Színház

„Két kis csiszolatlan gyémánt vagyunk”

2020.10.08. 16:50
Ajánlom
Október 12-én mutatják be Szabó K. István rendezésében Jon Fosse Én vagyok a szél című drámáját a TRIP Hajón. A közös munka nehézségeiről és örömeiről Fazakas Júliával és Szorcsik Krisztával beszélgettünk.

Már több éve készültök a közös munkára. Hogyan találtátok meg egymást és Jon Fosse drámáját?

Szorcsik Kriszta: Úgy indult a történetünk, hogy találkoztunk Julival, és nagyon hamar elkezdünk gondolkodni a közös munkán, ami valójában nem konkrét drámának indult, hanem az erdélyi és a vajdasági lírát szerettük volna összegyúrni. Nagyon termékenyek is voltunk a kezdeti időszakban, eljutottunk egészen a címig, ami Transzvidék lett volna, azonban ehhez nem sikerült rendezőt találunk. Juli gondolata volt, hogy keressük meg Szabó K. Istvánt, aki nyitott is volt az együttműködésre, bár egészen más formában. Azt mondta ugyanis, hogy tőle távolabb áll az a lírai vonal, amit mi felvetettünk, de szívesen dolgozna velünk egy konkrét darabon, ez lett Jon Fossétól az Én vagyok a szél. Ennek a produkciónak sem volt sima útja az olvasópróbáig, két éve igyekszünk neki helyet és persze anyagi forrást találni, de most úgy érzem, hogy a Szkénével, a Trip Hajóval és a Transzformáció Alapítvánnyal együttműködve mégiscsak jó csillagzat alatt tud megszületni.

Azonnal belementetek az „anyagcserébe”? Mennyire volt egyértelmű, hogy Fosse drámája is ugyanolyan közel kerülhet hozzátok, mint az általatok gyűjtött, kigondolt előadásterv?

Fazakas Júlia: Számomra az Én vagyok a szél rendkívül személyes: egy olyan barátnőmnek ajánljuk az előadást, aki már nincs közöttünk. Fosse szövegfolyama tulajdonképpen minden egyes pontján megfelel ennek a múltbéli barátságnak, de ezen az intimitáson túlmenően persze a szöveg természete is nagyon izgalmas volt számomra.

Ritka az, hogy egy ilyen ennyire nyelvre épülő produkción dolgozik a színész, és óriási feladat, hogy ezt a sűrű szövetet hogyan tudjuk kiegészíteni különböző előadói eszközökkel.

119989446_3446432508746756_3901954831398640622_o-164224.jpg

Szorcsik Kriszta és Fazakas Júlia az Én vagyok a szél c. előadás próbáján (Fotó/Forrás: Nagyváradi Kitti / Szkéné Színház)

SZK: Igen, szövegcentrikus az előadás, ráadásul ez a szöveg már önmagában rejtélyes és bonyolult. Már olvasni sem egyszerű – tanulni meg pláne nem –, hiszen Fosse nem használ központozást, nincs ebben a drámában egyetlen pont, vessző vagy felkiáltójel sem. Ez egyrészt óriási színészi szabadságot ad, hiszen úgy formálhatjuk a mondatokat, a gondolatokat, ahogyan az a mi személyes értelmezésünkhöz a legközelebb áll, másrészt

komoly kihívás is, hogy közben megőrizzük az anyag eredeti természetét.

FJ: Olyan ez, mint a zene. Mintha folyamatosan két hangszer lenne a színpadon. Nagy amplitúdókkal lehet mozogni, de pontosnak és biztosnak kell lennünk minden gondolatban, szóban, gesztusban. Rengeteg ismétlés tagolja a szöveget, én talán százszor is elmondom, hogy „igen”, de hogy ez a pici szócska hol hangzik el, és hogy, az egyáltalán nem mindegy. Izgalmas ez a kettősség: mindketten szeretünk improvizálni, és van, ahol ennek meg is van a szabadsága, máskor pedig minden egyes mozdulat és hang be van szabályozva. Magát a próbafolyamatot is úgy kezdtük, hogy szöveg nélkül improvizáltunk, István felvetett egy témát, amire mi rögtönöztünk, aztán legtöbbször ezekre került rá a szöveg, megkönnyítve így a munkát is, hiszen még sosem dolgoztunk együtt, most kezdtünk igazán ismerkedni egymással színpadon.

SZK: István remek érzékkel nyúlt Fosse világához. Először minket is ebbe a világba vezetett be azzal, hogy nem a konkrét szöveggel, hanem témákkal kezdtünk el foglalkozni. Keresgéltünk, kutattunk, és közösen végül eljutottunk egy jó kis állomáshelyre, és már közel vagyunk a végcélhoz is, úgyhogy abszolút bizakodó vagyok.

