Ljubimov - aki a felesége (Koncz Katalin - Katalina Ljubimova) révén magyar állampolgár is, s Budapest díszpolgára - azt követően nyilatkozott így, hogy színháza csehországi turnéról tért vissza az orosz fővárosba. Csehországban - Prágában és Hradec Královéban - Bertolt Brecht: A szecsuáni jólélek című darabját mutatta be a társulat, s a vendégszereplés során kirobbant botrány késztette Ljubimovot távozása bejelentésére. A színészek megtagadták a próbákat, pénzt követeltek - mondta el az orosz hírügynökségnek Koncz Katalin.
Ljubimov felesége arról számolt be, hogy az előadás előtt kiírt próbán - amelyen a cseh színházi főiskolák diákjai és professzorai, valamint a sajtó képviselői is megjelentek - a színészek közölték, hogy nem lesz próba, sem előadás, amíg nem kapják meg a pénzüket. Hogy ne legyen még nagyobb botrány a csehek előtt, ne maradjanak szégyenben egy idegen országban, a rendező odaadta nekik a pénzt. Majd megtartotta ezt a "véres" főpróbát, de annak végeztével Jurij Ljubimov azt mondta, hogy ez volt az utolsó próbája, s többet nem hajlandó velük dolgozni - mondta a RIA Novosztyinak a neves rendező felesége. Koncz Katalin beszámolója szerint a darabot végigjátszották, és az sikert aratott.
Jurij Ljubimov is úgy nyilatkozott a RIA Novosztyinak, hogy többet nem akar ezzel a társulattal együtt dolgozni: "Ez volt az utolsó csepp a pohárban", és hozzátette: "Még egyszer megerősítem végleges döntésemet - otthagyom a színházat. Nem szándékozom többet e kollektívával együtt dolgozni. Vezesse őket a szakszervezet, nekem elég volt ebből a csúfságból, megalázásokból, a munkakedv hiányából, csak a pénz besöpréséből. Ilyen szégyennel végződött a Tagankának ez a vendégszereplése, s történt ez külföldön, a felháborodott csehek előtt, akik azt mondták, hogy ha nem a saját szemükkel látják, akkor sohasem hiszik el, hogy a Taganka színészei így viselkedhetnek." Ljubimov hozzáfűzte: mindez kétségtelenül az ország, az orosz színház tekintélyvesztése, de "a jelek szerint a társulat köp erre".
A színházat 1964-ben alapította Jurij Ljubimov, aki a Vahtangov Színházban tanultakat vitte tovább - 1947-től rendezett ott -, ugyanakkor a brechti epikus színház gyakorlatát is vizsgálta. Első előadása a Scsukin színiakadémán végzett osztállyal létrehozott A szecsuáni jólélek volt, és ezek a fiatalok lettek társulatának első tagjai, köztük Vlagyimir Viszockij, a repertoár összeállításában pedig Nyikolaj Erdman is komoly szerepet játszott. A szovjet hatóságok nem nézték jó szemmel a kísérletezéseket, Ljubimovot művészileg ellehetetlenítették, állampolgárságától megfosztották. A rendező 1984-ben hagyta el az országot, ekkor Anatolij Efroszra bízták a Tagankát, akivel a színészek nem voltak hajlandók dolgozni. Három évvel később a szintén rendszerhű Nyikolaj Gubenko lett az igazgató. A rendszerváltás után Ljubimov, aki orosz, magyar és izraeli állampolgár, valamint Budapest díszpolgára, visszatért a Tagankába.
Néhány hónappal ezelőtt felmerült már, hogy a rendező otthagyja a színházat. Az akkor feltételezés onnan eredt, hogy a 93 éves Ljubimov a Színházkedvelők Csillaga elnevezésű díj átadásán a szokásos köszönőbeszéd helyett arról panaszkodott, a mai Oroszországban egy repertoárszínház nem tud működni, hatalmas bürokráciával kell megküzdenie, és a színészek a rossz fizetések miatt fegyelmezetlenek, előnyben részesítik a mellékes kereseti lehetőségeket. Ljubimov bejelentette: ilyen körülmények között kész megválni főrendezői beosztásától. Ljubimov akkor úgy nyilatkozott, az a baj, hogy nem akarnak vele a színészek és bürokrata városvezetők együttműködni, és ő sem akar együttműködni. Előbb szóban, majd miután hiába próbálták lebeszélni, írásban is. Abban maradtak azonban, hogy mindent befejez, amin dolgozik, és elmegy a színházzal az Ukrajnában, Olaszországban, Dél-Koreában és Csehországban tervezett vendégfellépésekre.
hírlevél
