A Szabad Tér Színház megismételt pályázatára újra beadta pályázatát az eddigi vezető, Bán Teodóra, mellette új pályázóként megjelent Somogyi Szilárd rendező, aki Hegedűs D. Géza színész-rendezővel közösen indult az igazgatói posztért, valamint Benkő Nóra színész, drámapedagógus, a Pesti Magyar Színház művésze. Úgy tudni, a szakmai bizottság február 14-én hallgatta meg a jelölteket, az igazgató személyéről várhatóan a február végi fővárosi közgyűlésen döntenek.

Bán Teodóra

Bán Teodóra (Fotó/Forrás: BNYF)

A korábbi pályázatát a szakmai bizottság egyhangúlag támogatta, végül mégis érvénytelenítették a kiírást. Hogyan fogadta a döntést?

Természetesen az ilyen típusú „fékek” mindig rosszul érintik az embert. Az elmúlt másfél évtizedben végzett munkám során a budapesti nyári színházak maximálisan ellátták azt a feladatot, amire hivatottak, így aztán nem esett jól a döntés, hogy finoman fogalmazzak. Mégis, azt gondolom, ha egy új vezetés jön, annak lehetnek új elképzelései, más irányokra vonatkozóan. Mindenesetre azt gondolom, hogy abban a stádiumban állították meg az előző pályázatot, amikor már nem illett volna.

Ezután újragondolta a pályázatát az új kiírásnak megfelelően?

Egy pályázó, ha először pályázik bármilyen területen, elsősorban az álmait kívánja megvalósítani. Én is így indultam neki tizenöt évvel ezelőtt. Az azóta eltelt idő azonban sok mindent helyretett: nemcsak álmokat kell megvalósítani, hanem legalább annyira fontos, hogy azok az álmok úgy valósulhatnak csak meg, amennyiben a körülmények, a feltételek adottak hozzájuk. Tény, hogy az álmok előbbre visznek, de emellett kiegyensúlyozott vezetést is kell produkálni. Ezért a mosatni, immár negyedik pályázatomnál nem fordulhatott elő, hogy olyan álmokat fogalmazzak meg, amelyekről tudom, hogy megvalósíthatatlanok. Nem azért, mert bárki akadályokat görgetne elébük, hanem egyszerűen látni kell, hogy egy városnak és egy színháznak van egy adott befogadóképessége és egy költségvetése, és ezek ismeretében szabad csak eltervezni a jövőt. A stabil gazdálkodás és a nonprofit üzleti vállalkozás egyensúlyban tartása a következő öt éves ciklusban feltétel volt a pályázat kiírásában.

Hogyan illeszkednek a nyári színpadok a főváros arculatába?

Itt komoly nyári színházakról van szó. A Városmajori Szabadtéri Színpadra elsősorban a hazai közönséget várjuk, míg a Margitszigeti Szabadtéri Színpad programjainál a hazai közönség mellett a külföldi nézőkre is számítunk. Azt gondolom, hogy Budapest rendkívül jó helyzetben van a színházi- és koncertélet tekintetében, folyamatosan teltházakkal működik a város. A nyári időszakban nekem eddig is az volt a célom, hogy ugyanezt a szintű az érdeklődést biztosítsam. A Szabad Tér Színház vezetésével párhuzamosan hat évet töltöttem a Budapesti Fesztivál-és Turisztikai Központ élén, ami nagyon hasznos volt, hiszen itt is mindvégig azzal foglalkoztunk, melyek azok az egyedi, nemzetközi érdeklődésre számot tartó események, amiért a külföldiek úgy érzik, érdemes Budapestre látogatniuk. A főváros márkázása és megítélése jelentősen függ attól, hogy mi mit üzenünk és milyen produktumokkal állunk elő. Sikerült megteremtenünk az egyensúlyt a kínálatban a „négy évszak fővárosában” a Budapesti Nyári Fesztivál mellett a Budapesti Tavaszi Fesztivál, az őszi CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál, valamint az advent idején zajló Téli Fesztivál révén.

Milyen távlati célkitűzéseket fogalmazott meg?