IMG_1590-164153.jpg

Szorcsik Kriszta (Fotó/Forrás: Szerda Zsófia / Szkéné Színház)

Már pusztán a két szereplő általánosító neve is igen beszédes: Egyik és Másik. Mennyiben hasonlítanak vagy éppen különböznek ezek az alakok?

SZK: Valójában olyan ez, mintha egy kettéhasított egészről beszélnénk.

FJ: Igen, de az Egyik mélyebben és drasztikusabban éli meg a mindennapjait, ami aztán el is vezet a tragédiáig. Nem látja a pozitív visszajelzést a világban, míg a Másik még a csúnyában is észreveszi a szépet – ezzel is próbálja felemelni az Egyiket. Olyan, mintha a negatív és a pozitív pólus kerülne kapcsolatba egymással, persze van néhány pillanat, amikor megtörténik a találkozás és eljutnak egyfajta közös nevezőre, sőt van, hogy az átfordulás is megtörténik, de mégiscsak párhuzamos létezésben vannak. Olyan mintha az ember vállán ott kuporogna az ördög és az angyal is. Az Egyik és a Másik. Mindkettőnek megvan a maga sorsa, ami elkerülhetetlen.

SZK: Talán számomra az a legérdekesebb, hogy milyen eszközökkel igyekeznek megtapadni ezen a világon, és hogy ez a megtapadás mennyire sikeres. Fontos folyamatot ábrázol ez a történet:

annak az elfogadását, hogy van, aki ki akar szállni az életből, és ehhez joga van.

Neked nincs mit tenned. És ha belegondolunk, elég gyakran van az ember életében olyan periódus, amikor nem is érti, hogy miért kellene itt maradnia. Miért érdemes? Mi vihet tovább? Ha hiányzik a válasz, ami valamiféle belső erőből táplálkozik, akkor eljuthatunk odáig, hogy nincs tovább. És ezt tulajdonképpen meg is lehet érteni.

20200928_131601_mr1601292410541-164126.jpg

Fazakas Júlia (Fotó/Forrás: Blahó László / Szkéné Színház)

Böjti Natália koreográfussal dolgoztok együtt. Hogyan tudja majd a mozgás tovább dúsítani, emelni a történet jelentését, tétjét?

SZK: Sok mozgás lesz az előadásban, sőt konkrét koreográfia is van benne. Magát a stílust nem is tudnám definiálni, de annyi bizonyos, hogy a testre ugyanolyan szükség van kifejezőeszközként, akárcsak a beszédre. Sőt sokszor még nagyobb szerephez is jut, mert valami olyat képes elmondani egy-egy mozdulat, ami több a puszta szónál.

FJ: És persze ne felejtsük el Cári Tibor zeneszerző zenéjét és dalait sem, amik szintén egy egészen új rétegét képezik az előadásnak. Külön életet él a nyelv, a koreográfia és a zene, de ez a három dramaturgiai szál jelentésben összeér és kiegészíti egymást, ettől is olyan izgalmas az egész.

SZK: Eleinte talán nem mindig értettünk bizonyos mozgásokat, nehéz volt a formához hozzápasszítani a tartalmat, de most már úgy gondolom, hogy az adott érzéseket, állapotokat nem is lehetne máshogy kifejezni. 

Fosse drámáiban általában mag a nyelv a cselekvés. Mit gondoltok, ez mennyiben ruház nagyobb értelmezési feladatot a nézőre?

FJ: Nem hiszem, hogy más nézői magatartást kívánna ez az előadás. Persze nem a Piroska és a farkast játsszuk, de

a történet minden mozzanata, gesztusa nagyon emberi, ezt igyekszik kifejezni a rendezés és a színészi játék is.

SZK: Az Én vagyok a szél valójában egy nagyon erős történet egy kapcsolatról, és azon belül az egyén problémáiról, kétségbeeséséről, útkereséséről. Azt gondolom, hogy ezzel minden néző tud menni attól függetlenül, hogy milyen formában születik meg az adott jelenet, hiszen az esztétika mögött ott vannak azok az elemi dolgok, amik mindannyiunkat foglalkoztatnak.

120107745_3446432362080104_2221847209434268724_o-164224.jpg

Szorcsik Kriszta és Fazakas Júlia az Én vagyok a szél c. előadás próbáján (Fotó/Forrás: Nagyváradi Kitti / Szkéné Színház)

Az erdélyi és vajdasági lírától eljutottatok a norvég kortárs drámáig. Hogy látjátok, meghozta a közös munka azt, amit vártatok?

