Színház

Kérdés, kérdés, kérdés

2014.09.27. 07:00
Ajánlom
Milyen lenne akár csak egyetlen napig kérdések nélkül élni? Sodródni megtorpanás, reflexió, elbizonytalanodás, döntésképtelenség nélkül. "Költői kérdés, hibapont", csapna le Rosencrantz. Vagy Guildenstern - még a név sem biztos, felcserélhető az is. KRITIKA

Tom Stoppardhoz képest Shakespeare egész kegyes volt a két udvaronchoz: igaz, nem túl felemelő, ha előre megírják az ember erőszakos halállal végződő szerepét egy Hamlet-féle nagykutya tragédiahős mellett, de legalább nem kell túl sokat gondolkozni, érezni, tépelődni - rá lehet hagyatkozni a drámai fősodorra. Stoppard azonban ezt is elveszi tőlük: a Rosencrantz és Guildenstern halottban a két peremfigura reflektorfénybe kerül, és sorsukkal mint saját döntésük következményével kell szembenézniük.

Szikszai Rémusz rendezése erre a szerzői-isteni önkényre helyezi a hangsúlyt, mely önkény persze többnyire nem annyira elvont, mint inkább személyes vagy intézményesült hatalmi ügy. A kontextus tehát részben társadalmi és konkrét, de az erre utaló kiszólások nem egyszerűsítik a szabadságra vonatkozó filozófiai kérdéseket az aktualizálás puszta ürügyévé.

A díszlet játszóterének kiúttalan-kikezdhetetlen szabályos hatszöge egyszerre börtön és mentsvár. Céltalan, tétnélküli homokozó életük irányítását kezükbe venni képtelen, felelősségük elől kitérő felnőttek, banális mellékszereplők számára; de megőrzött, kedves játéktere fantáziának, kíváncsiságnak, gyötrődésnek, a tragikus helyzetnek kijáró pátosz unalmát elűző humornak. Mert a két átlagalak egy helyben dagonyázó tehetetlensége, jobb híján unalma, semmire sem várakozása szórakoztató, és a főszerepüket kelletlenül kóstolgató Rosencrantz és Guildenstern nagyon is szerethetőek. Egymást kiegészítő becketti páros ők: Kaszás Gergő Guildensternje karcosabb, kicsinyesebb, rátartibb, Nagypál Gábor Rosencrantza lágyabb, gyermekibb, defenzívebb, de a hétköznapiságban, a hősi hiányában és önállótlanságukban osztozva elméleti felcserélhetőségük mindvégig megmarad.  

Megírt végzetük tükrében tehetetlenek, mintha velünk együtt ők is saját maguk közönsége volnának, ahogy azt a játszótérről váratlanul a nézők közé lépő Rosencrantz vidáman konstatálja is. Csakhogy bármennyire is lesik azt a pillanatot, amelyet haláluk előtt kétségbeesetten idéznének fel: mikor is volt, hogy azt mondhatták volna, nem. Stoppard darabjától eltérően Szikszainál nem Horatio monológjával, hanem ezzel a visszatekintéssel ér véget az előadás - és ennek fényében világossá válik, hogy mindez már csak játék volt, a megélhetetlen halál eljátszása, amiért Guildenstern nem tud megbocsátani a komédiásoknak: a determináció csak a soha nem adott végső pontból képzelhető el, a döntés pillanatában még létezik a szabadság. A jelentéktelen alkatrészek autonómiájának hiánya teszi a tragédia-gépezetet működőképessé, Rosencrantzot és Guildensternt a kulisszák mögött zajló párhuzamos dráma mellékszereplőiből annak főszereplőivé.

Mellettük Hamlet és a dán udvar tagjai meglehetősen groteszknek hatnak. Komolykodó-tragikus nyafogásukkal és Arany-féle shakespeare-i soraikkal nem lógnak ki kevésbé Stoppard drámájának Vass István fordította könnyed és szellemes nyelvezetéből, mint a vándortársulat bábjátékosan karikírozó némajátéka, amely ironikusan parafrazálja a hamleti tragédia előadáson belüli előadását. Király Attila Hamletje folyton egyensúlyoz, mászik, lóg, izmait fitogtatja és búsong, nem beszélve ironikus könyv-mániájáról: szó, szó, szó, és hullanak a vaskos művek mindenfelé. Ezekből a nyelvi humort aláfestő non-verbális gegekből talán sok is, nem hoznak újdonságot a szavakhoz képest, csupán a túlzásig erősítik azok hatását. Felesleges Polonius szemét kis híján kiverni egy könyvvel, Hamlet agresszióját éreztetik szavai. És a pénzérme helyett feldobott narancs kézhátra lapítása sem tud több lenni, mint burleszk-epizód egy minden látszat ellenére sem jelentőség nélküli játék gondolati tétjének akaratlan tompításaként. Más a helyzet a szünettel megszakított felvonásokat összekötő könyv-jelenettel, ahol a véletlenszerűen felcsapott kötetek mondatai egyszerre hatnak értelmetlen, és mégis értelmes egészként - szó, szó, szó, és az epizód szervesül.

