. Nagyon jó dolognak tartom, hogy Tibor odaáll egy ilyen produkció mellé. Hogy nem csak a kőszínházakat tekinti szívügyének, hanem egy fiatal, de nagyon határozott elképzelésekkel jelentkező társulatot is.