Színház

Kaddis: Nem! (Igen!)

2013.06.21. 06:58
Ajánlom
Már jóval a Kaddis előtt felmerült bennem a kérdés, vajon Kertész Imre művei alkalmasak-e a színpadra állításra, megtérülhet-e az előadásba fektetett energia, átadható-e az ő szikár, képektől és díszektől megfosztott nyelvi világa színházi körülmények között. A Jurányi és az Orlai Produkciós Iroda közös vendégjátéka minderre határozott választ adott. KRITIKA

Legutóbb például Hídvégi Miklós a Nemzeti Színházra decemberben beadott pályázata vetette fel egy esetleges Sorstalanság-bemutató lehetőségét. Hogy e szándék mögött a jóhiszemű naivitás állt-e, amely a bírálóbizottság munkásságának tükrében valóban elképzelhetőnek tartotta, hogy a (hivatalos tantervből immár szanált) Nobel-díjas regény az elkövetkező Nemzeti színpadára kerüljön, vagy esetleg puszta meggondolatlanságról (ne adj' Isten: otrombaságról) volt-e szó, azt mindenki döntse el magában. Az mindenesetre biztos, hogy a magyar filmipar összeomlása előtti utolsó pillanatok egyikében Koltai Lajos adaptációja olyan gyorsan és hangtalanul szenvedett ki, hogy az jó időre elvehette minden adaptálni szándékozó kedvét Kertésztől. (Tompa Gábor és Visky András a Kaddis alapján színpadra állított, Hosszú péntek című darabjáról objektív okokból kifolyólag nem nyilatkozhatok, a nemrég New Yorkban bemutatott Sorstalanságról szintúgy nem.)

Barbara Lanciers és Jake Goodman ugyanakkor Kertész életművén belül megtalálta azt a darabot, amelyik - a jelek szerint - leginkább képes engedelmeskedni a színpad íratlan törvényeinek. Az 1990-ben kiadott Kaddis, a meg nem született gyermekért című regény végeredményben egyetlen, az egész szövegen átívelő belső monológból épül fel, hosszú, összetettségében az élőbeszédhez közelítő mondatszerkezetekkel. A regényben a holokausztot megélt elbeszélő fokozatosan tárulkozik fel, mind közelebb és közelebb engedve az olvasót egykori traumatikus felismeréséhez és annak magyarázatához: képtelenség gyermeket vállalni abban a világban, ahol a holokauszt megtörténhetett.  

A kaddis műfaját tekintve párbeszédes imádság, amely a gyászszertartásokkal is szorosan összefonódott, lényege, hogy nyilvánosság előtt, legalább tíz fő jelenlétében kell elhangoznia. Barbara Lanciers rendezésének ez a közösségi élmény adja a kulcsát: a nézőket igyekezett a lehető legközelebb ültetni a játéktérhez, sőt, egy részük félkörben közvetlenül a színpadon foglalt helyet. Jake Goodman, az előadás egyetlen szereplője pedig a létrejött intim helyzetet kihasználva játszott, folyamatosan nekünk szegezte oda többnyire megválaszolhatatlan kérdéseit, szemkontaktust keresett, mintha csak előadó lenne, aki a borzalomról referál. Tekintetét csupán egyetlen pillanatra kapta el a közönségről, és emelte mindannyiunk fölé: amikor a bizonyos soha meg nem született gyermekéhez címzett mondatai hangoztak el.

A szűkös színpad, amelyen a közel egy órára húzott monológ elhangzik a Jurányi fekete dobozán belül is zárt teret alkot. A minden irányból fekete fallal lehatárolt, egyedül a közönség irányába nyitott játéktér mintha csak egy zárt tárgyalást idézne, ahol a vádlott egyedüli menekülési útvonala az, ha megvallja bűneit. A lerongyolódott, szakadt öltönyös főszereplő bőröndjét és cipőjét (Pauer Gyula és Can Togay rakparti emlékműve juthat eszünkbe) félretéve, mezítláb játszik a sárral fellocsolt színpadon, beidézve a regény egyik szereplőjének mondatát, aki saját zsidóságát úgy éli meg, mintha naponta az iszapba nyomnák arcát. A színészt körbevevő tér és tárgyak ugyanakkor mindvégig használaton kívül maradnak, miközben egy részük a szöveghez konkrétan (bőrönd, mint a kizárólag albérletekben élő főszereplő elengedhetetlen kelléke) és elvontan (bőrönd, mint az otthontalanság, a soha le nem telepedés metaforája) egyaránt köthető.

