Színház

Kérdés, kérdés, kérdés

2014.09.27. 07:00
Ajánlom
Milyen lenne akár csak egyetlen napig kérdések nélkül élni? Sodródni megtorpanás, reflexió, elbizonytalanodás, döntésképtelenség nélkül. "Költői kérdés, hibapont", csapna le Rosencrantz. Vagy Guildenstern - még a név sem biztos, felcserélhető az is. KRITIKA

Tom Stoppardhoz képest Shakespeare egész kegyes volt a két udvaronchoz: igaz, nem túl felemelő, ha előre megírják az ember erőszakos halállal végződő szerepét egy Hamlet-féle nagykutya tragédiahős mellett, de legalább nem kell túl sokat gondolkozni, érezni, tépelődni - rá lehet hagyatkozni a drámai fősodorra. Stoppard azonban ezt is elveszi tőlük: a Rosencrantz és Guildenstern halottban a két peremfigura reflektorfénybe kerül, és sorsukkal mint saját döntésük következményével kell szembenézniük.

Szikszai Rémusz rendezése erre a szerzői-isteni önkényre helyezi a hangsúlyt, mely önkény persze többnyire nem annyira elvont, mint inkább személyes vagy intézményesült hatalmi ügy. A kontextus tehát részben társadalmi és konkrét, de az erre utaló kiszólások nem egyszerűsítik a szabadságra vonatkozó filozófiai kérdéseket az aktualizálás puszta ürügyévé.

A díszlet játszóterének kiúttalan-kikezdhetetlen szabályos hatszöge egyszerre börtön és mentsvár. Céltalan, tétnélküli homokozó életük irányítását kezükbe venni képtelen, felelősségük elől kitérő felnőttek, banális mellékszereplők számára; de megőrzött, kedves játéktere fantáziának, kíváncsiságnak, gyötrődésnek, a tragikus helyzetnek kijáró pátosz unalmát elűző humornak. Mert a két átlagalak egy helyben dagonyázó tehetetlensége, jobb híján unalma, semmire sem várakozása szórakoztató, és a főszerepüket kelletlenül kóstolgató Rosencrantz és Guildenstern nagyon is szerethetőek. Egymást kiegészítő becketti páros ők: Kaszás Gergő Guildensternje karcosabb, kicsinyesebb, rátartibb, Nagypál Gábor Rosencrantza lágyabb, gyermekibb, defenzívebb, de a hétköznapiságban, a hősi hiányában és önállótlanságukban osztozva elméleti felcserélhetőségük mindvégig megmarad.  

Megírt végzetük tükrében tehetetlenek, mintha velünk együtt ők is saját maguk közönsége volnának, ahogy azt a játszótérről váratlanul a nézők közé lépő Rosencrantz vidáman konstatálja is. Csakhogy bármennyire is lesik azt a pillanatot, amelyet haláluk előtt kétségbeesetten idéznének fel: mikor is volt, hogy azt mondhatták volna, nem. Stoppard darabjától eltérően Szikszainál nem Horatio monológjával, hanem ezzel a visszatekintéssel ér véget az előadás - és ennek fényében világossá válik, hogy mindez már csak játék volt, a megélhetetlen halál eljátszása, amiért Guildenstern nem tud megbocsátani a komédiásoknak: a determináció csak a soha nem adott végső pontból képzelhető el, a döntés pillanatában még létezik a szabadság. A jelentéktelen alkatrészek autonómiájának hiánya teszi a tragédia-gépezetet működőképessé, Rosencrantzot és Guildensternt a kulisszák mögött zajló párhuzamos dráma mellékszereplőiből annak főszereplőivé.

Mellettük Hamlet és a dán udvar tagjai meglehetősen groteszknek hatnak. Komolykodó-tragikus nyafogásukkal és Arany-féle shakespeare-i soraikkal nem lógnak ki kevésbé Stoppard drámájának Vass István fordította könnyed és szellemes nyelvezetéből, mint a vándortársulat bábjátékosan karikírozó némajátéka, amely ironikusan parafrazálja a hamleti tragédia előadáson belüli előadását. Király Attila Hamletje folyton egyensúlyoz, mászik, lóg, izmait fitogtatja és búsong, nem beszélve ironikus könyv-mániájáról: szó, szó, szó, és hullanak a vaskos művek mindenfelé. Ezekből a nyelvi humort aláfestő non-verbális gegekből talán sok is, nem hoznak újdonságot a szavakhoz képest, csupán a túlzásig erősítik azok hatását. Felesleges Polonius szemét kis híján kiverni egy könyvvel, Hamlet agresszióját éreztetik szavai. És a pénzérme helyett feldobott narancs kézhátra lapítása sem tud több lenni, mint burleszk-epizód egy minden látszat ellenére sem jelentőség nélküli játék gondolati tétjének akaratlan tompításaként. Más a helyzet a szünettel megszakított felvonásokat összekötő könyv-jelenettel, ahol a véletlenszerűen felcsapott kötetek mondatai egyszerre hatnak értelmetlen, és mégis értelmes egészként - szó, szó, szó, és az epizód szervesül.

