A közgyűjtemény kutatásai szerint az 1960 és 1967 között készült felvételeket a fővárosi Róbert Károly körúti kórház (a mai Nyírő Gyula Kórház) egykori főorvosa, Haitsch Emil őrizte meg. A szalagok később – a Latinovits Zoltán hangját megőrző felvételekhez hasonlóan – az 1967-ben elhunyt főorvos hagyatékába kerültek. Ezeket megnetofonszalagokat keresi most a szentesi Koszta József Múzeum.
A múzeum a tervek szerint digitalizálná a felvételeket és a tárlat mellett felhasználná azokat az Őze Lajosról készülő dokumentum-játékfilmben is.
Május 3-ig várják a felvételekkel kapcsolatos információkat az [email protected] címre.
A készülő emlékházról korábban a Fidelio.hu is beszámolt. A hely célja korszerű muzeológiai technikák segítségével bemutatni a szentesi születésű színész életútját, pályáját, a városhoz kötődő emlékeit és felidézni azt a hatást, amelyet Őze Lajos gyakorolt a közönségre. A tárlaton szereplő relikviái – melyek a család és a szentesiek mellett az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézetből érkeznek – közelebb hozhatják majd Őze Lajos alakját a látogatókhoz.
Kapcsolódó
„Azért ezt a kevertet még nem tudták elrontani” – Őze Lajosról fiai jelenlétében emlékeztek meg Szentesen
Kedvence volt Adytól Az ős Kaján. Sokszor elmondta. És bárhogyan adta is elő Őze Lajos, soha nem volt elégedett magával. De haláláig hordta a nyakában madzagra fűzve azt az átlyukasztott egyforintost, amelyet Latinovits Zoltántól kapott Az ős Kaján egyik „Őze-variációjáért”. Ezt a történetet is felidézte Őze Áron színművész Szentesen, ahol édesapjára emlékeztek, aki ma, április 27-én lenne 85 éves.
Őze Lajos, a 20. század egyik legnagyobb magyar színésze Szentesen született 1935. április 27-én nagyon szegény családban. Szülei válása után, tízévesen nevelőanyához került, aki verte, akkor kezdett el dadogni. A gyógyulást a nótázásnak köszönhette, a nagyapjától tanult dalok dúdolása felszabadította gátlásait - olyannyira, hogy verseket kezdett mondani. Bejutott a Színművészeti Főiskolára, ahol Gellért Endre vezette a főtanszakot. A diploma megszerzése után pályáját karakterszerepekkel a Miskolci Nemzeti Színházban kezdte, majd 1959-ben a Nemzeti Színház tagja lett, s haláláig hűséges maradt az ország első színházához.
Még zömmel mellékszerepeket játszott, amikor már nagy egyéniségként kezdték emlegetni.
Klasszikus és kortárs darabok vezető karakterfiguráit, a drámairodalom sok-sok ellentmondásos alakját formálta meg a Nemzetiben és a gyulai nyári játékokon, amelynek állandó színésze volt.
Őze Lajos és Varga Géza rendező (Fotó/Forrás: Szalay Zoltán / Fortepan)
Az 1960-as évek végére beérett, nagy művész lett. Tehetségének sokoldalúságát bizonyítja, hogy a Bánk bánban Tiborcot és Biberachot egyaránt játszotta. Különösen emlékezetesek a Shakespeare-művekben, továbbá a Csongor és Tündében, A szecsuáni jólélekben és az Éjjeli menedékhelyben nyújtott alakításai. Jelentősen hozzájárult a kortárs magyar írók - Illyés Gyula, Németh László, Illés Endre, Sánta Ferenc, Örkény István - műveinek színpadi sikeréhez.
Filmen már főiskolás korában szerepelt (Egy pikoló világos), ezt számos karakter- és főszerep követte. Kiemelkedőt alakított a magyar filmtörténet két korszakos alkotásában: Bacsó Péter 1969-es A tanú című szatírájában Virág elvtársat, majd 1976-ban Fábri Zoltán Az ötödik pecsétjében Gyuricza órást formálta meg. Már halálos betegen vállalta el Bacsó Péter Hány az óra, Vekker úr? című filmjének egyik szerepét, s a forgatási időszak alatt - 1984. október 21-én - halt meg tizenöt évig húzódó betegség után.
hírlevél
