A tájékozott nézők valószínűleg tudják, hogy minden produkciónak van kellékese, és hogy pontosan mit csinál. Mesélsz róla, hol ér véget a díszlet és kezdődik a kellék?
A kellékesek feladata, hogy egy próbafolyamat során beszerezzék, elkészítsék a kellékeket, és az előadásokon biztosítsák, hogy minden eszköz a rendelkezésre álljon ahhoz, hogy a színészek zavartalanul nyújthassanak élményt a nézőknek. Kellékesként az első rendelkező próbáktól kezdve segítjük munkánkkal a színészeket, lessük a rendezők igényeit, az elhangzó kellékeket igyekszünk minél gyorsabban biztosítani számukra, hogy a lehető leghamarabb komfortosan tudják használni, legyen szó akár egy borosüvegről, akár egy életnagyságú báburól. Ezáltal igazán a munkafolyamat szerves részeivé, az alkotócsapat tagjaivá válunk.
Amikor a díszlet falai már állnak és a bútorok is elfoglalták helyüket, akkor jövünk mi, és tovább töltjük élettel a színpadot,
személyiséget adunk egy-egy szobának a képekkel, párnákkal, személyes tárgyakkal. De a színházi háttérszakmák határai összemosódnak; van, hogy kellékesként segítünk egy gyorsöltözésben, például a Macskafogóban, van, hogy a díszítők fitness labdákat dobálnak a hídból, a 9-től 5-ig című előadásunkban, szó szerint segítő kezet nyújtunk egymásnak. Ez egy nagy összjáték, és ha mindenki azt tartja szem előtt, hogy a lehető legtöbbet nyújtson munkájával, összeáll a gépezet, és forognak a kerekek.
Előd Álmos, Szucskó Noémi, Polyák Lilla (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház)
Egy készülő darabnál a kreativitás szab csak határt a kellékeknek? Hogyan áll össze: mit használtok?
Számos tényező határozza meg, milyen kellékeket kell megvásárolnunk, elkészítenünk egy készülő előadáshoz. A szövegkönyvben előforduló kellékek, a rendezők elképzelései, a díszlet- és jelmeztervezők kreativitása, a színészek igényei, a megvalósíthatóság mind-mind alakítják a munkánkat. Van olyan rendező, aki nagyon konkrét elképzeléssel érkezik a kellékeket illetően, van, aki szabad kezet ad, és akkor elengedhetjük a fantáziánkat, ezért nagyon fontos, hogy alkalmazkodni tudjunk minden helyzethez. Sokszor a színészek játék hevében születő ötletei állítanak kihívások elé minket, kellékeseket.
Mivel abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy gyakran én is színpadra állok, mint szereplő, így talán könnyebben megtalálom a megoldáshoz vezető utat egy-egy elképzelés realizálása során.
Szucskó Noémi (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház)
Sokan ámulva nézik a hidegtálakat, ételeket a színpadon, aminek jó része nem igazi. Hogyan készültek például a Naplemente előtt vacsorájához az ételek vagy az Amadeus süti-költeményei?
Most már, hogy a hetedik évadomat kezdem a színházban, mondhatom, hogy évek kísérletezése van a mögött, hogy süti-költeményeket tudjunk készíteni, de mindent, amit tudunk most, azt az előző tárvezetőnknek, Szalontai Gabriella profizmusának és tanító szavainak köszönhetjük. A Naplemente előtt vacsorájának hidegtáljai még az ő irányításával készültek, szem előtt tartva, hogy milyen korban vagyunk, milyen eseményen, milyen miliőben. Az Amadeushoz készülő sütemények létrehozását azért élveztem nagyon, mert szabad kezet kaptunk, csupán annyi volt az instrukció, hogy szép, díszes, habos-babos süteményeket szeretnének látni, így egy kicsit cukrászokká is válhattunk, kivéve, hogy tejszínhab helyett fugaragasztó, képviselőfánk helyett purhab díszeleg a tányérokon, de több titkot nem árulok el. (Mosolyog.) Előfordul, hogy elveszünk a részletekben, és a negyedik sorból már nem is látszik, amivel hosszú perceket töltöttünk el, de úgy gondolom, a precizitás nagyon fontos a szakmánkban, és
az egészet nézve ezek az apróságok tesznek teljessé egy-egy előadást.
