Anne Hathaway
A Stratford-upon- Avon-i születésű író 1582 novemberében, mindössze 18 évesen vette feleségül az akkor már három hónapos terhes Anne Hathawayt.
A legvalószínűbb elmélet szerint viszont az író szerelemből vette el asszonyát: erre utal, hogy több szonettjében is eljátszik neje nevével. Három év után azonban a házaspár tagjai eltávolodtak egymástól – ekkor költözött Shakespeare Londonba, ahol elindult a karrierje. A Bárdnak és Hathawaynek három gyermeke született, akik közül azonban csak a két lány érte meg a felnőttkort. A felek egymástól való eltávolodására bizonyíték az is, hogy Shakespeare végrendeletében alig tett említést feleségéről, illetve hogy külön sírba temették őket.
Black Luce
A Shakespeare szerelmi életét illető legvalószínűbb, egyúttal legkiábrándítóbb elmélet szerint a költő szonettjeiben felbukkanó, Fekete Hölgynek (Dark Lady) becézett szerető a kor egyik hírhedt londoni prostituáltja volt. Az akkoriban Lucy Negróként vagy Black Luce-ként emlegetett nő
és egy neves Shakespeare-kutató, Duncan Salkeld szerint bizony ő volt az avoni hattyú által a szonettekben „gonosz nőmnek” vagy „rossz angyalomnak” nevezett Dark Lady. A becenevek hasonlósága mellett Salkeld mindezt hiteles feljegyzésekkel is igazolni tudja. Minderről a Múlt-kor történelmi portál cikkében olvashatunk részletesen.
William Herbert, Pembroke harmadik earlje
Shakespeare nyomtatásban megjelent szonettjeit
de az egyik legnépszerűbb teória szerint az író főúri pártfogóját, William Herbertet takarja, és egyes feltételezések alapján a már említett Dark Lady mellett nemcsak neki lettek ajánlva, de hozzá is szólnak a Bárd legszebb szonettjei. Más vélemények azt hangsúlyozzák, hogy Shakespeare és az earl között csupán plátói barátság volt. Az igazságot valószínűleg már sosem fogjuk megtudni, ebbéli frusztrációnkat azonban könnyűszerrel levezethetjük Ónodi Eszter és a WH zenekar koncertjén, amely formáció nem véletlenül választotta nevéül a híres-hírhedt monogramot.
Viola De Lesseps
Az egyik legbájosabb összeesküvés-elmélet nem irodalomtudósokhoz, hanem két forgatókönyvíróhoz kapcsolódik. Az 1998-ban bemutatott, majd hét Oscar-díjjal jutalmazott Szerelmes Shakespeare (amelynek színpadi verzióját a Shakespeare-fesztivál nyitányaként mutatjuk be) azt állítja, hogy írónk szívszerelme egy Viola nevű nemeshölgy volt, aki fiúnak öltözve jutott be a Rómeó és Júlia próbáira, hogy a bemutatón főszerepet alakítson. Viola De Lesseps nevét természetesen hiába keressük a történelemkönyvekben, valójában nem élt ilyen nevű nő: Marc Norman és Tom Stoppard forgatókönyvírók a Vízkereszt, vagy amit akartok Violáját „lopták be” művükbe, kihasználva, hogy William Shakespeare életéről vajmi keveset tudunk az 1585 és 1592 közötti időszakból.
A szerzőpáros a film utolsó jelenetében ezenkívül stílszerűen a XVIII. szonett sorait is Will szájába adja, amikor az arról beszél szerelmének, hogy számára sosem fog megöregedni, és sosem fog meghalni.
„De a te örök nyarad nem fakul / S nem veszíti szépséged birtokát; / Ne mondja Halál, hogy rád árnya hull: / Örök dalokban nőssz időkön át. // Míg él ember szeme s lélegzete, / Mindaddig él versem, s élsz benne te.”
I. Erzsébet
Nem túl meglepő módon a legmerészebb elmélet is filmesek agyából pattant ki. Roland Emmerich 2011-es rendezése, egy Anonymus című történelmi-politika thriller egyszerre kérdőjelezi meg Shakespeare valódi identitását (mely témáról hamarosan külön cikkel jelentkezünk) és rombolja le a szűz királynő mítoszát. A film egészen vad felvetése szerint William Shakespeare nem volt több írástudatlan, más tollával ékeskedő pojácánál, és a neki tulajdonított, eredetileg egy Anonymus (Névtelen) „nevű” szerző által szignált darabokat nem ő írta, hanem a kor egyik főméltósága, bizonyos Edward de Vere, Oxford grófja –
Az alkotásnak pedig még nem is ez a legdurvább állítása, de a végső csattanó poénját nem akarjuk lelőni, hiszen aki még nem látta, annak mindenképpen érdemes megnéznie ezt az izgalmas filmet.
Shakespeare szerelmi életében a Szerelmünk, Shakespeare fesztivál Shakespere-szonettek, Ónodi Eszter és a WH zenekar koncertje, Ahogy tetszik, „Ó, semmiből fogantatott valóság!” és Szerelmes Shakespeare című előadásai segítségével mélyedhetünk el.