FJ: A nehézségek ellenére rengeteget tanulunk egymástól. Mindenképpen izgalmas feladat mindkettőnknek, hogy hogyan tudunk úgy jelen lenni a színpadon, hogy ahelyett, hogy a másik fejére nőnénk, egymást segítve, kiegészítve közös egységet alkossunk. Biztos vagyok benne, hogy sikerülni fog.

SZK: Két kis csiszolatlan gyémánt vagyunk, ránk fér a finomítás, finomodás, de mindenképpen két jó alapanyagról beszélhetünk. És István kezében biztonságban érezheti magát az ember.

Szerző: Dézsi Fruzsina

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Dragomán György parádés egyperces novellában reflektált az SZFE ügyére

A József Attila-díjas író szerint nem biztos, hogy célravezető egy exezredest kinevezni az egyetem kancellári pozíciójára. Amúgy meg ki tudja, lehet, hogy én értem félre az egyperces novellát.
Színház

A Minisztérium továbbra sem reagál az SZFE-s hallgatók követeléseire

Hétfő reggelre megmozdulást szerveztek az SZFE-s hallgatók az Innovációs és Technológiai Minisztérium Szemere utcai épülete elé. A helyszínválasztás nem véletlen: ugyanis a Minisztérium közbeavatkozásával lehetne csak feloldani az egyetemi polgárság és a kuratórium között kialakult helyzetet. A tüntetésen a diákok mellett közel harminc ismert színházi és filmes alkotó kampányolt az autonóm felsőoktatás mellett.
Klasszikus

Márta emlékére játszik Kurtág György

Az új felvételen Mozart-mű hallható.
Színház

Feljelentés történt az SZFE-n zajló események miatt

Négy magánszemély tett bejelentést a rendőrségen az SZFE-ügy kapcsán – tudta meg a 24. hu. A Budapesti Rendőr-főkapitányság megerősítette, hogy felmerült a személyi szabadság megsértésének gyanúja, de más bűncselekmények miatt is vizsgálódnak.
Könyv

Az író, akinél Vámos Miklós sem jön rá a fordulatokra

Ezúttal a méltatlanul előítéletesen kezelt orosz irodalom egy képviselőjét ajánlja Vámos Miklós, aki e hónapban is megmondja, mit érdemes elolvasni.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Színház hír

Kihirdették az idei Tony-díj jelöltjeit

Tizenöt jelöléssel várja az idei Tony-díjátadót az Alanis Morissette kanadai-amerikai énekesnő azonos című sikeralbumából készített musical, a Jagged Little Pill, de nem panaszkodhat a Moulin Rouge sem a maga tizennégy jelölésével.
Színház interjú

Szellemes és hátborzongató – interjú Pass Andreával

Pass Andrea A Jelentéktelen után újra Gogolhoz fordult inspirációért, ám ezúttal nem egy köpönyeg alá férkőzik be a Pétervári Fagy, hanem a ma színházában találjuk magunkat, ahová egy revizor, a kormánybiztos érkezik és reformokat követel. Az író-rendező a Nyakunkon a revizor munkafolyamatáról, karanténról, színházról és az emberekben lakozó frusztrációkról mesélt.
Színház szfe

Kétszáznál is többen támogatják az SZFE-t

Már több mint kétszáz oktató és kutató írta alá az ELTE petícióját, amit azért indítottak, hogy támogassák a Színház- és Filmművészeti egyetemet és kiálljanak az egyetemi autonómia mellett.
Színház magazin

„Tisztelettel kérem a Tekintetes Színpártoló Egyesületet…” – Polgár Károly pozsonyi direktor csatái

Polgár Károly színész, rendező, színházigazgató a felvidéki magyar színháztörténet meghatározó személyisége. Ha nincs az államhatalomváltás, nagy valószínűséggel korának egyik legsikeresebb igazgatója lehetett volna, hiszen 1911-től ’19-ig megszakítás nélkül, a leghosszabb ideig vezette a pozsonyi magyar társulatot. A történelmi fordulat miatt azonban az egyik legnagyobb vesztese a (cseh)szlovákiai magyar színháztörténetnek.
Színház szfe

Feljelentés történt az SZFE-n zajló események miatt

Négy magánszemély tett bejelentést a rendőrségen az SZFE-ügy kapcsán – tudta meg a 24. hu. A Budapesti Rendőr-főkapitányság megerősítette, hogy felmerült a személyi szabadság megsértésének gyanúja, de más bűncselekmények miatt is vizsgálódnak.