Budapesten született 1988-ban. Színházi dramaturg szakon végzett, majd 2011-től három éven át dolgozott az Artusban, Goda Gábor társulatában mint alkotó és előadó. Nagy hatással voltak rá ottani kollégái és egyik egykori színművészetis osztályfőnöke, Kárpáti Péter színházcsinálói szemlélete. 2013-ban Rácz Anikó producerrel megalakította kortárs színházi produkciós műhelyét, a STEREO Aktot. „A független lét nekem mindig evidencia volt. Fontos számomra az ezzel járó szabadság és felelősség is.”
Legtöbbször nem drámák, hanem talált témák, egyedi koncepciók mentén kezd dolgozni olyan alkotótársakkal, akikkel egy-egy munka kapcsán találják meg egymást, és akikből sokszor vissza-visszatérő munkapartnerek lesznek. Ezek a találkozások jelentik neki a legnagyobb iskolát. „Számomra a képek, a hang, a helyszín, a mozgás, a szöveg és a néző pozíciója, jelenléte együttesen alakítja ki azt az eseményt, amit előadásnak hívunk. Sokszor hagyatkozom nézői részvételre, a nézők által vitt »szerepekre«, a velük folytatott párbeszédre. Előadásaim felét nem színházteremben, hanem valamilyen »talált helyszínen« mutattuk be, ha az adott téma vagy ötlet ezt kívánta.”
Úgy gondolja, a nemzetköziség függetlenként szükség, ugyanakkor művészileg nagyon inspiráló: a közönség és az alkotótársak egymásra hangoltsága, az azonos érdeklődés nem lehet földrajzi kérdés. Koprodukciók révén volt lehetősége Dániában, Spanyolországban dolgozni, s legközelebb az Egyesült Államokba utazik majd.
Idei bemutatóit társadalmi kérdéseknek, közösségi ügyeknek szenteli: a Mentőcsónak Egységgel közös színházi társasjátékot készítenek a hajléktalanságról, aztán egy politikai science fiction következik a propagandáról, tavasszal egy dokumentumfilmet forgat négy Baranya megyei falucska lakóival, végül pedig Baltimore-ban csinál egy helyszínspecifikus előadást a színes bőrű lakosság szegregációjáról.
hírlevél