Azt szeretném, ha Salzburghoz, Bayreuth-hoz vagy Veronához mérnének minket, hiszen ezek a városok arról híresek, hogy azokban nagy nemzetközi érdeklődésre számot tartó kulturális eseményeket rendeznek, amelyek meghatározzák a város szerepét a kulturális turizmusban. Erre Budapestnek is nagyon jó esélyei vannak, én mindig is ezt törekedtem megvalósítani.

Mely elemeket tartaná meg az eddigi programok közül?

Rengeteg olyan programunk van, amelyek a hazai színházi szakma számára is kiemelt jelentőséggel bírnak. Gondolok itt például a Városmajori Színházi Szemle programsorozatra, amit nyolcadik éve rendezünk meg a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Az elmúlt években a független zsűri díjazottjai között volt Alföldi Róbert, Mohácsi János, Jordán Tamás, de díjat vihettek haza a debreceniek, a kecskemétiek és számos határon túli társulat is. Azt gondolom, hogy a Városmajori Szabadtéri Színpad, mint az ország egyik legfontosabb nyári színháza, a népszínház szerepet maximálisan be tudja tölteni, hiszen elfogadta a közönség, ami a legfontosabb, mert színház közönség nélkül nem létezik. E mellett a Margitszigeti Szabadtéri Színpad az a zászlóshajója Budapestnek, amely három hónapon át közvetíti azokat a különleges értékeket és üzeneteket, amelyeket a meghívott alkotók képviselnek a New York-i Metropolitantől kezdve a Milánói Scala-n át a Covent Gardenig.

Hogyan fejlesztené tovább a jelenlegi struktúrát?

Az egyik fő szempont a tizenkét hónapon át tartó működés, hiszen számos új bemutatónk van a nyári szezonban, és ezeknek a későbbi léte nem feltétlenül biztosított. Néhány előadásunkkal lehetőségünk nyílt tájolni indulni, a főváros jóhírét elvinni vidékre és a határon túlra is. Ez a jövőben is célunk marad, szeretnénk olyan megállapodásokat kötni, hogy biztosítsuk a helyszínt a bemutatott produkcióink továbbjátszására. Bízom abban, hogy az évek óta üresen álló Merlin Színházzal a felújítást követően lehetőségünk nyílik például ilyen együttműködés kialakítására. A színházaink megfelelnek olyan közösségi tereknek, amelyben az előadást megelőzően kiállításoknak, beszélgetéseknek, találkozóknak tudunk helyszínt biztosítani, lehetőség lenne fiatal alkotócsoportok bemutatkozására is.

Hogyan készültek az előttünk álló évadra?

A 2020-as programunk már maximálisan készen van mindkét színházra, ezek részben a weboldalunkon is elérhetőek már, a többi pedig előkészítés alatt van, zajlanak a szerződtetések. Amennyiben tehát a bizottság és a közgyűlés nekünk szavaz bizalmat, úgy egy teljesen kész programmal tudjuk várni a közönséget.

Tervezi a pályázatát nyilvánossá tenni a későbbiekben?

Ezt egyelőre még nem döntöttem el.

A Margitszigeti Szabadtéri Színpad nézőtere (Fotó/Forrás: Geberle Berci)

Benkő Nóra

Benkő Nóra (Fotó/Forrás: Pesti Magyar Színház)

Mikor döntötte el, hogy pályázik a Szabad Tér Színház vezetésére?

Rögtön, miután kiírták a pályázatot, és láttam, hogy van ez a lehetőség.

Hol indult a pályája és milyen vezetői tapasztalatokkal rendelkezik?

Az ELTE magyar-francia szakán végeztem középiskolai tanárként, ezáltal alaposan ismerem a magyar- és világirodalmat. Ezt követően elvégeztem a színész szakot a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Horvai István és Máté Gábor osztályában. A Nemzeti Színházban kezdtem a pályámat, ami a jelenlegi Pesti Magyar Színház, ahova immár húsz éve tartozom, nagyon sok alkotóval dolgoztam már együtt, teljes mértékben ismerem a szakmát.

