Kakaó, bejgli, szovjet megszállás – a Száz karácsony Kecskeméten

Megkésve írok erről az előadásról, pedig a darab létezéséről évek óta tudok. Szabó Borbála Száz karácsony című darabját a Budapest 100. születésnapját ünneplő kulturális lendület hívta életre, a meghirdetett drámapályázatra írta a szerző 'hosszú ünnepi beszéd' műfajmeghatározással – még akkor, 2023-ban olvastam el. Emlékezetemben jó anyagként élt, igazán 'szabó boris' – hatványozottan, ugyanis saját családját írta bele, még a neveket sem változtatta meg, és komoly kutatómunkát végzett, hogy teljes képet adhasson felmenőiről. A történet Budapesten játszódik, de nem röghöz kötött, és látva Kovács Lehel kecskeméti rendezését, azt kell mondjam, ez a dráma aligha keveredhetett volna jobb helyre a Ruszt-stúdiónál.

Antóci Dorottya, Märcz Fruzsina és Pál Attila a Száz karácsonyban (Fotó/Forrás: Benkő Emese / Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház)

Ugyan a címhez igazodva a történet száz évet ölel föl – az 1923 szentestéjétől egészen 2023 karácsonyáig terjedő időintervallumban ismerjük meg a Koncz család történetét – nem érdemes kizárólag Magyarország-tablóként elképzelni. A történelem szinte csak apropó, fontosabb

– a mindennapi, emberi tényező ad utánozhatatlan ízt a Száz karácsonynak. A darabot Thornton Wilder 1931-es Hosszú karácsonyi ebéd című egyfelvonásosa ihlette, ennek cselekménye kilencven évet ölel föl, és gyorsított tempóban ábrázolja egy családi ház és lakóinak életét. Ugyanez történik Szabó Borbála művében, csakhogy a szerző egyrészt (a már említett) hozott anyagból dolgozott, másrészt a nem túl mozgalmas amerikai vidék helyett a magyar főváros intenzív miliője a háttér. Kovács Lehel és a dramaturg, Tóth Kata kitűnő érzékkel nyúlt az anyaghoz: miközben megható és azonosulható az előadás, tökéletesen hiányzik belőle a magyar történelmet feldolgozó művek unásig ismert pátosza. Helyette van viszont jó pár vicc, geg és egy nagyon magas minőségű zenei teljesítmény – utóbbiról később.

Trianon után járunk pár évvel, amikor Koncz Lajos, Koncz Ármin székelyudvarhelyi patikus fia, feleségével, Lenkével Budapestre költözik. Az apa épp tósztot mond első karácsony esti vacsorájuk fölött, amikor megszületik főhősünk, Klára. Ezentúl minden ünnep még jelesebb lesz a pesti lakásban, mert szenteste egyben születésnap is – Klára pedig száz évet él.

Fazakas Géza és Csapó Virág a Száz karácsonyban (Fotó/Forrás: Benkő Emese / Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház)

A Száz karácsony esetében igazi zsongásról beszélhetünk: a karakterek fölött egyik pillanatról a másikra telnek el az évtizedek, gyakran funkciót váltanak, valaki egyszer frontkatona, aztán csecsemő, illetve több nőszereplő megjárja a következő utat: megszületik, szül, meghal. Igazán „teljes élet” csak Klárinak (Märcz Fruzsina) jut. Sajátos főszerep, mert bár Märczé az egyetlen állandó, semmivel sem különlegesebb, mint a Koncz családba érkezők és onnan távozók, sőt egyfajta furcsa nullpontot, biztonságot képez a káoszban. A színésznő páratlan időérzékkel és tehetséggel a szemünk előtt megöregszik: eleven kölyökből érett nő, majd bölcs idős lesz.

mindenki másnak inkább a szélsőségek, a másodperces sikerek jutnak, de ezekből akad bőven. Üdítő a játék, de nem dráma nélküli, hiszen – ahogyan minden nagy családban – Konczéknál is akadnak problémák: alkoholizmus, erőszak, elfojtott vágyak, félbehagyott álmok, titkok, olyan tényezők, amelyek mellett szinte eltörpül, hogy kik irányítják épp az országot. A Koncz família jelenléte nem pusztán Pirityi Emese praktikus jelmezeivel megsegített alakváltó-show, hiszen – ahogyan minden családban – itt is vannak öröklődő vonások, újra fölbukkanó tulajdonságok. Így lesznek hasonlók Antóci Dorottya bájos, ám rátarti Györgyijei, így maradnak a Hajdú Melinda és Koltai-Nagy Balázs által játszott családtagok örök gyermekek és játékosok. Fazakas Géza alakjai a tiszteletreméltó családfenntartó pozícióját keresik Trianon korában és a kommunista éra alatt is, míg Csapó Virág Klotildja és négy generációval későbbi Dorcsija is a harmóniára törekvő vallásos nő szerepét tölti be. Visszatérő jegyeket más karakterek is hordoznak: Pál Attila az egyre hitványabb virágcsokrokkal megjelenő örök gavallért adja, Ferencz Bálint figurái hiába küzdenek a szerelmeikért, a teljesség útjába a halál áll, Lakatos Máté pedig több generáció életében feltűnik mint B-verziós férjjelölt. És bár a színpadi kavalkád így is őrületes, rendes szerep jut Magyar Éva, Szegvári Júlia és Szabó Dorottya számára is: jobb sorsra érdemes nőket formálnak meg vagy családi fészekbe „piszkító” egyedeket, akiknek nem tudnak ellenállni a férfiak.

