Színház

"Jóra számítottam, jót kaptam"

2008.06.03. 00:00
Ajánlom
Több interjúban elmondta már Kukorelly Endre, hogy mielőtt fölkérték volna a Pécsi Országos Színházi Találkozó válogatójának, ritkán járt színházba. Az elmúlt évben viszont egy hivatásos kritikushoz hasonló teljesítményt hajtott végre: száznyolcvanhárom előadást látott, ezek közül választotta ki azt a tizenhatot, amely bekerült a versenyprogramba.

Kukorelly Endre (foto: Burger Barna)

Fidelio Súgó: Megmondták a fölkérők, hogy miért épp Önt választották?

Kukorelly Endre: Nem, de nem is kérdeztem. Két évvel ezelőtt a POSzT-on Jordán Tamás meghívott kávézni. Ültünk egy teraszon, és akkor kérdezte, hogy egyszer elvállalnék-e egy ilyen feladatot. Mondtam, hogy jó, egyszer elvállalom, aztán tavaly felhívott, hogy most lenne az az egyszer. Épp Szekszárdról autóztam hazafelé - ott tanítok -, és abban a pillanatban, mielőtt válaszoltam volna, lemerült a telefonom. Túlzok, mikor azt mondom, hogy soha nem járok színházba, mert hellyel-közzel jártam, igaz, nem volt benne szisztéma. Az ember tizen-huszonéves korában mindent meg akar nézni, el akar olvasni, mindennek a végére akar járni, aztán egy idő után válogatni kezd, mint tót a vadkörtében. Mindenre nincs idő, a minden semmi. A színházat elhagytam - nyilván igazságtalanul -, mert néhány, számomra idegesítő jelenségből en bloc ítéltem. A magyar színház - nincs ilyen, ahogy nincs a magyar futball vagy a magyar irodalom sem. A színház, ami az előadásokat illeti, még ezeknél is sokfélébb. A struktúra, leosztás, a hatalmi reláció viszont meglepően hasonlít például az irodaloméhoz, ez érdekes tapasztalat. Amikor játszották a darabomat a Kamrában (Élnek még ezek? - a szerk.), akkor kezdtem körülnézni, milyen szövegkörnyezetbe került, most pedig a kellős közepébe csöppentem.

FS: Örömmel nézte az előadásokat?

KE: Abszolút. Még azt sem mondom, hogy jobban tetszett, amit láttam, mint amire számítottam, mert jóra számítottam. És jót kaptam. Ha távol állsz és gyanakodsz, abból nem sül ki semmi, eleve például semmi szeretet. Ahogy közelebb lépsz, megváltozol: nagyon sokszor nagyon erős volt, amit láttam, és sokszor szívből meghatódtam. Komoly munkásokkal és helyes emberekkel találkozni megunhatatlan élmény, mert hát nem erről szól a mindennapi élet, hanem a megjátszásról, a bármi-módon-eladhatóságról, a nagy képről, a kiglancolt felületről, az ötletességről, meg ilyesmikről. Az ötlet takaró, színházban sem szeretem, sokszor érzem, hogy na, még egy ötlet, és lövök. A fogyasztói mentalitás amúgy nem egy eleve rossz valami. Aki azt állítja, hogy nem szeret fogyasztani, egyéb hazugságokba is belebonyolódik. Egyszerűen jobb a többféle sör-többféle sajt, mintha egyáltalán nem lenne. Ezt az, aki megérti, mármint hogy nincs semmi, pontosan tudja. Viszont ami most megy, az a ló túloldala. Ezért támad égető szükségünk újra meg újra művekkel, igazi emberi jelenléttel találkozni.

FS: Sok ilyet tapasztalt?

KE: Olyan előadásokban is, amik egyébként alapvetően nem tetszettek. Az ilyen momentumok azok számára, akik hagyják magukat, megengedik maguknak, meglepő erővel mutatnak rá arra - tudom, ezt mostanság nem divatos hangoztatni -, hogy az élet szép, élni jó, úgy oké minden, ahogy van, valóban minden világok legjobbika, és hülyék vagyunk, hogy nem élvezzük folyton-folyvást.