Jake Goodman hűvös logikával, és jó adag cinizmussal alkotja meg Kertész elbeszélőjét. Energikus előadása, fiatalos alkata erős ellentétben áll a regénybeli főszereplővel, aki nem egyszerűen elhatározta magát, hogy nem vállal gyereket, hanem korából adódóan nem is tud változtatni egykori döntésén (szöveg szerint: a regény a nyolcvanas években játszódik, az elbeszélő pedig megjárta a haláltáborokat). A darab ezzel a rendezői döntéssel, a tér és az idő viszonyának megbontásával sokszorosan aláhúzza, hogy amit látunk, az egy belső, nem reális világban játszódik.

Kertész regényének, és így az előadásnak is van egy visszatérő kijelentése: az, hogy Nem. Nem a megbélyegzésre, Nem a gyerekre, akinek úgy kellene zsidóként léteznie ebben a világban, hogy ők azt soha nem kérték, Nem a jövőre, amelyet az immár soha meg nem születő gyermek jelenthetett volna, Nem a feledésre, az évszázad botrányának felejtésére, Nem arra, hogy mindez még egyszer megtörténjen. És a számtalan Nem között, valahol az előadás végén mégiscsak felcsillan egy Igen: Igen, lehet Kertész szövegéből jó előadást csinálni.

Programkereső

Legolvasottabb

Zenés színház

„Istennek egy törvénye van: a szeretet”

A Hegedűs a háztetőn 1964-ben, a New York-i Broadwayn kezdte világraszóló karrierjét, 1966-ban mutatták be európai színpadon (Anatevka címen), 1971-ben film is készült belőle. Magyarországon 1973-ban, Vámos László emlékezetes rendezésével, Bessenyei Ferenc legendás főszereplésével debütált. Legújabb változatát július 31-én a Margitszigeti Szabadtéri Színházban, Bozsik Yvette rendezésében láthatja a közönség.
Tánc

Elhunyt Axt Lászlóné Ibolya artistaművész

71. életévében elhunyt Axt Lászlóné Ibolya világhírű artistaművész, akit a Fővárosi Nagycirkusz társulata fájó szívvel búcsúztat.
Klasszikus

Zenei utazás Mozarttól Josef Sukig

Álmodozó nyári éjjel címmel július 29-én szabadtéri koncertet az Anima Musicae Kamarazenekar, az Óbudai Társaskör kertjében. A műsorban elhangzanak Mendelssohn, Mozart, Hugo Wolf és Josef Suk művei is, valamint vendégművészként fellép Horgas Eszter és Polónyi Ágnes.
Zenés színház

Kazinczy Ferenc fiáról készít előadást a Madách Színház

Derzsi György és Meskó Zsolt darabja, a Kazinczy, a tizenötödik nyerte a III. Madách Musical Pályázatot, melyet a teátrum műsorra tűz a 2021/22-es évadban.
Zenés színház

Sztárgála és jótékonysági nap Patricia Petibonnal és Lawrence Brownlee-val az Opera Eiffel Műhelyházában

2021. augusztus 21-én 19:00 órától a kivételes francia koloratúrszoprán, Patricia Petibon és a legkeresettebb amerikai bel canto tenor, Lawrence Brownlee ad szabadtéri koncertet az Opera Eiffel Műhelyházának parkjában.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház hír

Öt nap alatt harminc műsor várta az érdeklődőket az első Déryné Fesztiválon

Július 18-án a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Kárpátok visszhangja című táncelőadásával ért véget a július 14-18. között zajló Déryné Fesztivál, amelyet először rendeztek meg Sátoraljaújhelyen és környékén.
Színház gyász

Elhunyt Mihályi Gábor irodalomtörténész, színikritikus

Életének 99. évében, július 22-én meghalt Mihályi Gábor irodalomtörténész, színikritikus, Aranytoll-díjas lapszerkesztő és közíró – adta hírül a hvg.hu a család közlése nyomán. A nevéhez fűződik a Magyar Lettre International és az Európai Kulturális Füzetek alapítása is.
Színház hír

Nagy Péter István a legígéretesebb pályakezdő 2021-ben

A Színházi Kritikusok Céhe tagjainak szavazatai alapján idén Nagy Péter István kapja a legígéretesebb pályakezdő kategória díját, a szeptember 12-én a Bethlen Téri Színházban megrendezésre kerülő díjátadón.
Színház hír

Álló tapssal ünnepelték Mundruczó Kornél rendezését Avignonban

A jubileumi, 75. Avignoni Színházi Fesztiválon volt az első külföldi élő bemutatkozása Wéber Kata Czastki Kobiety című darabjának Mundruczó Kornél rendezésében
Színház ajánló

Erdélyi hét a Gyulai Várszínházban

Negyedik alkalommal rendezik meg augusztus 2-8. között Gyulán az Erdélyi Hét című színházi fesztivált.