Józan László, a Vígszínház Junior Prima-díjas színművésze másfél hónapon át gyűjtött pénzadományokat rászoruló magyar családoknak, akik szülőfalujában, a kárpátaljai Mezőváriban élnek rendkívül nehéz körülmények között.
Két különleges tárgyat bocsátott online árverésre: a Vigyél Haza! kutyamentő alapítvány naptárárát, amelyet a Vígszínház művészei dedikáltak, valamint A Pál utcai fiúk című előadás premierjére készült, egyedi, kereskedelmi forgalomba nem került pólót, amelyen a produkció szereplői helyezték el aláírásukat. A két relikviára összesen 300 ezer forint gyűlt össze, de ezen kívül további összegek is befolytak az Ökumenikus Segélyszervezet számlájára Józan László jótékonysági felhívására, összesen valamivel több mint 420 ezer forint. Eszenyi Enikő, a Vígszínház igazgatója 2-2 tiszteletjegyet is felajánlott a Távoli dal című előadásra azoknak, akik a legnagyobb felajánlást tették a licit során.
Józan László és az Ökumenikus Segélyszervezet munkatársai március 24-én személyesen adták át az adományokat kilenc rászoruló családnak, valamint a Mezővári Református Egyházközség Beteggondozó Szolgálatának. Több hónapra elég élelmiszer jutott például a 93 éves Erzsi néninek, a falu egyik legidősebb asszonyának, vagy a négygyermekes Farkas-családnak, akik a száraz élelmiszeren kívül íróasztalt, gyerekszéket és mosógépet is kaptak.
Miért érzed feladatodnak, hogy segíts a rászorulókon?
Fontosnak tartom, hogy az ember jó ügy érdekében használja fel az ismertségét. Lehet, hogy elcsépelten hangzik, de adni tényleg jó! Elindítottam egy kezdeményezést a Facebookon, amelyhez nagy örömömre sokan csatlakoztak, és sikerült összegyűjtenünk több mint 420 ezer forintot, amivel egyedül élő, idős embereket és nagycsaládokat támogathattunk a kárpátaljai Mezőváriban, a szülőfalumban, ahol az ukrajnai háborús helyzet miatt még a legapróbb segítségnek is nagy jelentősége van.
Mit látsz az otthoniak szemében?
Elkeseredettséget. Évente több alkalommal hazalátogatok, és ilyenkor azt tapasztalom, hogy sok család számára egyre nehezebb a megélhetés, napról napra élnek és a legalapvetőbb szükségleteik biztosítása is gondot okoz nekik. Aki nem ott él, el sem tudja képzelni, milyen küszködés számukra a túlélés. Kárpátalján megállt az idő.
Mit hoztál magaddal otthonról?
Emberséget és tiszteletet. Egy kis faluban mindenki ismeri a másikat, odafigyelünk egymásra, tudjuk, kinek milyen problémája van.
A tárgyi adományok mellett legalább annyira fontos az a figyelem és törődés, amivel a segítségre szoruló emberek felé fordulunk.
A másik dolog, amit otthon megtanultam, a munka szeretete. A munka nagy érték, amit leginkább azok tudnak megérteni, akiknek nincs lehetőségük dolgozni, ahogy az Kárpátalján sajnos nagyon gyakori. Ha az embernek van munkája, azt becsülje meg és szeresse.
Korábban is gyűjtöttél már adományokat a mezővári családoknak. Hogy tapasztalod, szívesen segítenek az emberek?
Úgy látom, a maga lehetőségeihez mérten sokan igyekeznek segíteni, még ha ez csak egy-két ezer forintot jelent is. Jó érzés, hogy ennyi embert megszólított a kezdeményezés, voltak, akik a liciten kívül is felajánlottak pénzösszegeket. Annak is nagyon örülök, hogy az akció révén sikerült kapcsolatot teremteni a mezővári beteggondozók és az Ökumenikus Segélyszervezet között, így a jövőben még hatékonyabban tudják segíteni az ott élőket.
Hogyan fogadták a helyiek a segítséget?
Megindítóak voltak a találkozások, volt olyan néni, aki elsírta magát örömében. Én is nehezen tudtam visszatartani a könnyeimet, tartottam magam, de belül vele sírtam. Kilenc rászoruló családnak adtunk át száraz élelmiszerből és higiéniai-csomagból álló adományokat, amelyek egy-egy háztartás több hónapra elegendő szükségletét elégítik ki.
Az egyik idős, ágyhoz kötött nénitől tanultam gyerekkoromban főzni, a mostani találkozásnál pedig jó érzéssel emlegettük fel újra ennek emlékét.
Az egyik nagycsalád számára komolyabb adományt is tudtatok biztosítani.
Ők kapták az egyik legnagyobb csomagot: mosógépet, íróasztalt és széket a nagyobb gyerekek számára, a kisebbek pedig játékokat. Az Ökumenikus Segélyszervezet érdeklődte meg előzetesen, mire lenne szüksége a családnak, ezért valóban a leghasznosabb adományokat tudtuk beszerezni.
A falu egyik legidősebb lakójához is eljutottál. Kaptál tőle valamilyen jó tanácsot?
Erzsike néni 93 éves, de szellemileg még mindig nagyon friss és hála Istennek fizikálisan is jól van. Lehetőségem volt megkérdezni tőle, mit üzen a fiataloknak, amire azt válaszolta, hogy szeressék a munkát, és ne igyanak alkoholt. Ő is mindig keményen dolgozott, számára ez jelenti a hosszú élet titkát.
hírlevél