FS: Egyszerű nézőként tudta nézni az előadásokat, vagy azért motoszkált a fejében a gondolat, hogy erről bizony ítéletet kell majd mondani?

KE: Egyszerűen néztem. Én egy kissé túlfinomult, egyszerű néző vagyok. Félreértés, ha nem egyszeri nézőként próbálsz beülni. Noha, aki ilyesmivel foglalkozik, nem képes naivan nézni. Sosem fogsz tudni a "szakmaiságot" kiiktatva olvasni, ezen a szűrőn keresztül megy csak, ám ezzel együtt, sőt ennek segítségével is működhet a mechanizmus: "ráereszteni" a szöveget a zsigeri idegrendszerre, megengedni magadnak az élvezetet.

FS: Ugyanúgy tudott beülni a nézőtérre az első héten, mint az utolsó három napban?

KE: Már bent ülni igen. De az ide-oda utazgatás fárasztott, nem tagadom. Belenézek a naptárba, és holnap Sopron, holnapután meg Sepsiszentgyörgy - ez brutális. Ha már ott vagy, az rendben van. Igaz, hogy haza is kell érned.

FS: Úgy értem, színházilag változott-e az értékrendszere? Hogy például - most visszagondolva - márciusban máshogy nézte volna-e ugyanazt az előadást, mint novemberben, hiszen a kettő között látott vagy százötven produkciót, ami óhatatlanul is formálja az ember színházról való gondolkodását?

KE: Biztos. Nem tudom. Mindentől változunk kicsit, minden tapasztalat hozzájárul a következőkhöz. Ennyi darab, így egyszerre, jókora dózis, eléggé megváltoztatna mindenkit, gondolom. A színházhoz, színháznézéshez való hozzáállását mindenképp. Mondhatom, hogy változott a viszonyom, igen.

FS: Hogyan?

KE: Sajnálom, hogy bizonyos előadásokat annak idején nem néztem meg. Ez így például nem volt bennem, mármint az érzés, hogy lemaradtam csomó mindenről. Most látom, kik azok, akiket meg kell nézni, hogy mely előadásokat kellett volna látnom a maguk idejében. Normális emberi állapot, hogy egyrészt nem birtokolhatunk mindent, másrészt meg ide nekem az oroszlánt is.

FS: Van olyan társulat, akiknek a munkáját mostantól figyelni fogja?

KE: Elsősorban az "alternatív" jelzővel illetett társulatok között találtam nagyon ütőseket. Pár héttel ezelőtt láttam csak a Krétakör Siráját. Annyira tetszett, arra kellett gondolnom hazafelé, hogy ezzel tulajdonképpen ki van pipálva ez a darab. Kár bárki másnak hozzákezdeni. Pintér Béláék teljesen levettek a lábamról, és különösképp díjazom a KoMa társulat koncepcióját, akik kortárs magyar darabokat játszanak. A művészeti oktatás történetelvű, soha nem volt ekkora hasadás a kortárs alkotás és kortárs befogadás között. Nem irodalmat és művészetet, hanem irodalom- és művészettörténetet tanulunk, és úgy tudjuk, így értesítettek minket, hogy a tuti művészek mind "régi bácsik", főként a 19. századból. Az ember tizenkét éves kora körül még bármerre elindítható, ugyanúgy élvez egy a felnőttek számára már érthetetlen "avantgárd" vagy "posztmodern" előadást, mint valami profi giccs zenés darabot, de senki nem az alternatív(nak kinevezett) irányba kormányozza. Hisz az, per definitionem, csupán alternatívája valami igazabbnak-komolyabbnak vagy minek. És kész, sínre vagy rakva. Ezen a szocializációs mechanizmuson megyünk keresztül maga is, én is, valamennyien. És a zöm soha nem fog erről a sínről leugrani, nem kérdőjelezi meg, amit a számára tekintélyesek prezentáltak neki. Stabilan beállt struktúra, ostobaság és cinizmus, nagy erőkkel védett, gondosan kitakart és elmismásolt érdekviszonyok, elég nagy a baj, elég szórakoztató a helyzet.

