A fajok eredete című előadást a 2009-ben alapított, idén 10 éves független színházi műhely, a Nézőművészeti Kft. jegyzi, amelynek ezzel együtt tizenhat produkciója fut olyan népszerű helyszíneken, mint a Centrál Színház, a Thália Színház, a Karinthy Színház vagy a B32, a fő bázisuk pedig a Szkéné Színház, ahol számos népszerű koprodukciós előadásuk látható, mint például az EztRád, a Kutyaharapás, a Don Quijote vagy a legújabb Háy-adaptáció, A lány, aki hozott lélekből dolgozott.

Kapcsolódó

Az élet ismétlődő körei Háy János új darabjában

Népmeséhez illő a cím: A lány, aki hozott lélekből dolgozott. A mese pedig a mintakövetésről, az életsztereotípiáktól való elszakadás lehetetlenségről szól. Példázat azokról a körökről, amelyek fogva tartanak, amelyekből nincs szabadulás.

A most jubiláló előadást több mint nyolc évvel ezelőtt, 2010. szeptember 10-én a Sirályban mutatta be a színházi csapat jól összeszokott párosa, Mucsi Zoltán és Scherer Péter a Pintér Béla és Társulatából ismert Thuróczy Szabolccsal kiegészülve, Tasnádi István író, illetve Dömötör Tamás rendező közreműködésével.

A kezdeti ötletelés kapcsán Scherer Péter a bemutató idején a Fideliónak elmondta: „Tasnádi István szeretett volna csinálni egy Darwin című, háromszereplős előadást, melyben az evolúciót dolgozzuk fel. Amikor elkezdtünk utána olvasni, találtunk egy döbbenetes, igaz hírt arról, ahogyan bizonyos helyeken keltetik a csirkéket. Filmeket vetítenek nekik plazmatévén, hogy ne mozogjanak, minél többet hízzanak és ne legyenek idegesek. Többféle dologgal kísérleteztek, és rájöttek, hogy a geometriai formák, az állandóan változó háromszögek, trapézok lekötik a figyelmüket. Nézik, esznek és nem mozognak. Ez lett az alapötlet, eköré épül az egész történet, ami tulajdonképpen a próbafolyamat alatt készül.”

A fajok eredete (Fotó/Forrás: Szkárossy Zsuzsa / Szkéné Színház)

Charles Darwin evolúciós elméletét persze csupán dobbantónak használja az előadás, az igazi fókusz a mindenkori – és ezzel együtt egyre égetőbb – társadalmi problémákra helyeződik. Thuróczy Szabolcs így fogalmazott: „Nagy vágyam volt olyan előadást csinálni, ami létező, élő színház, de kevés benne a beszéd, mégis lehet rajta nevetni, élvezni minden pillanatát.

A tudományos idézetek vegyülnek a jelenkor valóságával, a felegyenesedés egyet jelent a hajléktalan matracokból való kikecmergésével, a jövőt felforgató események mindennapi gesztusokhoz kapcsolódnak, miközben már nem azon kezdünk gondolkodni, hogy az evolúció során hogyan is emelkedhetett fel az ember, hanem hogy miként is mehetett össze ilyen észrevétlenül.

Mucsi Zoltán lapunknak elmondta, szélsőséges helyzeteket szerettek volna megmutatni, az emberi kétségbeesést. „Hogy amikor hazudunk magunknak, azt hogyan viselkedjük le, hogyan nézünk vele szembe.”

A fajok eredete a vergődő, feltörekvő embert mutatja meg a maga kisszerűségében, a társulattól megszokott sajátos humorral.

Fejléckép: Mucsi Zoltán az előadásban (fotó: Szkárossy Zsuzsa / Nézőművészeti Kft.)