A többszörös keretben zajló játék hoppmestere a Fodor Tamás alakította Színész, akinek halál-játszása maga az élet: önironikusan ripacskodó, egyszerre kiszolgáltatott és mindentudó figurája átfogja az előadás reflexiós szintjeit. Társulata rajzolja Rosencrantz és Guildenstern köré a shakespeare-i kavalkádot, amelynek úgy részese, hogy közben képes színésztársaival pantomim eljátszatni annak végkifejletét, míg társadalmi utalásaival és a színház melletti szenvedélyes kiállásával a darabból is kilépve kijelöli az előadás reflexív keretét is.

Utóbbi visszatérő vallomásos motívuma Szikszainak, akinek darabválasztásaiban (Képmutatók cselszövése, I. Erzsébet) időről időre felbukkan a „színház a színházban" figura a létfontosságú, veszélyeztetett játék toposzaként. Hazafelé tartunk, hazulról jövünk, mondja a vándortársulat örökké úton lévő Színésze. Végül is Rosencratnz és Guildenstern sem csinál egyebet, mint folyton a kettő között van. És ebből a szempontból a halál végpontja meglehetősen érdektelen, szerzői önkénnyel előírt tény csupán; fontossá az azt megelőző végtelen sok utolsó pillanat hétköznapi, hősietlen, tapogatózó és kétségbeesett kérdése válik: a pillanatoké, amikor dönthetünk.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Hogyan érzi magát egy diák, ha elmegy a Zeneakadémiára?

Régi panasz, hogy a fiatalok nem járnak klasszikus zenei hangversenyre. A problémáról eddig mindenkit megkérdeztek már, csak épp a gyerekeket nem. Most ők mondják el, hogyan éltek meg egy koncertet.
Klasszikus

Tudod, mit énekel latinul a kórus a Mr. Bean-sorozat főcímében?

Az eredeti Mr. Bean-sorozat főcímében elhangzik egy latin nyelvű kórus, amelynek a szövegére senki sem figyelt. Pedig mély mondanivalót hordoz!
Zenés színház

Az Operett új vezetése bemutatta új évadát

A 2019/20-as évad legfontosabb bemutatója a Csárdáskirálynő lesz, de Mohács tragédiája is megjelenik egy új rockmusicalben.
Vizuál

Hosszú taps fogadta az Egy férfi és egy nő újabb folytatását Cannes-ban

Hatalmas sikerrel vetítette Claude Lelouch több mint fél évszázados Oscar-díjas filmjének újabb folytatását a Cannes-i filmfesztivál. Az Egy élet legszebb évei című film főszereplői ezúttal is Jean-Louis Trintignant és Anouk Aimée. 
Zenés színház

Bejelentették Royal Opera House 2019/20-as előadásait

Az élő közvetítésekből vagy ismétlésekből álló mozis évad a Pesti Vigadó Sinkovits Imre Kamaratermében dobogtatja meg a nézők szívét.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház tao

Több színház is tiltakozik az állami támogatások elosztása miatt, veszélyben az Átrium

A Katona, az Örkény és a Színházi Kritikusok Céhe is közleményt adott ki, amelyben leírják: mind a szakma, mind a közönség lehetőségei kárt szenved a pénzosztók döntése nyomán.
Színház ajánló

Például Te…

…lehetnél a szerelmem. A József Attila Színház Irodalmi Kávéházának idei, utolsó önálló estje Holczinger Szandra zenés szerelemkeresése volt egy részben.
Színház átrium

“Kasszasiker” az Átriumban!

Új bemutatóra készül az Átrium, a Kasszasiker című vígjátékát június 17-én mutatja be színház.
Színház jótékonyság

Színházjeggyel segíthetünk a nehéz sorsú gyerekeknek

Az Orlai Produkciós Iroda számára mindig is fontos volt a társadalmi felelősségvállalás. Színházjegy akciójukkal most a Pitypang Gyermekotthon lakóinak nyújtanak segítséget. A cél: a gyerekek balatoni nyaraltatása.
Színház POSZT 2019

„Nem kegyeket osztunk” – beszélgetés a POSZT-válogatásról

A Magyar Színházi Társaság és a Színház folyóirat beszélgetéssorozatán a POSZT versenyprogramja volt a téma. A két válogatóval, Gulyás Gáborral és Zalán Tiborral, valamint Turbuly Lillával, a Színházi Kritikusok Céhének elnökével Veiszer Alinda beszéltetett.