Nyolc éve igazgatom a középfokú színészképzéssel foglalkozó Pesti Magyar Színiakadémiát, innen erednek a vezetői tapasztalataim. Ehhez a Budapesti Műszaki Egyetemen közoktatás vezetői diplomát, a Színház- és Filmművészeti Egyetemen pedig drámapedagógusi diplomát szereztem. Az igazgatásom alatt az intézmény komoly fejlődésen ment keresztül, amit az is bizonyít, hogy tavaly tizennyolc tanulónkat vették fel a különböző színművészeti egyetemekre országszerte.

Karácsony Gergely főpolgármester úgy nyilatkozott, az új működési struktúra kialakítása miatt volt szükség új pályázatot kiírni. Ennek hogyan tudott megfelelni, milyen elképzeléseket vázolt a pályázatában?

A pályázatomban nagyon sok új ötletet és újdonságot vázolok fel, minden téren, így arra vonatkozóan is, hogy milyen célközönséget szólítsunk meg, illetve a helyszíneket illetően, legyen szó a Margitszigeti Szabadtéri Színpadról, a Városmajori Szabadtéri Színpadról vagy az olyan kisebb helyszínekről, mint az Interaktív meseszínpad, a Víztorony, a Nagyrét vagy a Szent Margit kolostor-romok.

Milyen konkrétumokat emelne ki?

A közönség fiatalítása nagyon fontos számomra, illetve szerepel a terveim között egy teljesen új dizájn kialakítása is, amivel európaibbá és modernebbé tudjuk tenni a helyszíneket, elsősorban a Városmajori Szabadtéri Színpadot, ami nagyon eldugott jelenleg a parkban. Fontos továbbá a terek kinyitása, hogy ne elszigetelt zárványok legyenek, hanem valamilyen módon összekapcsolódjanak a környezetükben található intézményekkel, és kooperáljanak egymással.

Hogyan alakulna a repertoár?

A repertoárt 2020-ra már nagyvonalakban elkészítette a jelenlegi vezetés, látnom kéne, hogy milyen szerződések és megállapodások jöttek létre eddig. Fontos számomra, hogy a nagy nemzetközi sztárok mellett a hazai kiemelkedő tehetségek is teret kapjanak. A komolyzene mellett más műfajok is megjelennének, ezáltal szélesebb közönségréteget érhetnénk el. A hazai közönség számomra éppen annyira fontos, mint a külföldi nézők jelenléte. Mivel a Szabad Tér Színház elsősorban befogadó színház, egy-egy saját produkcióval, ezért mindig az aktuális év dönti majd el, hogy milyen minőségi produkciókat hívhatunk meg.

A saját bemutatók esetében milyen rendezőkben gondolkodik?

Mindenképpen olyanokban, akik friss és mai szellemű előadásokat hoznak létre. Sokakkal felvettem már a kapcsolatot, és nyitott vagyok mindenkire, akik olyan előadást képesek létrehozni, ami látványos és minőségi.

Van elképzelése arról, milyen formában kapcsolná be az anyaszínházát, a Pesti Magyar Színházat a munkába?

Erről még nem tárgyaltunk, a jövőbeni együttműködések kialakításakor eshet szó erről is. Amit nagyon fontosnak tartok mint pedagógus, az az oktatási potenciál fejlesztése; a Városmajor környező iskoláival már felvettem a kapcsolatot, a Kós Károly Ének-zene Emelt Szintű Általános Iskola szándéknyilatkozattal is megjelenik a pályázatomban. Az első két nyári hétben, amikor még tart az oktatás, elsősorban az ifjúságra helyezném a hangsúlyt.

Tervezi nyilvánossá tenni a pályázatát?

Persze, nincs titkolni valóm. Az, hogy eddig még nem hangzott el a nevem, egy merő félreértésből fakadt: egy újságíró felhívott, akinek azt mondtam, hogy amíg semmit nem tudunk a szakmai bizottsági meghallgatás időpontjáról – most már tudjuk, hogy február 14-én lesz –, addig fölöslegesnek érzem nyilatkozni. De természetesen minden nyitott és nagyon büszke vagyok a pályázatomra.