Lakatos Máté, Ferencz Bálint és Szegvári Júlia a Száz karácsonyban (Fotó/Forrás: Benkő Emese / Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház)

Bármennyire soknak tűnik, a Száz karácsony jól követhető, talán amiatt, mert ismerős. Például finoman körüllengi az a karácsonyi vonás, hogy ilyenkor mindig gyorstalpalót kapunk a rokonságból, és fordítva. Nem csupán Klári kitüntetett szerepe és fél-narrátori pozíciója teremt valami keretet, hanem az aktuális családfő mindig hasonló pohárköszöntői is.

még akkor is, ha a házastársak épp válni készülnek, a gyerekek külföldre mennek, Budapestet ostrom éri, vagy épp lezajlik az a mára már mémesült magyar televíziós epizód, amikor Antall József halálhíre a gyászos Chopin-szonáta kíséretében félbeszakította a Kacsameséket.

Az átmeneti, transzcendens és profán jegyeket egyaránt magán viselő térben (Molnár Anna) hosszú asztal mellett ajándékdobozokon ülnek a szereplők. Fél-illúzió a díszlet, akárcsak a családi mítoszok: egy részük tagadhatatlanul valóságos, mint a születés és a halál, másik részük minél személyesebb, annál bonyolultabb. Épp ez a két tényező – a születés és a halál – zajlik általában szertartásosan a Száz karácsony során: baloldalt, a fenyőfák sűrűjében tűnnek el a szereplők, és onnan is lépnek elő.

Märcz Fruzsina, Fazakas Géza és Hajdú Melinda a Száz karácsonyban (Fotó/Forrás: Benkő Emese / Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház)

Az ünnepi hangulat nem merül ki a sok fenyőben, ajándékban: a tipikus ételek (bejgli, töltött káposzta) mellett égősor, csillagszóró is kerül a térbe, csakhogy utóbbiak funkciót váltanak, egyik lehet akár daganatos betegség, a másik a háború sodrában tűnik föl. Kreatív tárgyhasználat jellemzi az előadást, külön kedvencem a terhességeket jelző póthas-párna, amely egyszer csak az időközben megbelesedő családfőre kerül.

Előttem már sokan és sokféleképpen megírták, miért jó ez az előadás, egy erényét viszont nem érte elég dicséret, ez pedig a már említett akusztikus réteg. Megjegyezném, hogy a témaadó Wilder-egyfelvonásos alapján 1960-ban Paul Hindemith operát komponált Das Lange Weihnachtsmahl címmel, és bár a kecskeméti produkció nem opera, zenei telítettsége vetekszik egy musicalével. Az előadás a Felkelék én jó reggel hajnalba kezdetű moldvai népénekkel, zsoltárdallammal indul, a dal tiszta és méltóságteljes világától nagy utat járunk be.

Hajdú Melinda, Lakatos Máté és Szabó Dorottya a Száz karácsonyban (Fotó/Forrás: Benkő Emese / Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház)

Krisztik Csaba felelt a zenei szerkesztésért, jó ívet talált ki: a folktól a filmslágereken át az Illésig van itt minden, de mindez nem működne ilyen profin, ha nem a kecskeméti társulat kezébe került volna az ügy. Több hangszeren játszanak, csodálatosan énekelnek, és nagyon jól hallanak: a különböző hangadások, akár a köhögések, a beszédtónus is gyakran illeszkedik a moldvai népének ritmusához vagy dallamához

De ugyanígy élmény lehet egy letűnt kor futballkommentátorának sercegő rádióhangja, vagy a 90-es évek izgága reklámzenéi, ismerős szólamai. A Száz karácsony esetében a megszokott zenei betétek helyett egyedi és magas szintű akusztikus réteg jön létre, ez olyan teljesítmény, amely mögött ott lehet több, változatos műfajú és világú zenés előadás – Kecskeméten ezekből nincs hiány. Egy szó, mint száz, a Száz karácsonyt jó látni, de akár behunyt szemmel is élvezhető.

Jelenet a Száz karácsonyból (Fotó/Forrás: Benkő Emese / Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház)

Nem szépelgő, hanem valóban szép előadás született. Értéke a szabálytalanságában és jóízű humorában rejlik, ahogyan például idétlen karácsonyi pulcsikkal, mégis az ünnep meghittségével ér véget. A Száz karácsonyra a fokozott nézői igény és a stúdiótér miatt igen nehéz jegyet szerzeni, nekem is sokáig tartott, mire elvergődtem rá, ellenben elkönyveltem magamban az évad egyik top élményének.

Fejléckép: Jelenet a Száz karácsonyból (fotó / forrás: Benkő Emese / Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház)