Színház

„Két kis csiszolatlan gyémánt vagyunk”

2020.10.08. 16:50
Ajánlom
Október 12-én mutatják be Szabó K. István rendezésében Jon Fosse Én vagyok a szél című drámáját a TRIP Hajón. A közös munka nehézségeiről és örömeiről Fazakas Júliával és Szorcsik Krisztával beszélgettünk.

Már több éve készültök a közös munkára. Hogyan találtátok meg egymást és Jon Fosse drámáját?

Szorcsik Kriszta: Úgy indult a történetünk, hogy találkoztunk Julival, és nagyon hamar elkezdünk gondolkodni a közös munkán, ami valójában nem konkrét drámának indult, hanem az erdélyi és a vajdasági lírát szerettük volna összegyúrni. Nagyon termékenyek is voltunk a kezdeti időszakban, eljutottunk egészen a címig, ami Transzvidék lett volna, azonban ehhez nem sikerült rendezőt találunk. Juli gondolata volt, hogy keressük meg Szabó K. Istvánt, aki nyitott is volt az együttműködésre, bár egészen más formában. Azt mondta ugyanis, hogy tőle távolabb áll az a lírai vonal, amit mi felvetettünk, de szívesen dolgozna velünk egy konkrét darabon, ez lett Jon Fossétól az Én vagyok a szél. Ennek a produkciónak sem volt sima útja az olvasópróbáig, két éve igyekszünk neki helyet és persze anyagi forrást találni, de most úgy érzem, hogy a Szkénével, a Trip Hajóval és a Transzformáció Alapítvánnyal együttműködve mégiscsak jó csillagzat alatt tud megszületni.

Azonnal belementetek az „anyagcserébe”? Mennyire volt egyértelmű, hogy Fosse drámája is ugyanolyan közel kerülhet hozzátok, mint az általatok gyűjtött, kigondolt előadásterv?

Fazakas Júlia: Számomra az Én vagyok a szél rendkívül személyes: egy olyan barátnőmnek ajánljuk az előadást, aki már nincs közöttünk. Fosse szövegfolyama tulajdonképpen minden egyes pontján megfelel ennek a múltbéli barátságnak, de ezen az intimitáson túlmenően persze a szöveg természete is nagyon izgalmas volt számomra.

Ritka az, hogy egy ilyen ennyire nyelvre épülő produkción dolgozik a színész, és óriási feladat, hogy ezt a sűrű szövetet hogyan tudjuk kiegészíteni különböző előadói eszközökkel.

119989446_3446432508746756_3901954831398640622_o-164224.jpg

Szorcsik Kriszta és Fazakas Júlia az Én vagyok a szél c. előadás próbáján (Fotó/Forrás: Nagyváradi Kitti / Szkéné Színház)

SZK: Igen, szövegcentrikus az előadás, ráadásul ez a szöveg már önmagában rejtélyes és bonyolult. Már olvasni sem egyszerű – tanulni meg pláne nem –, hiszen Fosse nem használ központozást, nincs ebben a drámában egyetlen pont, vessző vagy felkiáltójel sem. Ez egyrészt óriási színészi szabadságot ad, hiszen úgy formálhatjuk a mondatokat, a gondolatokat, ahogyan az a mi személyes értelmezésünkhöz a legközelebb áll, másrészt

komoly kihívás is, hogy közben megőrizzük az anyag eredeti természetét.

FJ: Olyan ez, mint a zene. Mintha folyamatosan két hangszer lenne a színpadon. Nagy amplitúdókkal lehet mozogni, de pontosnak és biztosnak kell lennünk minden gondolatban, szóban, gesztusban. Rengeteg ismétlés tagolja a szöveget, én talán százszor is elmondom, hogy „igen”, de hogy ez a pici szócska hol hangzik el, és hogy, az egyáltalán nem mindegy. Izgalmas ez a kettősség: mindketten szeretünk improvizálni, és van, ahol ennek meg is van a szabadsága, máskor pedig minden egyes mozdulat és hang be van szabályozva. Magát a próbafolyamatot is úgy kezdtük, hogy szöveg nélkül improvizáltunk, István felvetett egy témát, amire mi rögtönöztünk, aztán legtöbbször ezekre került rá a szöveg, megkönnyítve így a munkát is, hiszen még sosem dolgoztunk együtt, most kezdtünk igazán ismerkedni egymással színpadon.

