Színház

Kérdés, kérdés, kérdés

2014.09.27. 07:00
Ajánlom
Milyen lenne akár csak egyetlen napig kérdések nélkül élni? Sodródni megtorpanás, reflexió, elbizonytalanodás, döntésképtelenség nélkül. "Költői kérdés, hibapont", csapna le Rosencrantz. Vagy Guildenstern - még a név sem biztos, felcserélhető az is. KRITIKA

Tom Stoppardhoz képest Shakespeare egész kegyes volt a két udvaronchoz: igaz, nem túl felemelő, ha előre megírják az ember erőszakos halállal végződő szerepét egy Hamlet-féle nagykutya tragédiahős mellett, de legalább nem kell túl sokat gondolkozni, érezni, tépelődni - rá lehet hagyatkozni a drámai fősodorra. Stoppard azonban ezt is elveszi tőlük: a Rosencrantz és Guildenstern halottban a két peremfigura reflektorfénybe kerül, és sorsukkal mint saját döntésük következményével kell szembenézniük.

Szikszai Rémusz rendezése erre a szerzői-isteni önkényre helyezi a hangsúlyt, mely önkény persze többnyire nem annyira elvont, mint inkább személyes vagy intézményesült hatalmi ügy. A kontextus tehát részben társadalmi és konkrét, de az erre utaló kiszólások nem egyszerűsítik a szabadságra vonatkozó filozófiai kérdéseket az aktualizálás puszta ürügyévé.

A díszlet játszóterének kiúttalan-kikezdhetetlen szabályos hatszöge egyszerre börtön és mentsvár. Céltalan, tétnélküli homokozó életük irányítását kezükbe venni képtelen, felelősségük elől kitérő felnőttek, banális mellékszereplők számára; de megőrzött, kedves játéktere fantáziának, kíváncsiságnak, gyötrődésnek, a tragikus helyzetnek kijáró pátosz unalmát elűző humornak. Mert a két átlagalak egy helyben dagonyázó tehetetlensége, jobb híján unalma, semmire sem várakozása szórakoztató, és a főszerepüket kelletlenül kóstolgató Rosencrantz és Guildenstern nagyon is szerethetőek. Egymást kiegészítő becketti páros ők: Kaszás Gergő Guildensternje karcosabb, kicsinyesebb, rátartibb, Nagypál Gábor Rosencrantza lágyabb, gyermekibb, defenzívebb, de a hétköznapiságban, a hősi hiányában és önállótlanságukban osztozva elméleti felcserélhetőségük mindvégig megmarad.  

Megírt végzetük tükrében tehetetlenek, mintha velünk együtt ők is saját maguk közönsége volnának, ahogy azt a játszótérről váratlanul a nézők közé lépő Rosencrantz vidáman konstatálja is. Csakhogy bármennyire is lesik azt a pillanatot, amelyet haláluk előtt kétségbeesetten idéznének fel: mikor is volt, hogy azt mondhatták volna, nem. Stoppard darabjától eltérően Szikszainál nem Horatio monológjával, hanem ezzel a visszatekintéssel ér véget az előadás - és ennek fényében világossá válik, hogy mindez már csak játék volt, a megélhetetlen halál eljátszása, amiért Guildenstern nem tud megbocsátani a komédiásoknak: a determináció csak a soha nem adott végső pontból képzelhető el, a döntés pillanatában még létezik a szabadság. A jelentéktelen alkatrészek autonómiájának hiánya teszi a tragédia-gépezetet működőképessé, Rosencrantzot és Guildensternt a kulisszák mögött zajló párhuzamos dráma mellékszereplőiből annak főszereplőivé.

Mellettük Hamlet és a dán udvar tagjai meglehetősen groteszknek hatnak. Komolykodó-tragikus nyafogásukkal és Arany-féle shakespeare-i soraikkal nem lógnak ki kevésbé Stoppard drámájának Vass István fordította könnyed és szellemes nyelvezetéből, mint a vándortársulat bábjátékosan karikírozó némajátéka, amely ironikusan parafrazálja a hamleti tragédia előadáson belüli előadását. Király Attila Hamletje folyton egyensúlyoz, mászik, lóg, izmait fitogtatja és búsong, nem beszélve ironikus könyv-mániájáról: szó, szó, szó, és hullanak a vaskos művek mindenfelé. Ezekből a nyelvi humort aláfestő non-verbális gegekből talán sok is, nem hoznak újdonságot a szavakhoz képest, csupán a túlzásig erősítik azok hatását. Felesleges Polonius szemét kis híján kiverni egy könyvvel, Hamlet agresszióját éreztetik szavai. És a pénzérme helyett feldobott narancs kézhátra lapítása sem tud több lenni, mint burleszk-epizód egy minden látszat ellenére sem jelentőség nélküli játék gondolati tétjének akaratlan tompításaként. Más a helyzet a szünettel megszakított felvonásokat összekötő könyv-jelenettel, ahol a véletlenszerűen felcsapott kötetek mondatai egyszerre hatnak értelmetlen, és mégis értelmes egészként - szó, szó, szó, és az epizód szervesül.

