- Az előadásban megjelenik a múlt, a jelen és a jövő. Kezdjük mi is a múlttal. Ön milyen karácsonyi emlékeket őriz gyermekkorából?

- Öt-hat éves koromban, amikor a leginkább várják a gyerekek a Karácsonyt, nagyon nagy szegénység volt, édesapámnak egy időszakban munkája sem akadt. De emlékszem rá, hogy ezek mégis boldog Karácsonyok voltak, mert a szüleim sok leleménnyel kitaláltak saját játékokat nekünk, írtak mesekönyvet és rajzoltak is bele. Később, amikor már bőkezűbbek voltak az Ünnepek, akkor is ezekre az otthon elkészített játékokra, könyvekre gondoltam vissza a legnagyobb szeretettel.

- Most, a jelen Karácsonyában, amikor már ön teremtheti meg ugyanezt, visszajönnek a gyermekkori élmények?

- Nagyon nagy a család, de ilyenkor minden korosztály képviselve van, az idősebb felnőttek beszélgetése mellett lázas gyerekzsivaj hallható, szóval valóban meghitt és megrendítő a Karácsony. A szüleim is, hál' Istennek, jó egészségnek örvendenek és van öt gyerek, tizennégy unoka és tizennyolc dédunoka. Olyan, hogy mindenki együtt legyen, sosem volt, de azért úgy ötvenen össze szoktunk jönni.

- Ezzel szemben a Karácsonyi énekben ön által megformált Scrooge egy magányos öregember.

- Egy rendkívül önző, gonosz, félelmetes figura, aki a darab végére mégis megjavul és jóságos lesz. Nagyon szép a szerep íve, és az ilyenkor jelentkező karácsonyi hangulatban igen hatásos tud lenni az előadás.

- Mi okozza ezt a változást?

- A szellemek elröpítik őt olyan helyekre, amiket nem ismert azelőtt. Találkozik nyomorral, betegséggel, rengeteg olyan bajjal, ami eddig elkerülte. Amikor ezeket megtapasztalja, rádöbben arra, hogy neki milyen sivár, értelmetlen volt addig az élete, és hogy jót tenni, adni nagyon fontos, ez pedig megváltoztatja.

- Ez Scrooge második esélye. Mi is kapunk ilyet, és ha igen, ezt észrevesszük?

- Ebben a sivárnak mondható világban, ahol nagy az önzés, vannak nagyon gazdag és nagyon szegény emberek. Ez a tanmese a maga egyszerűségével, nemességével, ugyanakkor izgalmas történetével olyan, ami le tudja kötni a gyerekeket, és van remény a színházban, hogy ezeken a pici lelkeken, a gyermeki gondolkodáson változtathat egy ilyen előadás.

- Ön szerint mi a darab töretlen sikerének a titka?

- Mindenkiben ott él a vágy, hogy a világ más legyen, az emberek jók legyenek és lehessen szeretni egymást. Ez Karácsony táján nagyon erősen fölébred az emberekben, amit ez az egyszerű és jól követhető történet ki tud elégíteni.

- A Pinceszínház intim tere milyen kihívásokat rejt a rendezés számára?

- Úgy tapasztalom, hogy nem vagyunk zavarban a tértől. Nekem azért is érdekes, mert sokáig volt itt látható a Szabad ötletek jegyzéke című önálló estem, tehát én ide, úgymond, hazajöttem. Ami a próbákon a legnagyobb türelmet igényli, az a sok gyerekszereplő, akik ráadásul duplikálva vannak, mert az ő esetükben arra is kell gondolni, hogy bármi közbejöhet. Ez néha kicsit fárasztó, de másrészt nagyon helyesek, és egyszerűen jó a közelükben lenni.

- Tervezi elvinni Szombathelyre is az előadást?

- Nincs kizárva, de az előadások utaztatása nem olcsó mulatság, pláne, ha a nagy távolság miatt ott is kell aludni. Ez egyelőre még nem került szóba, de ha annyira sikeres, mint amilyen jó maga az anyag, akkor mindenképpen érdemes lesz megfontolni.

- Van rá esély, hogy több sort is megtöltenek majd a rokonok az előadáson? Szép karácsonyi ajándék lenne.

- Sorban fognak eljönni, most már jó néhányuknak megvan a jegye, úgyhogy, ha nem is egyszerre, mert akkor itt a fél ház az megtelne velük, de azért el fognak jönni, és meg fogják nézni.

- És a jövőről is essen szó: ön mit tenne a saját karácsonyfája alá?

- Jó lenne egy egészséges emberről szóló kötetet ott találni, amiben leletek és eredmények vannak, és mind negatív, ami garantálja, hogy évekig megmarad az a jó kondíció, amilyenben most érzem magam. De ugyanezt kívánom a családomnak és azoknak is, akik ezt elolvassák.