Programkereső

Legolvasottabb

Klasszikus

Martha Argerich és Misa Majszkij a Zeneakadémián ad koncertet

A Cziffra György-emlékév egyik záróeseményeként Martha Argerich zongoraművész és Misa Majszkij csellóművész ad kamaraestet január 28-án a Zeneakadémián.
Klasszikus

Közösen megélt pillanatok a Müpa karácsonyi kisfilmjében – VIDEÓ

Idén is ünnepi videóval kedveskedik nézőinek a Müpa, ezzel mondva köszönetet a közönségnek a figyelemért és szeretetért. A kisfilmből kiderül, mennyire fontosak a meghitt pillanatok és közösen megélt élmények.
Plusz

Színpompás advent – Mit jelentenek a koszorú színei?

Bár a gyertyaláng ősidők óta a világ világosságának a szimbóluma, és az örökzöld koszorúk már a pogány korban is a fény és a tavasz iránti vágyakozást szimbolizálták, a kereszténység elterjedésével a fenyőgallyakból fonott adventi koszorúk vallásos jelentőséget kaptak.
Klasszikus

„A zene az egészséges mentális lét kulcsa” – beszélgetés Hollerung Gáborral

Hollerung Gábor Liszt Ferenc-díjas, Érdemes Művész karmesterrel, a Budafoki Dohnányi Zenekar ügyvezető zeneigazgatójával beszélgettünk zenei pályájának alakulásáról, a zenekar sikereiről, valamint a fiatal generáció zenei neveléséről.
Plusz

Sztárénekes és magyarországi bemutató a 2022-es Bartók Tavasz műsorán

Áprilisban immár másodjára rendezik meg a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek programsorozatát, melynek huszonnégy izgalmas programját már a nagyközönség elé tárták.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház hír

Wunderlich Józsefet két hétre felfüggesztette a Vígszínház

Ahogyan beszámoltunk róla, Wunderlich József a múlt héten többször is nyilvános Facebook-posztban kritizálta a Vígszínház vezetőségét, bírálta a Covid-ellenes intézkedéseket, illetve egy kolléganőjével szembeni bánásmódot. A színház belső vizsgálat lefolytatása mellett döntött.
Színház hír

Van remény – IX. Újszövetség Maraton a Vörösmarty Színházban

Idén – egy év kihagyás után – a székesfehérvári Vörösmarty Színház ismét megrendezte az adventi időszak immár hagyományosnak mondható kezdőeseményét, az Újszövetség Maratont. A négy evangéliumból gondosan összefésült szövegrészek olvasásával idézték meg a fehérváriak Jézus életét.
Színház hír

„Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok” – kötet jelent meg Venczel Veráról

November 30-án, a budaörsi PostArtban mutatták be Siklós Endre kötetét, A színpad örök játékosát, amely a közelmúltban elhunyt Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész Venczel Vera életébe és munkásságába enged betekintést. A családias hangulatú könyvbemutatón tisztelői és pályatársai emlékeztek a színésznőre.
Színház gyász

A Farkasréti Temetőben helyezik végső nyugalomra Csűrös Karolát

Búcsúztatása december 7-én lesz a temető Makovecz ravatalozójában – tudatta a Madách Színház.
Színház videó

Mi vagyunk a világot tartó oszlopok - Megjelent a Baltazár Színház első adventi filmje

Milyen a világ, amiben élünk, és milyennek kellene lennie? E két kérdést tette fel a Baltazár Színház új előadása, A világot tartó oszlopok készítésekor. Az előadáshoz kisfilmeket is készített a társulat, amelyeket az adventi időszak négy vasárnapján mutatnak be.