Színház

Kamondi Zoltán: "Nincsenek már fehér foltok"

2011.01.05. 04:00
Ajánlom
Világszerte hatalmas sikerrel játszott szerző a félig magyar származású, francia honos Yasmina Reza. A Vígszínház hazai ősbemutatóként tűzi műsorra Az öldöklés istene című párkapcsolati fekete komédiáját. Hamarosan film is készül a darabból Roman Polanski rendezésében. Kamondi Zoltán, a vígszínházi előadás rendezője a látszólagos semmiségekből kiinduló lelki és testi agressziók kortünetéről mesél.

- Mi vonzotta Yasmina Reza színpadi nyelvezetében?

- Elsősorban az, hogy nagyon modern és nagyon pontosan szól a mi világunkról, szellemesen, egyszerű eszközökkel. Az alaptörténet az, hogy két gyerek összeverekszik, majd a szülők kulturáltan, civilizáltan leülnek, hogy megbeszéljék a helyzetet. És ebből lesz egy téboly. A kulcs maga a cím. Azért adta a szerző Az öldöklés istene címet ennek a vígjátéknak, mert fel akarja hívni a figyelmet a mélyrétegére. És ez nem más, mint annak a teljesen irracionális agressziónak a jelenléte a társadalomban, a hétköznapi életünkben, a munkahelyünkön, a magánéletünkben és magunkban, ami a mai világ fájdalmasan emblematikus jelensége. A kompjúterizáltsággal, az őrületes információáradattal transzparenssé, digitalizálttá vált a világ. Nincsenek már fehér foltok a világűrben sem és a biológiai lényünkben is alig. Ugyanakkor az indulataink, a szenvedélyeink, a fájdalmaink, a szeretethiányunk géntérképét még nem sikerült megrajzolni. Ezért ezek az érzelmek egyre szűkebb területre vannak összeszorítva. És emiatt nagyon intenzív és agresszív, amikor felszínre törnek. Nem véletlen, hogy soha nem volt még ennyi családkiirtás, iskolai lövöldöző, ámokfutó, ilyen brutális kínzások, teljesen indokolatlan mészárlások. Évekig elfojtott erők törnek ki, még az elkövetők számára is a legváratlanabb pillanatokban.

- Már a Művészet című darabjában is, amit a Katona József Színházban mutattak be, a semmiségekből, a látszólagos kicsinységekből összeadódó harcokat, konfliktusokat feszegeti Reza a franciás képmutatás álarca mögött. Mennyire kellett átfordítani a művet a hazai viszonyokra?

- Nekünk olyan referenciapontokat kell a színpadra vinni, hogy a magyar néző otthon érezze magát. Bemutatva azt, hogy milyen egy mai ötven körüli, jól szituált ügyvéd és gazdasági szakértő házaspár. És milyen egy, pl. a cigánykérdésről szociológiai tanulmányokat író, egyébként félállásban egy könyvesboltban dolgozó szaniter viszonteladó házaspár. És hogyha ők találkoznak, akkor milyen belső konfliktusok, ízlésbeli ellentétek törnek felszínre. Egy csomó olyan része van a darabnak, ami a francia társadalom sajátosságai között él meg. De például Christopher Hampton, aki az angol szöveget készítette, ezt átfordította a brit viszonyokra. Amikor Amerikában játszották, átfordították az ottani viszonyokra, még a neveket is angolosították, amerikanizálták. Gondolom, minden társadalomban ugyanezek a problémák vannak, csak máshogy. Bognár Róbert fordításában mégis megtartjuk a francia kiejtést és a neveket, ez így alakult.

- Meddig mennek el a szereplők a lelki-fizikai öldöklésben?

- Lényegében megalázzák és lelkileg legyilkolják egymást. És egy végső nulla pontról gyakorlatilag újra helyreáll a tettetés és a színlelés, a túlélés örök forgatókönyve. Ez a fekete humora a darabnak. Nemcsak a házaspárok alázzák meg egymást durván, hanem a párokon belül is megtörténik ugyanez. Nem működő kapcsolatban élő, eléggé megkeseredett, nagyon komoly érzelmi és lelki hiányoktól szenvedő emberek történetéről van szó negyven és hatvan között. Egyikük sem rabja már semmilyen illúziónak.

- A szavaiból azt veszem ki, hogy bizonyos életkor felett bárki szembesülhet a történet által a benne élő öldöklés istenével, magyarul a ki nem élt agresszióival.