SZK: István remek érzékkel nyúlt Fosse világához. Először minket is ebbe a világba vezetett be azzal, hogy nem a konkrét szöveggel, hanem témákkal kezdtünk el foglalkozni. Keresgéltünk, kutattunk, és közösen végül eljutottunk egy jó kis állomáshelyre, és már közel vagyunk a végcélhoz is, úgyhogy abszolút bizakodó vagyok.

IMG_1590-164153.jpg

Szorcsik Kriszta (Fotó/Forrás: Szerda Zsófia / Szkéné Színház)

Már pusztán a két szereplő általánosító neve is igen beszédes: Egyik és Másik. Mennyiben hasonlítanak vagy éppen különböznek ezek az alakok?

SZK: Valójában olyan ez, mintha egy kettéhasított egészről beszélnénk.

FJ: Igen, de az Egyik mélyebben és drasztikusabban éli meg a mindennapjait, ami aztán el is vezet a tragédiáig. Nem látja a pozitív visszajelzést a világban, míg a Másik még a csúnyában is észreveszi a szépet – ezzel is próbálja felemelni az Egyiket. Olyan, mintha a negatív és a pozitív pólus kerülne kapcsolatba egymással, persze van néhány pillanat, amikor megtörténik a találkozás és eljutnak egyfajta közös nevezőre, sőt van, hogy az átfordulás is megtörténik, de mégiscsak párhuzamos létezésben vannak. Olyan mintha az ember vállán ott kuporogna az ördög és az angyal is. Az Egyik és a Másik. Mindkettőnek megvan a maga sorsa, ami elkerülhetetlen.

SZK: Talán számomra az a legérdekesebb, hogy milyen eszközökkel igyekeznek megtapadni ezen a világon, és hogy ez a megtapadás mennyire sikeres. Fontos folyamatot ábrázol ez a történet:

annak az elfogadását, hogy van, aki ki akar szállni az életből, és ehhez joga van.

Neked nincs mit tenned. És ha belegondolunk, elég gyakran van az ember életében olyan periódus, amikor nem is érti, hogy miért kellene itt maradnia. Miért érdemes? Mi vihet tovább? Ha hiányzik a válasz, ami valamiféle belső erőből táplálkozik, akkor eljuthatunk odáig, hogy nincs tovább. És ezt tulajdonképpen meg is lehet érteni.

20200928_131601_mr1601292410541-164126.jpg

Fazakas Júlia (Fotó/Forrás: Blahó László / Szkéné Színház)

Böjti Natália koreográfussal dolgoztok együtt. Hogyan tudja majd a mozgás tovább dúsítani, emelni a történet jelentését, tétjét?

SZK: Sok mozgás lesz az előadásban, sőt konkrét koreográfia is van benne. Magát a stílust nem is tudnám definiálni, de annyi bizonyos, hogy a testre ugyanolyan szükség van kifejezőeszközként, akárcsak a beszédre. Sőt sokszor még nagyobb szerephez is jut, mert valami olyat képes elmondani egy-egy mozdulat, ami több a puszta szónál.

FJ: És persze ne felejtsük el Cári Tibor zeneszerző zenéjét és dalait sem, amik szintén egy egészen új rétegét képezik az előadásnak. Külön életet él a nyelv, a koreográfia és a zene, de ez a három dramaturgiai szál jelentésben összeér és kiegészíti egymást, ettől is olyan izgalmas az egész.

SZK: Eleinte talán nem mindig értettünk bizonyos mozgásokat, nehéz volt a formához hozzápasszítani a tartalmat, de most már úgy gondolom, hogy az adott érzéseket, állapotokat nem is lehetne máshogy kifejezni. 

Fosse drámáiban általában mag a nyelv a cselekvés. Mit gondoltok, ez mennyiben ruház nagyobb értelmezési feladatot a nézőre?

FJ: Nem hiszem, hogy más nézői magatartást kívánna ez az előadás. Persze nem a Piroska és a farkast játsszuk, de

a történet minden mozzanata, gesztusa nagyon emberi, ezt igyekszik kifejezni a rendezés és a színészi játék is.

SZK: Az Én vagyok a szél valójában egy nagyon erős történet egy kapcsolatról, és azon belül az egyén problémáiról, kétségbeeséséről, útkereséséről. Azt gondolom, hogy ezzel minden néző tud menni attól függetlenül, hogy milyen formában születik meg az adott jelenet, hiszen az esztétika mögött ott vannak azok az elemi dolgok, amik mindannyiunkat foglalkoztatnak.

