Színház

Kiből lehet jó néző?

2007.10.29. 00:00
Ajánlom
Jönnek a szürke novemberi esték, korán sötétedik, az idő nyirkos, ilyenkor érdemes színházba járni. Már elmúlt az októberi kötelező bemutatódömping, és még nincs itt a puha, pihentető, hófödte Karácsony, ami a családi köré. Át lehet adni magunkat a nyugodt ritmusú színházi élvezetnek. Mit tegyünk, hogy ne érjen bennünket csalódás? Mit várjunk a színháztól? Mikor leszünk jó nézők?

Koltai Tamás (foto: Schiller Kata)

Buta kérdések. A közönség sohasem lehet rossz, csak a színház. De akkor miért rajong az egyik néző azért, amit a másik elutasít? Ami az egyik embernek jó, az a másiknak rossz. Az ízlések és a pofonok különbözőek, tartja a banális közmondás. A másik meg, hogy a közönséget nem lehet leváltani. Ezt ugyan soha senki sem mondta, csak ellopták Bertolt Brechttől, aki szerint a népet nem lehet leváltani, hiába próbálták meg a fölkelt munkásokkal szemben az NDK kommunista vezetői az ötvenes évek elején – viszont a közönségre vonatkoztatva a mondás nem is igaz. Mert van színház, amelyik a "régi" közönségét kicseréli "újra". Nem küld el senkit, csak megszólítja a romlatlanokat, akik nyitottan, előítéletek nélkül ülnek be a nézőtérre.

Gyerekkoromban azért szerettem meg a színházat, mert kockázat nélkül élhettem végig emberi sorsokat. Meghalhattam Hamletként, és utána hazamehettem. Mint Ádám a Tragédiában kipróbálhattam az emberiség összes történelmi eszméjét, de nem kellett felelősséget vállalnom azért, hogy mindet tönkretettem. (Tizenkét éves voltam, épp hogy láthattam, betiltották.) Megéreztem, bár még nem tudatosult bennem, csak jóval később, hogy a színház nem olyan, mint az élet. Sokkal gazdagabb, fantasztikusabb, képzeletszerűbb. Először nem értettem, miért mondja Csehov, hogy az életet nem olyannak kell ábrázolni, amilyen, hanem olyannak, amilyen lehetne. Ez nem azt jelenti, hogy rózsaszínűre kell festeni, vagyis hazudni kell, hanem épp az ellenkezőjét. Nem a felszínét, a hétköznapi közhelyeit, az üres látszatot kell megmutatni, hanem a lényegét.

Nemrég az egyik budapesti premieren egy hölgy szidta az előadást a szünetben, azt mondta, csak azért jött el, mert annyira utál otthon lenni. Oldalt szűk a hely abban a színházban, lassan lehet haladni, sokáig kellett hallgatnom szegényt. Ha az otthoni rosszkedvét hozza el, és nem tudja átadni magát egy másik lehetőségnek, akkor hiába. Bocsánat, hogy ezt mondom: aki a szappanoperák "olyan, mint az én életem" csicsás hazugságát fogadja el hitelesnek, és ugyanazt várja a színháztól, jobb, ha otthon marad. (Bár előfordul, hogy tényleg ugyanazt kapja.) De ha azokban a színpadi személyekben ismer magára, akik mások, mint ő – az már valami.

A legenda szerint Amerikában egyszer egy néző annyira feldühödött, hogy lelőtte a gonosz Jagót, majd amikor ráébredt, hogy mit tett, öngyilkosságot követett el – együtt temették el őket, "a legjobb színészt és a legjobb nézőt". Van másik történet is, ebben Hamlet arról beszél, hogy egy csupán költött darab annyira meghatotta a színházban ülő bűnös lelket, hogy nyomban magába szállt.

A két néző közül én az utóbbit választom.

Koltai Tamás
színikritikus

(A Fidelio Súgó 2007. novemberi számának Prelűdje)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Boros Misi: „Minden egyes hangra érdemes odafigyelni”

Nyaralásról, fociról, gyakorlásról kérdeztük Boros Misit, beszélgetésünk során a Bogányi Gergellyel közös Arénakoncert is szóba került.
Zenés színház

Kalocsai Zsuzsa: „A szívünk-lelkünk benne van”

Kalocsai Zsuzsa született díva, igazi primadonna, aki nem csak csodás hangjának, hanem belső eleganciájának, királynői megjelenésének köszönhetően érdemelte ki a Budapesti Operettszínház közönségének szeretetét.
Zenés színház

Peller Károly: „Többet készülünk rá, mint egy gálakoncertre”

Augusztus 3-án és 4-én a budai várban adnak gálakoncertet az Operettszínház művészei. Peller Károly a felkészülés folyamatáról mesélt.
Színház

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.
Zenés színház

Jonas Kaufmann, Anna Nyetrebko és Erwin Schrott a budapesti mozivásznon

Az Uránia moziban július 19-én és a rákövetkező hetekben operacsillagok koncertfilmjeit láthatja a nagyközönség.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Színház interjú

Fenyő Iván: „Úgy éreztem, hogy megszűnt az összetartás”

Idén folytatódik a „legendás” Máté-Horvai osztály előadássorozata a Jurányi Házban, amely most Fenyő Iván életével foglalkozik. Őt kérdezte a Jurányi Latte a főiskolás emlékeiről, illetve arról, miért szállt ki az AlkalMáté Trupp-ból, és vajon játszik-e majd a róla szóló előadásban.
Színház lázár kati

Lázár Katinak ítélték a színikritikusok az idei életműdíjat

A Színházi Kritikusok Céhe nyolcadik alkalommal ismer el életműdíjjal a színházművészet bármely területén kiemelkedőt alkotó, 65 év feletti művészt.
Színház Radioaktív

Keverni nem csak a fakanállal lehet: Marie Curie nem mindennapi élete

Marie Curie története sok szempontból a századforduló és a 20. század története. A radioaktivitás úttörő kutatójának életét feldolgozó monodráma egy egyedülálló tudós történetét meséli el, akinek volt bátorsága szembemenni a hagyományos női szerepkörrel.
Színház interjú

Gyerekek tragédiája – valóságos túszdráma, színházi köntösben

2004-ben a beszláni I. számú iskolát terroristák rohanták le, ezernél is több embert ejtve túszul. A holland Carly Wijs Mi és Ők című kamaradarabja ezen elbeszélhetetlen napok emlékéről szól.
Színház hírek

Ők a Színikritikusok díja várományosai

A Színházi Kritikusok Céhe 39. alkalommal adja át az előző évad legkiemelkedőbb színházi teljesítményeinek járó elismerést szeptemberben.