- Ez egy nagyon súlyos mai társadalmi probléma. Korábban bizonyos szelepek mindig bele voltak építve a társadalomba. A görögöknél a bacchanáliában volt három nap, amikor mindenki azt csinált, amit akart. A keresztény, katolikus világban tulajdonképpen a gyónás lényege, hogy igenis néha elengedheted magad, bűnözhetsz, lehetsz agresszív. Utána tudd, hogy az voltál, bánd meg, menj a paphoz, kapjál érte feloldozást, büntetést. Minden társadalom az emberben lévő természetes rosszat beépítette a működésébe. Ez sajnos a demokrácia világméretű győzelme, a kétpólusú világrend felbomlása óta szűnt meg. És az sem véletlen, hogy most szürreális módon jelenik meg: vallási fundamentalizmusban, öngyilkos merénylőkben, ámokfutókban vagy éppen a futballhuligánoknál, a globalizációellenes tüntetésekben, amiknek semmilyen ideológiai alapjuk, társadalmi követelésük nincsen, csak a kocsiborogatás, a kirakatbetörés, a rendőrökkel való harc.

- Ilyen értelemben nagyot kell szólnia idehaza is Az öldöklés istenének.

- Mi vagyunk az ötvennegyedik ország és száz valahányadik színház, ahol játsszák. Bécsben, Berlinben, a Broadway-n már ki tudja, hányadik éve fut. Vélhetően azért, mert valami nagyon aktuálisról, emberiről szól rendkívül szellemesen. Nyelvi poénok helyett végletes pontossággal felrajzolt helyzet- és jellemkomikumok sorozatából áll.

- Filmrendezőként jelent-e Önnek bármiféle redukciót a színpadi közegben való gondolkodás?

- A színház egyrészt redukál, másrészt imponálóan nagy ajtókat nyit éppen azáltal, hogy a redukált tér beindítja a néző fantáziáját. A filmben probléma, hogy mindent meg kell mutatni, le kell fényképezni. A színház, az irodalom képes arra, hogy a néző képzelőerejét bevonja a mű élvezésébe, újraalkotásába. A filmnél ez sokkal bonyolultabb.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Boros Misi: „Minden egyes hangra érdemes odafigyelni”

Nyaralásról, fociról, gyakorlásról kérdeztük Boros Misit, beszélgetésünk során a Bogányi Gergellyel közös Arénakoncert is szóba került.
Zenés színház

Kalocsai Zsuzsa: „A szívünk-lelkünk benne van”

Kalocsai Zsuzsa született díva, igazi primadonna, aki nem csak csodás hangjának, hanem belső eleganciájának, királynői megjelenésének köszönhetően érdemelte ki a Budapesti Operettszínház közönségének szeretetét.
Vizuál

Színekkel keltették új életre Pompeii-t és Herculaneum-ot

Nemcsak a színpompás panelek érdekesek, de a helyszínek is, ahol kiállították őket. Az igazgató szerint mindez remek módja a múlt a jelen összekapcsolásának.
Zenés színház

Peller Károly: „Többet készülünk rá, mint egy gálakoncertre”

Augusztus 3-án és 4-én a budai várban adnak gálakoncertet az Operettszínház művészei. Peller Károly a felkészülés folyamatáról mesélt.
Színház

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház interjú

Fenyő Iván: „Úgy éreztem, hogy megszűnt az összetartás”

Idén folytatódik a „legendás” Máté-Horvai osztály előadássorozata a Jurányi Házban, amely most Fenyő Iván életével foglalkozik. Őt kérdezte a Jurányi Latte a főiskolás emlékeiről, illetve arról, miért szállt ki az AlkalMáté Trupp-ból, és vajon játszik-e majd a róla szóló előadásban.
Színház lázár kati

Lázár Katinak ítélték a színikritikusok az idei életműdíjat

A Színházi Kritikusok Céhe nyolcadik alkalommal ismer el életműdíjjal a színházművészet bármely területén kiemelkedőt alkotó, 65 év feletti művészt.
Színház Radioaktív

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.
Színház interjú

Gyerekek tragédiája – valóságos túszdráma, színházi köntösben

2004-ben a beszláni I. számú iskolát terroristák rohanták le, ezernél is több embert ejtve túszul. A holland Carly Wijs Mi és Ők című kamaradarabja ezen elbeszélhetetlen napok emlékéről szól.
Színház hírek

Ők a Színikritikusok díja várományosai

A Színházi Kritikusok Céhe 39. alkalommal adja át az előző évad legkiemelkedőbb színházi teljesítményeinek járó elismerést szeptemberben.