Jordán Adélt szeretni kell és csodálni, bájosan izzó szenvedélyessége megnyitja a szíveket. Karizmatikus, nagy színésszé érett. Az elmúlt évad két nagyszerű alakításával, Agafja Tyihanovnaként a Háztűznézőben és Tordán Lédaként az Ascher Tamás Háromszéken előadásban elvarázsolta a közönséget, és a kritikától is komoly elismerést kapott.

Háztűznéző (Fotó/Forrás: Puskel Zsolt / Fidelio)

A Katona József Színház két nagyon eltérő előadásában, Gogol és Pintér Béla darabjában a tőle megszokott magas szinten teljesít, a két különböző karakter, a tétova, túlkoros, házasodástól rettegő Agafja és a rajongó tekintetű, naiv, ifjú erdélyi színésznő, Léda szerepének megformálásában ott van a közös lényeg, Jordán Adél kivételes tehetsége.

Herczog Noémi az Élet és Irodalomban „elragadó karikatúrának” találta Jordán Adél odaadó Agafja Tyihonovnáját, és a Háztűznéző értékének tartja, hogy „a kártyavető, álmodozó libuska abszurd léptékű bizonytalankodásából úgy kerekedik derűsen gyilkos abszurd, hogy benne a lány nevetséges aggodalma hiteles és ismerős”. Befejezésül hangsúlyozza: „Ami viszont igenis több mint érdekes, az a zokniban spiccen járó Jordán. A rózsaszín lányvilág közhelye mögött megmutatott-sejtetett megfeleléskényszer vagy aggodalom.”

Fekete Ernő, Jordán Adél és Keresztes Tamás az Ascher Tamás Háromszéken című előadásban (Fotó/Forrás: Véner Orsolya)

Kovács Bálint az Indexen így írt az Ascher Tamás Háromszéken előadásban nyújtott alakításáról: „Jordán csodálatosan eltalálja a naivságnak azt a napsütötte sávját, amelyben semmiféle butaság nincs, csak teljes, feltétel nélküli odaadás. És épp ettől tudja olyan megrázóvá tenni, amikor a szerelme kétségbeesésbe fordul: azt is ugyanezzel a teljes átéléssel jeleníti meg, mintha a lelke egy nagy nyílt seb lenne, és semmi más.”

A színésznő 2003-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem legendás Máté–Horvai-osztályában. Három évadon keresztül az egri Gárdonyi Géza Színház tagja volt, 2006-ban szerződött a Katona József Színház társulatához. Volt osztálytársaival szorosan kötődnek egymáshoz, évről évre összegyűlnek nyáron, hogy az AlkalMáté Trupp-pal saját magukról készítsenek egy-egy előadást.

Otthon érzi magát a budapesti Katonában, Máté Gábort, volt osztályfőnökét, jelenlegi igazgatóját születése óta ismeri, akárcsak Ascher Tamást, akinek zalaszentgróti táborában döntötte el véglegesen, hogy színész lesz. Családját „különös szenvedély fogja át”, a színház szeretete. Gyerekkorát a kaposvári Csiky Gergely Színházban töltötte, ahol szülei, Jordán Tamás és Lázár Kati vezető színészek voltak – „szülei árnyékát” mégsem érezte soha nyomasztónak:

– mondta el egy korai interjúban a Magyar Narancsban. Gyerekkorára így emlékszik ugyanitt: „Ültem a takarásban vagy a nézőtéren, és néztem a próbát, hallgattam az instrukciókat; láttam, hogyan mennek vissza századszor is ugyanahhoz a jelenethez. Aztán ültem a színészbüfében, és hallgattam, miről beszélnek. Nekem ez volt a normális gyerekkor.”

Jordán Adél a színházon kívül a zenéért is rajong, gyönyörűen énekel, színházában először a Mi ez a hang? (Dzsesztelés), majd a Music, Muziks, Musique előadásaiban élhette ki tehetségét, de lélegzetelállító az Ascher Tamás Háromszéken előadásban és a Brazilok című film főcímzenéjében is. Korábban fellépett az Ed Is On zenekarral, majd néhány éve csatlakozott a Puszi zenekarhoz, így az éneklés is szerves részévé vált az életének. Az Origónak így mesélt erről: „Nem színészként, hanem énekesként akarok ott állni, és figyelünk arra is, hogy ne egy színésznő számára írjuk az új dalokat. Saját magamat is megleptem ezzel, nem is tudom igazán, ki az a Jordán Adél, aki olyankor a színpadon áll.”

Színpadi szerepeinél nincsenek ilyen kétségei, ahogy az Origónak fogalmazott:

Ars poeticáját így foglalta össze: „Velem még soha nem volt olyan, hogy ne tudtam volna azonosulni egy szereppel, sőt, egy kicsit tényleg mindig belebújok a bőrébe. Pont az az izgalmas, meg tudom-e fejteni, miért gondol egy szerep valamit másképp, mint én, mi az ő igazsága.”