A többszörös keretben zajló játék hoppmestere a Fodor Tamás alakította Színész, akinek halál-játszása maga az élet: önironikusan ripacskodó, egyszerre kiszolgáltatott és mindentudó figurája átfogja az előadás reflexiós szintjeit. Társulata rajzolja Rosencrantz és Guildenstern köré a shakespeare-i kavalkádot, amelynek úgy részese, hogy közben képes színésztársaival pantomim eljátszatni annak végkifejletét, míg társadalmi utalásaival és a színház melletti szenvedélyes kiállásával a darabból is kilépve kijelöli az előadás reflexív keretét is.

Utóbbi visszatérő vallomásos motívuma Szikszainak, akinek darabválasztásaiban (Képmutatók cselszövése, I. Erzsébet) időről időre felbukkan a „színház a színházban" figura a létfontosságú, veszélyeztetett játék toposzaként. Hazafelé tartunk, hazulról jövünk, mondja a vándortársulat örökké úton lévő Színésze. Végül is Rosencratnz és Guildenstern sem csinál egyebet, mint folyton a kettő között van. És ebből a szempontból a halál végpontja meglehetősen érdektelen, szerzői önkénnyel előírt tény csupán; fontossá az azt megelőző végtelen sok utolsó pillanat hétköznapi, hősietlen, tapogatózó és kétségbeesett kérdése válik: a pillanatoké, amikor dönthetünk.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Liliom mint intellektuális művész – ifj. Vidnyánszky Attila rendezése a Vígben

A Vígszínház hatalmas színpadát is szinte szétfeszítő, óriási díszletben mutatták be Molnár Ferenc emblematikus darabját, a Liliomot. A kisemberek szinte elvesznek a térben, de tragédiájuk elemi erővel tör át a rivaldán.
Jazz/World

Írók, akiknek szövegeiben ott lüktet a jazz

A jazz és az irodalom keveredéséből igazi varázsital jön létre, ha avatott kezek keverik. Olyan prózaírókat gyűjtöttünk össze, akik a jazz és az irodalom iránti szenvedélyüket igazi esszenciába oltották.
Klasszikus

Plácido Domingo koncertjén álló tapsot kaptak a Virtuózok

A legendás tenor Gertler Teóval, Abouzahra Amirával és Abouzahra Mariammal lépett fel Dániában. A kis virtuózok álló ovációt kaptak, és hatalmas motivációt az előttük álló feladatokhoz.
Zenés színház

Anna Nyetrebko lesz az idei Bécsi Operabál díszvendége

Anna Nyetrebko orosz-osztrák sztárszoprán és férje, Yusif Eyvazov azerbajdzsán tenor lesz az idei Bécsi Operabál díszvendége.
Plusz

Hogyan tűnik le a hedonista művész mítosza?

A művész alkoholista és drogfüggő típusa halványodni látszik, helyettük már aszkéta művészeket csodáljuk, akik naponta 10-12 órát is képesek dolgozni. Miért?

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház kritika

Liliom mint intellektuális művész – ifj. Vidnyánszky Attila rendezése a Vígben

A Vígszínház hatalmas színpadát is szinte szétfeszítő, óriási díszletben mutatták be Molnár Ferenc emblematikus darabját, a Liliomot. A kisemberek szinte elvesznek a térben, de tragédiájuk elemi erővel tör át a rivaldán.
Színház józsef attila színház

Így ünnepelték Láng József színművész 85. születésnapját

A József Attila Színház a Feketeszárú cseresznye január 10-i előadásán ünnepelte mindenki Dodi bácsiját.
Színház ajánló

Suttogók a FÉMben

A FÉM több lábon áll, hiszen a színház mellett a zene, a képzőművészet szinte ugyanolyan hangsúllyal szerepel a kulturális tér kihasználásában. Ám a legfontosabb, maga a színház is két részre tagolódik: egyrészt a FÉM saját, repertoár előadásaira, s az igencsak színes felhozatalt képviselő vendégelőadások produkcióira.
Színház ajánló

Isten férfi vagy nő? – Halhatatlan a FÉMben

Márton Andrással és Andai Katival a főszerepben mutatta be a FÉM Cziczó Attila Halhatatlan című drámáját. Lehet-e sírni az élettel? Lehet-e nevetni a halállal?
Színház hír

Meglepetéssel indítja az évet a Proton Színház

A színházzal nem rendelkező társulat a föld alá csábítja nézőit.