És az ehető/fogyó kellékek? Hogy alakul ki, mit használtok?
Természetesen, amit az előadás megkövetel, ha húslevesről beszélnek, instant levest főzünk, ha fasírtról van szó, fasírtot sütünk. Az izgalmas rész ott kezdődik, amikor epret kell varázsolni decemberben, vagy bon-bont helyettesíteni valamivel, hogy az éppen beszélő színész szája ne tapadjon össze, mint a már említett Amadeusban. Ilyenkor mindig kéznél van a jól bevált Jolly Jokerünk, az alma és egy kis ételfesték!
Horváth Ádám, Szucskó Noémi (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház)
Van, hogy egy színész kéri: mást enne/inna színpadon?
Természetesen, van ilyen, ez legtöbbször akkor fordul elő, ha valamilyen ételérzékenység áll fenn. A Vesztegzár a Grand Hotelben előadásunkban laktózmentes tejet kell vásárolnunk, mert a csapat fele laktóz érzékeny, de cukorbetegséggel is találkoztunk már, erre nagyon oda kell figyelnünk.
És olyan is előfordult már, hogy egy poén miatt fordultak hozzánk kéréssel, és erre is vevők vagyunk.
Mi a helyzet a törékeny tárgyakkal? Hogy nem vágják meg a színészek kezét?
Nagyon kell figyelnünk ezekre a kellékekre, hiszen a játék hevében még életlen tárggyal is történhet baleset, ezért minden éles tárgyat letompítunk, leragasztunk vagy megpróbálunk helyettesíteni műanyagból, gumiból készült eszközökkel. De a színészeink is ügyesek, szerencsére nagy baj még sosem történt.
A József Attila Színház közönsége ismeri az arcodat, hisz magad is gyakran állsz színpadon. Ők inkább a „másik énedet” nem ismerik. Hogyan alakult a színpad szeretete?
Ezen a szüleim is mindig nagyon csodálkoznak, ők ugyanis nem igazán színházkedvelők, felmenőim között sincsenek színészek, színházi dolgozók. Egyszer csak jött egy gondolat, hogy színész szeretnék lenni, és a Gór Nagy Mária Színitanoda elvégzése után nem sokkal a színházhoz kerültem, mint kellékes. Annyira megbabonázott ez a világ, hogy mindenképpen színházi levegőt szerettem volna szívni, és akkor kellékesként volt lehetőségem ide kerülni, amit menet közben nagyon megszerettem. Idővel kaptam lehetőségeket a rivaldafényben is, amiért nagyon hálás vagyok. Az első színpadi megjelenésem az volt, hogy a háttérben, félhomályban keringőztem, most pedig a 9-től5-ig-ben már Margaret Pomerance-ként tűnök fel. Ezért inkább azt mondanám, hogy nem a színpad szeretete, hanem a színház szeretete a fontosabb, akármelyik területen is kell éppen teljesítenem, de egyiket sem adnám fel szívesen.
Szucskó Noémi (Fotó/Forrás: Kállai-Tóth Anett / József Attila Színház)
Hogyan osztod meg magad, ha játszol és kellékezel is egyszerre?
Tulajdonképpen, nem én osztom meg magam, hanem az előadás oszt meg engem. Természetesen, korábban kell érkeznem a fodrászatba, a sminkbe, ha játszom is, mert még utána be kell kellékeznem. Az előadás alatt pedig úgy képzelem el, hogy amikor kijövök a színpadról és átváltozok kellékessé a takarásban, az is a koreográfiám része. Figyelem, hogy melyik sort éneklik éppen a színpadon, amikor felmegyek pénzt szórni a hídba a Vesztegzár című előadásunkban, vagy éppen megterítek egy asztalt a Macskafogóban; sokszor még a mozdulatok is ugyanazok. Eddig valamilyen csodával határos módon nem ütközött még a két feladatköröm úgy, hogy ne tudjam valamelyiket ellátni. Ebben persze a kollégáim is sok segítséget nyújtanak, mint ahogy az interjú elején említettem, egy nagy csapatmunka a színházban az életünk.
Szucskó Noémit legközelebb november első hétvégéjén a Macskafogó blokkban és a Vesztegzár a Grand Hotelben nézői láthatják a József Attila Színház színpadán.
Támogatott tartalom.
hírlevél