A Városmajori Szabadtéri Színpad nézőtere

Somogyi Szilárd

Somogyi Szilárd (Fotó/Forrás: Budapesti Operettszínház)

Adtak egyedi címet a pályázatnak?

Mint ismeretes, Hegedűs D. Géza művészeti igazgatása mellett adtunk be pályázatot, a koncepciót közösen dolgoztuk ki, az a címe, hogy „Arculat, érték, távlat”.

Ezek lennének a főbb sarokkövei a terveknek, amelyeket a pályázatban felvázoltak?

Ez mind egymásból következik. Az alaptézisünk az, hogy azt a programsorozatot, ami az elmúlt tizenöt évet jellemezte, tehát operát, operettet, musicalt, táncot, prózai előadást és koncertet, megpróbáljuk műfajok szerint tematizálni.  Így egy új arculatnak megfelelő új brandet vázoltunk fel a pályázatunkban Budapesti Szabadtéri Fesztivál néven, amelyben külön-külön megjelenik egy Opera- és Operettfesztivál, valamint egy Musical- és Táncfesztivál! Ezeket minden évben jól behatárolható időpontban rendeznénk meg, ami nagyszabású műsorszerkezettel ajándékozná meg a fővárost. Mindezt kiegészítené három kisebb fesztivál a Városmajori Szabadtéri Színpadon: az Altermajor Fesztivál, a Gyermekszínházi Fesztivál és a Határon Túli Társulatok Zenés Színházi Találkozója, köztük pedig a koncertek és a vidéki színházi előadások kapnának helyet.

Elképzeléseinkhez stratégiai partnerként megnyertük a Szegedi Szabadtéri Játékokat, a miskolci Bartók Plusz operafesztivált és a RaM Colosseumot, aminek azért van jelentősége, mert így fokozottan tudjuk biztosítani a valódi értékek biztos megjelenését, ráadásul mi nem abban gondolkodunk, hogy egy új előadást mindössze három-négy alkalommal adjunk elő, hanem szeretnénk azt akár egész évben utaztatni az országban, minél több nézőhöz eljuttatni, és közben a produkciónak valamiféle megtérülését is biztosítani. Ehhez vannak külföldi partnereink is, akik szívesen hoznának is – befogadnának is tőlünk produkciókat.

Úgy gondoljuk, ezek – a belföldi és külföldi vendégjátékok, valamint a Fesztivál sikerek – igazán bíztató távlatokat mutatnak. Egyáltalán, úgy hisszük a Fesztiválok (egyébként mindenütt, világszerte), ha jól vannak tematizálva, igen pontosan képesek az adott közönségrétegek érdeklődését felkelteni!

Az említett partnerekkel közösen is terveznek létrehozni előadásokat?

A stratégiai megállapodásnak és a koprodukciós partnerségnek számunkra az a lényege, hogy az egyrészt mindkét fél számára hasznos, innovatív és eredményes legyen, másrészt illeszkedjen ahhoz a művészi koncepcióhoz, amelyeket Hegedűs D. Gézával közösen alakítottunk ki. Amennyiben megkapjuk a lehetőséget a Szabad Tér Színház vezetésére, úgy a későbbiekben nagyon szívesen együttműködünk minden olyan művésszel vagy társulattal, akik hozzánk álmodja meg a produkcióját. Például, ha a Magyar Állami Operaház nálunk tartana egy bemutatót, amit a későbbiekben bevinne az Erkel Színházba vagy az Operaházba, akkor mi ebben örömmel lennénk partnerek, hiszen az a lényeg, hogy ne kelljen hátrányos kompromisszumokat kötni a megvalósításban, hanem hogy biztosíthassuk egy adott előadás tökéletes illeszkedését szabadtéri színpadjainkra. Az szokott a probléma lenni a meghívott előadásokkal, hogy azon a színpadon, ahol az előadás vendégeskedik, kicsit „fázik”, kicsit „lötyög”, vagyis érződik, hogy nem oda készült. Saját tapasztalatom alapján elmondhatom, hogy amikor tavaly, a Szegedi Szabadtéri Színpadon elkészítettük a Titanicot, és utána vittük be a veszprémi színházba, ott nem merült fel ez a probléma, mert volt miből levenni.

