Bocsárdi László a Tamási Áron Színházban – a színház névadójának művein kívül – többnyire a világirodalom klasszikusait állította színpadra. Ezek újraértelmezése, kibontása vezette el a rendezőt és a sepsiszentgyörgyi társulatot Molnár Ferenc talán legvitatottabb művéhez, a Liliomhoz.

Liliom (Fotó/Forrás: Tamási Áron Színház)

Molnár egyik legösszetettebb és leggyakrabban játszott műve az emberi viszonyok legalapvetőbb kérdéseit tárgyalja. Két faluról városra költözött cselédlány keserves élettörténetét mutatja be a szerző. Az egyikük egy tisztességes, szerény férfit talál, és elfogad mindenféle kompromisszumot, a másik azonban beleszeret egy bohém, agresszív és felelőtlen hintáslegénybe.

Molnár darabja a '20-30-as évek Budapestjét, a kabaré atmoszféráját idézi, egy bohócos vásári komédia, de tragédia is, az önfeláldozást, a kiszolgáltatottságot, az érzelmek irányíthatatlanságát ragadja meg. A szerző szerint nem az a legfontosabb, hogy az ember milyen véghez ér – ugyanis mindannyiunk közös vége a halál – sokkal inkább az, hogy amíg élünk, hogyan élünk, milyen döntéseket hozunk, milyen a világhoz való viszonyunk.

Liliom (Fotó/Forrás: Tamási Áron Színház)

Az előadás díszlete kapcsán Fám Erika kritikája megjegyzi: „A színpadra épített nézőtér egy rácsszerkezetre (a díszlet Bartha József munkája) néz, kalitka, ketrec jellege elég egyértemű, a börtön, a bezártság, a beszorítottság helyszíne a szürke rács-világ. A díszlet visszafogottsága számos meglepetést is tartogat, hiszen a vasépítmény felső szintjén helyezkedik el a zenekar, a vonósnégyes, akár az égiek kara, amely mint a lelkiismeret hangja, vagy a felettes én szólal meg, a verbalitás érthető közegén túllépve, egy olyan nyelven, amely közelebb van a teljességhez, a harmóniához.”

A címszerepet alakító Mátray Lászlót így jellemzi Nagy Enikő kritikájában: „Liliom (Mátray László) egy rollerszerű járgányon jelenik meg a színen. Haja csapzott, ruhája nyúlott, nyers erő árad belőle. Sebesen köröz, mozdulataiban, egész lényében benne van a szabadság mámora, mindaz, ami őt Liliommá teszi. Kiállása eleinte vagánykodó, fennhéjázó. Ahogy Muskátné elbocsátja és visszatér a derekára kötött batyujával, úgy kezdjük megismerni az igazi Liliomot.”

Liliom (Fotó/Forrás: Tamási Áron Színház)

Az előadásban Mátray László mellett színpadra lép Vass Zsuzsanna, Benedek Ágnes, Pálffy Tibor, Nagy Alfréd, Gajzágó Zsuzsa, Bezsán Noémi, Rácz Endre, Diószegi Attila, Nemes Levente, Szakács László, Erdei Gábor, Derzsi Dezső és Kónya-Ütő Bence. Zenészek: Fazekas Albert, Gáspár Csaba, Ráduly Zsófia, Tóth-Győrbíró Apor. A díszlet Bartha József munkája, a jelmezeket Kiss Zsuzsanna tervezte, a dramaturg László Beáta Lídia volt, zeneszerző: Boros Csaba, koreográfus: Bezsán Noémi.

A Magyar Színházak XXIX. Kisvárdai Fesztiválján a produkciónak számos díjat ítélt a zsűri: a fesztivál fődíját, a legjobb női mellékszereplő díjat Benedek Ágnesnek, a legígéretesebb tehetség díjat Vass Zsuzsannának, az előadás jelmezvilágáért járó díjat pedig Kiss Zsuzsanna kapta. Bocsárdi Lászlót, az előadás rendezőjét a Színházi Kritikusok Céhe jelölte a legjobb rendezés kategóriában.