120107745_3446432362080104_2221847209434268724_o-164224.jpg

Szorcsik Kriszta és Fazakas Júlia az Én vagyok a szél c. előadás próbáján (Fotó/Forrás: Nagyváradi Kitti / Szkéné Színház)

Az erdélyi és vajdasági lírától eljutottatok a norvég kortárs drámáig. Hogy látjátok, meghozta a közös munka azt, amit vártatok?

FJ: A nehézségek ellenére rengeteget tanulunk egymástól. Mindenképpen izgalmas feladat mindkettőnknek, hogy hogyan tudunk úgy jelen lenni a színpadon, hogy ahelyett, hogy a másik fejére nőnénk, egymást segítve, kiegészítve közös egységet alkossunk. Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog.

SZK: Két kis csiszolatlan gyémánt vagyunk, ránk fér a finomítás, finomodás, de mindenképpen két jó alapanyagról beszélhetünk. És István kezében biztonságban érezheti magát az ember.

Szerző: Dézsi Fruzsina

Programkereső

Legolvasottabb

Plusz

Kulka János tanítja újra beszélni a sztrókon átesett Lang Györgyit

Az énekesnő erről a Klubrádió Ötös című műsorában beszélt Falusi Mariannak, akivel korábban együtt vezették a műsort – számolt be róla a Színház Online.
Klasszikus

59 éves korában elhunyt Patkós Sándor fagottművész

Tragikus hirtelenséggel, életének 59. évében, január 26-án elhunyt Patkós Sándor fagottművész, a Budapesti Fesztiválzenekar alapító tagja.
Tánc

Élőben, a színpadon festenek majd a Feledi Project legújabb táncszínházi bemutatójában

Feledi János Csehov Sirályát állítja színpadra február 7-én a Nemzeti Táncszínházban. Az előadás érdekessége, hogy Bánki Ákos festőművész a teljes előadás alatt a színpadon fog festeni.
Zenés színház

Visszatérés a varázserdőbe – a Szentivánéji álom az Eiffel Műhelyházban

Január 28-tól újra látható az Opera műsorán Britten operája, a Szentivánéji álom. Az eredetileg operavizsgaként létrejött produkció csaknem hat év után kerül ismét színre.
Klasszikus

Kurtág György életműve előtt tisztelegnek a BMC-ben

A zeneszerző fia, ifjabb Kurtág György, Kiss Péter zongoraművész, valamint egy francia művészekből álló kamaraegyüttes ad koncertet a Budapest Music Centerben február 18-án.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Színház ajánló

Szent őrületben – a Szentivánéji álom a Budaörsi Latinovits Színház műsorán

A Szentivánéji álom egyike Shakespeare legőrültebb darabjainak, ami nem csekélység: Shakespeare és az őrület hosszú, cikkcakkos közös határral rendelkeznek. De, szemben a két őrület-tragédiával, a Macbeth-tel vagy a Lear királlyal, a Szentivánéji vígjáték-őrülete nem halálos, legalábbis látszatra nem az, illetve csak jóval később halunk majd bele, amikor már arra sem emlékszünk, hogy mibe is haltunk bele.
Színház interjú

„Nem kell mindenkinek egyformának lennie” – interjú Balázs Andreával

Január 28-án mutatja be a Karinthy Színház a Budapest Playhouse független produkciós műhellyel közösen, Iványi Árpád rendezésében Neil LaBute szatirikus komédiáját, melynek főszerepét Balázs Andrea alakítja. Az Olivier-díjra is jelölt FAT PIG (Kövér disznó) a mai társadalmat veszi górcső alá, és többek között azt a kérdést feszegeti, hogy milyen hatással vannak ránk a társadalmi elvárások. A színésznővel idealizálásról, testképzavarról és az előadás mély mondanivalójáról is beszélgettünk.
Színház ajánló

Önmegvalósítás kutyabőrben – monodráma Kafka nyomán a 3K-ban

Vadász Krisztina előadása a fizikai és a prózai színház nyelvén beszél az önmegvalósítás és önállóság nehézségeiről, a megerősítésekről, illetve azok hiányáról, szabadságról és az igazság fáradhatatlan kutatásáról. A monodráma február 18-tól látható a 3K Kulturális Központban.
Színház hír

Megszűnik a k2 Színház

A független színházi műhely tizenkét év után fejezi be működését – áll a társulat rövid közleményében.
Színház ajánló

Az eltűnt idő nyomába ered Hajduk Károly

Jancsó Júlia fordítása nyomán elevenedik meg Marcel Proust kultikus műve, Az eltűnt idő nyomában Fischer Iván Lakásszínházában, február 5-én.