Hogyan közelítettél a szerepedhez?
A bibliai történet szerint Lót és családja elindulnak Szodomából, mert Isten úgy döntött, hogy elpusztítja a bűnös várost – ám az asszony a tiltás ellenére visszanéz. És sóbálvánnyá változik. A szerepem megértésében éppen az volt a fordulópont, akkor tudtam visszabontani az előzményeket, amikor eljutottunk erre a pontra. Szerintem a szerepem szempontjából ez a legérdekesebb a darabban, amikor eljön az a pillanat, amikor egyszer csak úgy dönt az ember, hogy nem akar továbbmenni.
Ez a pillanat fogott meg, mert azonosságra találtam benne. A darabban el is hangzik, hogy „az angyal mindenki életében eljön legalább egyszer, mintha egy patakba néznél, tisztán látod az életedet minden hibájával és butaságával” – vagyis amikor találkozunk az igazi énünkkel. Sok szempontból kerestem, hogy mi az a veszteségérzés, amit az elszakadáskor érzünk, hiszen egy olyan részét engedjük el ilyenkor az énünknek, amik és akik már nem vagyunk. Ebből a kulcsjelenetből indultam tehát ki, ebből próbálom összerakni a történetet, hiszen mindennek van előzménye – még ha egy kicsit krimiszerűen hangzik is.
Kerekes Éva a Lót – Szodomában kövérebb a fű c. előadásban (Fotó/Forrás: Horváth Judit / Örkény Színház)
Milyen a találkozás Kovalik Balázzsal?
Egyedi, ismerős. Olyan odaadással osztja meg a tudását, hogy minél többet tudok, annál kíváncsibbá tesz. Már most tudom, hogy találkozásunk, közös munkánk egyszer visszagondolva emlékezetes lesz.
Gálffi Lászlóval már sokat játszottatok együtt, hogyan épül újra és újra a kapcsolatotok?
Komoly múltunk van, amit nem szeretnék félretenni. A meglévő bizalom jó esetben csak elmélyül és megkönnyíti a munkát. Nem kell ismerkedési körökkel tölteni az időt. Az új történetek, az új szerepek mindig új optikában mutatják meg a másikat. Ráadásul mindannyian változunk, akár egy kapcsolat – nem áll meg az élet amiatt, hogy mi már ismerjük egymást.
Szerintem folyamatosan beljebb kerülünk azon a folyosón, ahol egyre több ajtó nyílik ki nekünk.
Milyen Térey János darabjával foglalkozni, milyen a szövege, a nyelvezete?
A szöveg maga nem idegen, nem távoli, inkább sima és egyszerű. Alakítható és lehetőséget ad arra, hogy tovább keresgéljünk rajta, mintha egy falevél erezetét követnénk, hogy merre indul és hova tart. Hiszen nem befejezett művet hagyott maga után a szerző, mi sem tekintettük teljes egészében annak, inkább egy alapnak, amin még lehet dolgozni.
A gondolatisága érdekel leginkább, a sokrétűsége.
Ahogy ez az idézet is rámutat: „Kapsz egy esélyt. Sokan kitérnek előle, úgy tesznek, mintha nem is látnák. Miért? Mert a szembesítés durva. Az angyalok kíméletlenek.”
jelenet a Lót – Szodomában kövérebb a fű c. előadásból (Fotó/Forrás: Horváth Judit / Örkény Színház)
Miért fontos számodra ez az idézet?
Minden szempontból érdekesnek tartom. Hogy mikor jön el az angyal. És mit okoz. Ki az, aki kitér előle, ki az, aki nem akar visszanézni, és ki az, aki meglátja. Minél több gondolatot tudunk elindítani a nézőben – pont és ítélkezés nélkül letéve az anyagot, mint egy lehetőséget –, annál dúsabb, annál emberibb lesz az előadás.
Mostanában mintha minden összeérne a pályádon, filmes és színházi sikerek érnek be egyszerre.
Jól esik ezt hallani… Úgy érzem, hogy van lendület, vannak lehetőségeim, és az nagyon jó, hogy végre nem az összerakós, elemzős életszakaszban vagyok, hanem haladok. Azt nem tudom, hogy ezt érkezésnek nevezhetem-e, de mindenképpen az utazás jó értelemben vett szakaszában vagyok. Ismerem az úti célom és közben jó helyeken megy keresztül a vonatom.
Anélkül, hogy tevőlegesen irányítanék, most magától vált a lámpa zöldre.
Kerekes Éva a József és testvérei c. előadásban (Fotó/Forrás: Horváth Judit / Örkény Színház)
Azért sok év munkája érik be, úgy tudom, hogy legalább százhúsz bemutatód volt eddig.
Kerekes Éva (Fotó/Forrás: Horváth Judit / Örkény Színház)
Már százhuszonhat! A radnótis korszakomban még fiatal voltam, az volt a kezdet, aztán a következő korszakomat a gyerekekkel töltöttem, nem kívántam reflektorfényt a gyerekszobába. Utána is voltak tartalmas, jó időszakok, de valóban, most pár évig erős belső változás zajlott bennem. Nyilván az életkorral is jött, nem olyan zökkenőmentes elfogadni azt, hogy ami magától nem okoz örömet, abban már nem is kell keresni. Bizonyos dolgokra már semmilyen szempontból nincs szükségem, de ezt nem veszteségként fogom fel, inkább megszabadulásnak. Erről szólt pár évem, és úgy alakult, hogy a szerepeimet is néha túlöltöztettem, néha meg fáztak egy kicsit. Közben most úgy érzem, hogy az életöröm egyre jobban dübörög bennem.
Ezt jól mutatja az a rólad készült fotó, amelyen egy hajón állsz, mint beteljesült gyerekkori álmod.
A szabadságvágyam töretlen! Azt hiszem, az pumpál és tart a levegőben.
Fejléckép: Kerekes Éva (Fotó: Horváth Judit, Örkény Színház)
hírlevél