Honnan jött az együttműködés ötlete Hegedűs D. Gézával, és hogyan alakulna önök között a munkamegosztás?

Az elmúlt években rengeteg nagyformátumú szabadtéri előadás rendezője voltam, Szegedtől-Pécsig, Bajától- Budapestig. Ugyanakkor hiszek a csapatmunkában, és hiszek abban, hogy azok a meglátások és tapasztalatok, amelyek az idősebb kollégáktól érkeznek, fontos, hogy megjelenjenek, mert így, közösen nagyobb az esélyünk olyan sikeres színházat létrehozni, amely minden közönségréteget képes kiszolgálni.  Így szinte magától értetődő volt, hogy az általam régen tisztelt Hegedűs D. Gézát, aki hihetetlen nagy színházi és szabadtéri tapasztalattal rendelkezik, felkérjem az együttműködésre. Felvázoltam, hogy milyen koncepcióval szeretnék pályázni, majd felkértem művészeti igazgatónak, amire ő igent mondott. Különösen fontos pillanat volt ez, hiszen a művészeti munkát nagyon komoly gazdasági és marketing feladatok kísérnék! Terveink ugyanis öt év alatt jelentős gazdasági növekedést mutatnak. Ráadásul számításaink alapján, nem a komoly pénzügyi előrelépés lehetősége az igazi meglepetés, hanem az, hogy eddig miért nem volt a Szegedi Szabadtérihez hasonló bevétel arányosság megfigyelhető a társaság jegyértékesítési mutatóiban... Igen fontos tehát:

Mely alkotókkal dolgoznának együtt?

Ez a pályázat az összefogás jegyében született. Azt szeretnénk elérni, hogy a szakma újra egymásra találjon. A koncepciónk lényege, hogy lehetőséget biztosítsunk a generációk találkozására, így a fiatalok mellett az idősebb, tapasztalt kollégák is megjelennek a pályázatban – természetesen ez egy elképzelés, többektől kaptunk már szándéknyilatkozatot is, de a végleges megállapodások a későbbiekben alakulnának ki. A teljesség igénye nélkül néhány név, akikkel a jövőben szívesen dolgoznánk együtt: Bródy János és Vecsei H. Miklós szövegírók, Szakcsi lakatos Béla és Kovács Adrián zeneszerzők, Hegedűs D. Géza és ifj. Vidnyánszky Attila színész-rendezők, Harangozó Gyula és Duda Éva koreográfus-rendezők, Kesselyák Gergely és Tassonyi Zsolt karmesterek, Gyarmathy Ágnes és Rákay Tamás díszlet- és jelmeztervezők, Tolcsvay László és Szirtes Edina Mókus zeneszerzők, Müller Péter Sziámi és Galambos Attila szövegírók, Kocsák Tibor és Sebestyén Áron zeneszerzők, Babarczi László és Kányádi Szilárd rendezők, Makláry László és Balassa Krisztián karmesterek, Alföldi Róbert és Székely Kriszta rendezők, Khell Csörsz és Füzér Anni díszlet- és jelmeztervezők, Szikora János és Pányik Tamás rendezők, Pál Tamás és Silló István karmesterek, Lőcsey Jenő és Barta Viktória koreográfusok, Horváth Csaba és Hegymegi Máté rendezők.

Ön tervez rendezni?

Tudni kell, hogy az elmúlt években rengeteg produkció létrejöttét segítettem a háttérből, így aztán érzek magamban arra affinitást, hogy most itt elsősorban a marketing-menedzser oldalam érvényesüljön, de természetesen rendezőként is szívesen közreműködöm abban a művészeti körforgásban, amit, mint említettem, a generációk találkozásának neveznék.

Tervezi nyilvánossá tenni a pályázatát?

Természetesen, hiszen az arculat, érték, távlat fogalmak kifejtése a pályázat egészében jól látható.