A többszörös keretben zajló játék hoppmestere a Fodor Tamás alakította Színész, akinek halál-játszása maga az élet: önironikusan ripacskodó, egyszerre kiszolgáltatott és mindentudó figurája átfogja az előadás reflexiós szintjeit. Társulata rajzolja Rosencrantz és Guildenstern köré a shakespeare-i kavalkádot, amelynek úgy részese, hogy közben képes színésztársaival pantomim eljátszatni annak végkifejletét, míg társadalmi utalásaival és a színház melletti szenvedélyes kiállásával a darabból is kilépve kijelöli az előadás reflexív keretét is.

Utóbbi visszatérő vallomásos motívuma Szikszainak, akinek darabválasztásaiban (Képmutatók cselszövése, I. Erzsébet) időről időre felbukkan a „színház a színházban" figura a létfontosságú, veszélyeztetett játék toposzaként. Hazafelé tartunk, hazulról jövünk, mondja a vándortársulat örökké úton lévő Színésze. Végül is Rosencratnz és Guildenstern sem csinál egyebet, mint folyton a kettő között van. És ebből a szempontból a halál végpontja meglehetősen érdektelen, szerzői önkénnyel előírt tény csupán; fontossá az azt megelőző végtelen sok utolsó pillanat hétköznapi, hősietlen, tapogatózó és kétségbeesett kérdése válik: a pillanatoké, amikor dönthetünk.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

A zene olyan, mint a pszichoanalízis

Fejérvári Zoltán november 20-án, illetve a rá következő két estén a Budapesti Fesztiválzenekarral lép pódiumra a Müpában. A külföldön is sikeres zongoraművész beszélgetésünkben elmondta, hogy miért jó egyedül zenélni, miért jó kamarázni, és mi köze mind ennek a pszichoterápiához.
Klasszikus

Plácido Domingo fia végigfényképezte a Virtuózok koncertjét – íme a fotók!

„Istenem! Annyi érzelem van bennem a Virtuózokkal kapcsolatban!” – mondta a koncert után José Plácido Domingo, a világhírű tenor fia.
Zenés színház

Először csendült fel az Egyesült Államokban a Bánk bán

Tizenötezer néző volt kíváncsi a magyar kultúrát népszerűsítő, vasárnap zárult kéthetes rendezvénysorozat előadásaira New Yorkban.
Klasszikus

Átkelni az Urálon Berezovszkijjal

Egyszerre különleges, és első pillantásra kissé rendhagyó összeállítással készült Borisz Berezovszkij A Zongora című sorozatban rendezett idei koncertjére, melyet a Zeneakadémia Nagytermében adott november 9-én.
Klasszikus

Akit Kodály még személyesen instruált – Perényi Miklós

Azt vallja, egy zeneművet eljátszani csak a kezdet: elmélyedni, újrajátszani, folyton keresni, mint az aranyásó, ez a zenész feladata. Perényi Miklós Kult50-ben megjelent portréja.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház ajánló

Ha színház, ha mesejáték, ha családi program, akkor Noir Színház

Ebben az évadban újabb darabbal bővült a Noir Színház repertoárja, így most már négy klasszikus mesejáték közül választhatnak a Duna Palotába ellátogató nézők.
Színház ajánló

Ózon és csülök együttállása a szenvedély terített asztalán

Parti Nagy Lajos rendkívüli teljesítménynek tartja, ahogy Mészáros Máté estéről estére színpadra lép, és előadja, alakítja, végigéli az író által jegyzett Az étkezés ártalmasságáról című előadást.
Színház hír

Orvosai nem javasolják, hogy színpadra lépjen Törőcsik Mari

Nem javasolnák az orvosai, hogy a Galilei élete című előadásban színpadra lépjen Törőcsik Mari, aki jelenleg ismét kórházban fekszik.
Színház józsef attila színház

Az IRKA kedvenc Egressy verse

Egressy Zoltán és Chajnóczki Balázs voltak a József Attila Színház IRodalmi KÁvéházának vendégei. A beszélgetésen szóba került az a bizonyos Sóska, sültkrumpli, foci, gyereknevelés és természetesen a költészet is.
Színház meetoo

Kortalan Kortárs – A hatalom és az abúzus viszonya

A Kortalan Kortárs sorozat soron következő előadásában a zaklatás, az erőszak, az alá/fölé-rendeltség témáját járják körül november 14-én a Kálmán Imre Teátrumban.